A történelem mégsem ért véget. Akkor meg ideje, hogy foglalkozzunk vele!
Ha valamit nem értesz magadban, akkor a legjobb, ha a múltban kezdesz kutakodni. Ha valamit nem értünk a világban, akkor is érdemes a múltba révedni, hogy megértsük. Ez a kutakodás, nyomozás néha fáj, máskor meg szórakoztató. De ha kettőt lépünk előre - egyet hátra is kell néha.
Szó lesz történelemről, kiállításokról, játékokról, jelenkori párhuzamokról és néha kőkeményen szakmázni fogunk.
Az Egyet hátra kettőt előre személyes csatornám, aminek előzménye az Open History, aminek az eddig nem nyilvános anyagait szintén közzéteszem.
A Dózsa-féle lázadást alapvetőn jól látta Eötvös, hogy a magyarság megosztása volt a cél és sikerült is, csak bűnösöket nem nevezte meg: a fuggereket és a habsburgokat (ezek nevét én le nem írom nagybetűvel elnézést). Ugyanakkor Dózsa egy kiváló hadvezér volt és amikor a keresztes sereg (mert eredetileg az volt), felállása elterjedt Európában, bizony rettegtek, mert ha az a sereg nem a magyar nemesség ellen fordul, hanem az azt megrontó nyugat ellen, egyszerűen nem lett volna aki megállítsa őket! Letarolták volna egész Európát. Csak hogy értsük, a nemesség azért tudta legyőzni végül Dózsát, mert a parasztokat nem lehet sokáig háborúban tartani: földművelési munkákra egyszerűen hazamennek. Ebben az esetben is kivárták ezt, a maradék Dózsa sereg már nem volt olyan hatékony és erős. De ha külföldre mentek volna, nem lett volna módjuk a parasztoknak hazatérni, szóval valószínűleg a végsőkig küzdöttek volna. Európát pedig végigverték volna, mint jég a libasz*rt. Nem mellesleg, ha a Dózsa féle sereg megkapta volna a megfelelő fegyvereket, a megígért zsoldot, csatlakozott volna az öreg Zápolya, ki Délvidéken számtalanszor sz*rrá verte a törököt, valamint Beriszló Péter serege, ami szintén megtette ezt többször is, egyesülve olyan csapást mérhettek volna a török birodalomra, hogy jó pár évtizedig nem tértek volna magukhoz. Az egészet pedig a fuggerek verték keresztbe, részben hogy Dózsát hergelték a nemesség ellen, részben meg hogy a kincstárnak nyújtott korábbi kölcsönöket éppen a hadjárat idején kérték vissza kamatostól, hogy ne jusson pénz Dózsáéknak. Kétségkívül kiválóan szervezett akció volt, de Eötvös valószínűleg erről akkor még vagy inkább már nem tudott.
Eötvös korában még nem volt megtalált és nyilvánosan kutatható a habsurgok irattárának az a része, amiben Lajos király a csata napján írt levele Zápolyának is megvan, miszerint Zápolya azonnal induljon a Mohácsi csatába, mert közel a magyar győzelem. Valamint az is, hogy Lajos felesége meghamisította ezt a levelet, és maradásra utasította Zápolyát.
Szapolyai érdekes figura, a Varga Szabolccsal készült podcast irányította rá a figyelmemet, ajánlom! ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-yAh3eZre030.htmlsi=S9jSOC-SUKoSRLo7
Hadd tegyem hozzá, hogy amit ma, a modern történészeknek "köszönhetően" úgymond "tudunk", az nagyjából a kitaláció és a hazugság kategóriája. Csak jelzem.
Elképesztő agymosás. A kereszténység igazi kommunista mizantrópia. "Nyomorúságra születtem, de kibaszottul jól tettem, mert megismertelek téged, Nagy Kígyó! Szennyes Gatya!" Egyszerűen megőrülök.
