Majsai-Kállai Csilla vagyok 3 csodálatos fiú édesanyja, és egy bámulatos férfi felesége 🙂 Emellett Meditációs és Önismereti konzulens, blogger, és immáron vlogger is. A csatornám célja, hogy megosszam a véleményemet, tapasztalataimat, tudásomat, amit én 2013 nyara óta gyűjtögetek, amióta a spiritualitás, a meditáció, és az önismeret része lett az életemnek. Óriási változást tapasztaltam meg pozitív irányba az elmúlt években, és ez a változás folyamatosan zajlik. Hiszem, hogy mindannyiunknak jár egy elégedett, kiegyensúlyozott, boldog és szabad élet. Abban is hiszek, hogy a boldogságnak és a szabadságnak nincsenek határai, tehát folyamatosan tudunk fejlődni, mindig lehetünk még boldogabbak, még szabadabbak. Tapasztalataim alapján ennek a fejlődésnek két alapfeltétele van: a meditáció és az önismeret. Azt szeretném, hogy Te is legalább annyira hálás legyél az életedért, mint amennyire én vagyok az enyémért! Ebben szeretnélek segíteni ezzel a csatornával.
Ez egy nagyon érdekes téma mert úgy néz ki hogy nálam pont fordítva működik! De tényleg miért van az, hogy sokmindiárd ember hisz a vonzás törvényében, lottó nyertesnek érzi magát 🤭🤭🤭, , es soha egyik sem teljesül, míg ezzel ellentétben aki nem hisz benne az meg véletlenül nyer a lottom??????? Már csak a nagy számok törvénye alapján is sokkal több nyertesnek kellene lenni, NEM GONDOLJÁTOK????????
Hát, értem, hogy nem tűnik logikusnak, de van ezzel kapcsolatban is egy videóm, Korlátozó hiedelmek a címe, abban éppen erről beszélek, ha jól emlékszem még a lottós példát is felhozom 😊
Kedves Zsombor! Én maximálisan úgy gondolom, hogy igen! Ha belegondol, akkor amikor Ön rendben van, jó kedve van, akkor senkinek nem szeretne ártani, megsérteni, és általában ez így is történik. Ha viszont feszült, rossz napja van, akkor nagyobb az esélye, hogy előfordul, hogy akaratlanul megbántson másokat. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet, csak sajnos extrémebben, ha fizikai bántalmazás is jelen van :( Úgy gondolom, hogy minél inkább szeretethiányban szenved valaki, annál inkább feszült, annál többbször van rossz napja, és ennek megfeleően annál kevésbé képes az indulatai kezelésére...
Csodálom a személyiségedet. Két éve készült videódra adott kérdésekre is válaszolsz! Viszont szeretnék még mélyebbre menni. Engem az érdekel mi van a tükör mögött. Az önbizalom az a tükör önbizalma (vagyis törékeny). Amiről beszélsz, az tükrözött személyiség (tükörtudat). Ha rossz környezetbe kerülünk nem egészséges egót formálunk. Ami szerintem ennél sokkal fontosabb, amit mélyen érzünk akkor, ha pl. a környezetünk elismer, de sejtjük, hogy nem igazi a teljesítményünk. Csináltunk már sokkal jobbat, de azt nem ismerte el senki. Sőt! Vagy sokkal többre vagyunk hivatottak. Csináljuk lelkesen a dolgainkat elismerés, önismeret, személyiségfejlesztés nélkül. Én ezt forrás személyiségnek (forrás tudatnak) nevezném. Az a különbség a tükör és a forrás tudat között, hogy az előbbi a környezetének mindenkori tükrözése, azzal a csalóka tudattal, hogy az a tükör a saját egója, vágyai, gondolatai. A forrás tudat is máshonnan kapja az értékeit, intuícióit, megérzéseit és ezzel tisztában is van. Ezért tudatos, biztos magában (mint forrás) és nem hazudik magának és őszinte másokkal, hiszen a másikban is megvan ez a forrás tudat. Mivel közös a forrás (hiszen mindahányan emberek vagyunk).
Nem mondom, hogy száz százalékig értem, amit írtál, de talán igen... 🙈 Gyanítom úgy érted, hogy a forrás, a tiszta, énünk. Aminek nincs szüksége biztatásra, elismerésre, ahogy nem hat rá a "bántás" sem. Én úgy gondolom, és azt is tapasztalom, hogy meditációval és az önimseretünk fejlesztésével, egyre inkább ez az énünk "kerül előtérbe" :)
@@majsai-kallaicsilla4818 Köszönöm válaszod! Az újszülött sír, ha éhes és nem érdekli, hogy az édesapjának aludnia kéne, mert holnap korán kel. Alszik, ha álmos és nem érdekli a háromóránkénti etetés. Nincs "önismerete", hiszen nem tükrözött még neki senki semmit. Viszont szereti és elfogadja magát, mert ami jó neki, azt jelzi, követeli, eléri és végül örül neki. Tehát vele született valami, amit használ és eléri, hogy boldog lesz. Ezt hívom én forrás személyiségnek, vagy nevezzük "tiszta énnek". De ezt az énünket felnőtt korunkban is működtetnünk kell. Ami boldoggá tud bennünket tenni. Szerintem akkor járunk jó úton az önismeretünk felé, ha azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amik örömet, megelégedettséget, boldogságot, megnyugvást hoznak nekünk (és nem másoknak). Persze felveszünk szerepeket, személyiségeket, mert a környezetünk ezt megköveteli. De lássuk mögötte mindig a "tiszta énünket". Van egy látszat, tükrözött énünk és van egy valóságos, igazi önmagunk. Amiből nem engedünk, mert a sajátunk. Velünk született és a sírba visszük. El nem veheti senki tőlünk. A meditáció és az őszinteség fontosak a felismeréséhez, karbantartásához. A külső visszajelzések szerintem félrevezetőek lehetnek. Ha megtaláltuk, akkor valóban nem hat rá a "bántás" és nem igényli a biztatást sem, mert úgy van jól, ahogy van.
Lenne kérdésem! Lehet jobb is ez igaz! Értékelni mindig kívül állóknak a feladata Azért jó ha tudnánk beszélni utána tudja mondani hogy ki vagyok ki állok az igazságért vagy konfliktus kerülő?! Köszönöm szépen!
Én úgy gondolom, hogy ha az elvárás (elváró hit), negatív érzelemi töltetű, akkor tud minket csalódás érni a teremtésünkkel kapcsolatban, hiszen nem azt vártuk el, amit kaptunk. Ezt próbáltam átadni a videóban is, hogy ha ott a görcs, az akarom érzése, és azért akarom, mert az nekem nincs meg, akkor nyilván hiányban vagyok, ami engem feszít, akkor természetesen továbbra is a hiányt teremtem. Tehát, ha úgy várom el, hogy megtörténjen valami, vagy megkapjak valamit, hogy közben az van bennem, hogy de jó lenne, de úgysem kaphatom meg, nem érdemlem meg, mikor kapom már meg, stb., vagy akár elvárom, hiszen ez nekem jár, de azért mégiscsak a háttérben ott fut a tudatalatti program, hogy dehogy jár, miért járna az Neked, akkor "nem működik a teremtés" (azért idézőjelben, mert nyilván a teremtés mindig működik, csak nem feltétlen úgy, ahogy mi azt szeretnénk). Ugyanakkor, ha az elváró hit megengedő, pozitív érzelmi töltetű, ezt szeretném, és de jó lesz, ha meglesz és tényleg nincs bennem kétely, feszültség, kérdés, hogy megérdemlem-e, megkaphatom-e, azaz, amit avideóban is mondok, lesz, ami lesz, így is úgy is jó lesz, akkor tud működni leginkább a tudatos teremtés. Tehát szerintem a videók nem mondanak ellent egymásnak, csak nyilván ezekről a bennünk zajló folymatokról nem tud senki pontos definíciót alkotni. Hiszen valakinek bejön a vizualizálás, valakinek nem... Sőt valakinek (például nekem is), van, hogy bejött, van, hogy nem (többek között ez is indított el az önismereti úton). Miért van ez? Pontosan azért, mert amikor már bekapcsolnak a korlátozó hiedelmeink, akkor nem fogunk tudni ugyanazzal az érzéssel vizualizálni. Márpedig mindig az érzés a lényeg, a megengedés. Megengedni és beengedni. Így van a hittel is. Amíg görcs nélkül, könnyedén megengedően hiszünk, addig működik. Amint bekapcsolnak a korlátozó hiedelmek, azaz hiszünk is, meg nem is, onnantól ha a hiedelmeinket fogjuk teremteni mindaddig, amíg azokat el nem engedjük, át nem keretezzük. Ez az én véleményem :)
Nekem akkor szokott működni, amikor elképzelem a vágyott dolgot, majd többé nem gondolok rá. Mintha egy hajót indítanék el egy folyón és az nélkülem is célba érne.
Nagyon örülök, hogy segít ♥ Igazából, ha nincs kifejezetten orvosi oka a migrénnek, akkor én biztosan utána járnék a lelki okának. Több embert is ismerek, akiknek gyakorlatilag teljesen megszűnt a migrénjük, azáltal, hogy a lelki okok kioldódtak. Minden eset egyedi, nincs általános ok, ami a migrént okozza, de sokszor a túl sok agyalással van összefüggésben. Ha folyton gondolkozol, pláne, ha negatív dolgokon, az simán okozhat migrént. Ezt persze Neked kell tudnod, hogy igaz-e Rád... A másik, amit átgondolnék a helyedben, hogy mióta vagy migrénes. Emlékszel esetleg az első migrénedre? Mi történt akkor? Változott valami az életedben? Ha ezt ki tudod bogozni, azaz rájössz, hogy tulajdonképpen mi az a múltbeli tapasztalatod, ami miatt migrénes lettél, akkor belső gyermek meditációban kellene oldani azt a múltbeli tapasztalatot. A belső gyermek meditációt nem fejtem ki itt, ebben a videóban beszélek róla bővebben, meg tudod nézni ;) ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-yMnUeo_RpMU.html És van még egy dolog, ami eszembe jutott, ha esetleg nem jutsz egyről a kettőre. Amikor figyelsz az érzésre (ahogy hallgatod ezt a meditációt), akkor próbálj meg kérdéseket feltenni a "fejfájásodnak". Megkérdezheted a "fejfájástól", hogy Miért van itt? Mit akar üzenni? Mit szeretne tanítani? Hogyan tudsz neki segíteni? Ez lehet, hogy furán hangzik, kérdezgetni a fájdalmat, de nagyon sokszor, meg szoktak érkezni a válaszok (nem feltétlenül elsőre, bár az sem kizárt, de ha nem jön válasz első körben, akkor érdemes többször is próbálkozni). Ha megérted, hogy mit akar valójában tanítani a migrén, mint tapasztalat, akkor is valószínű, hogy azután megszűnnek a fejfájások... Ha nagyon nem megy az, hogy egyedül felismerd a lelki hátteret, akkor érdemes felkeresni egy segítőt, aki segít megfejteni és oldani az okot (kereshetsz engem is nyugodtan, ha szimpatikus az önismereti és meditációs megközelítés). Remélem érthetően írtam le 😇
