(Verze 1) Este van, a város ébred, te meg én, kéz a kézben, A szerelem bennünk tombol, mint a fények az égen. A klubban a zene dübörög, mi meg pörgünk, A pillanat varázsa, minden percet megőrizzünk. Füst száll fel, a levegőben a szabadság, A füvek illata keveredik az éjszakával, bátrak vagyunk, szabadság. Nevetünk, táncolunk, mintha nem lenne holnap, Te vagy az én ritmusom, és ez soha nem hagy alább. (Refrén) Mert a szerelem az, ami éltet, Bulizgatunk, amíg a világ széteshet. A füst, az élmények, a pillanat varázsa, Te vagy az én szívemnek minden dobbanása. (Verze 2) Az éjszaka rólunk szól, érezzük a rezgést, Minden új élmény olyan, mint egy vad regény. A füst körbevesz minket, de nem érdekel semmi, Csak te meg én, a világot együtt akarjuk lenni. A szívünk gyorsabban ver, minden érzés mélyebb, A szerelem, a füst, a tánc egyre édesebb. A pillanat itt van, nem akarom, hogy véget érjen, Veled minden perc örökké tart, amíg el nem égek. (Refrén) Mert a szerelem az, ami éltet, Bulizgatunk, amíg a világ széteshet. A füst, az élmények, a pillanat varázsa, Te vagy az én szívemnek minden dobbanása. (Outro) Az éjszaka lassan véget ér, de mi még mindig együtt, A szerelem megmarad, mint a füst, ami körülöttünk lebeg. Te meg én, egy történet, ami nem ér véget, Minden érzés, minden élmény örökké bennünk éled.
