Szeretem hallgatni Egely Györgyöt. Van egy kis könyv, amit ajánlok neki, hátha nem olvasta még: Alexander Seibel: Relativitáselmélet és a Biblia. Érdekes dolgok vannak benne, biztosan érdekelné.
Szerintem nem az agresszió visz a vég felé, hiszen az az állatvilágnak is ösztönös része, hanem a GONOSZSÁG, ami elsősorban emberi tulajdonság, rész !!!!
Nahát! Ez egy olyan beszélgetés, amibe igen könnyű volt belefeledkezni! Egyrészt Popper Péter személye miatt, másrészt azért, mert a beszélgetőtársa végig partner volt, releváns, izgalmas kérdéseket tett fel, amik Pétert is elgondolkoztatták. Üdítő volt hallani egyenrangú felek, éles elmék együtt gondolkodását. Gratulálok!
Óriási sztorik megint. Albertre még Szeverényi Mátyás hívta fel a figyelmemet a mai napig ôt tartom a legösztönösebb magyar jazz zenésznek akiknek a saját zenéiben csodálatosan befele forduló, felszínre hozó adottságai vannak egy igazi kincs és nagyon bírom, hogy nem azt mondja, hogy roma hanem azt, hogy cigány.
Ehhez két történetem van : 1983- ban az első és mostani feleségem 13 éves volt, szombat éjszaka azt álmodta, hogy az édesanyja az udvari vízcsapról mosakodott,amelyen egy kígyó tekergett . Vasárnap elment kismisére, majd utána a kézilabda pályára,ahol az apja kipályás focit játszott. Röviddel a pályára érkezése után emberek jöttek és szóltak nekik, hogy az asszony a gázbojlertől felrobbant! A vízcsapnál mosakodott 70/-os égési sérülésekkel,hiba volt... sajnos elhunyt . 2005- ben,egy éjszaka ( 0 óra hét percet mutatott a digitális óra) riadt fel, hogy a kanapé támlájára fekete öltöny,fehér ing,fekete nyakkendő volt összerakva . Reggel fél nyolckor Olaszországban egy útszéli parkolóban elütött engem egy autó, a kórházban azt mondta a CT-s orvosnő, hogy ilyen esetet talán ezerből egy ember él túl, nekem még csontom sem tört el....
Én egyébbként 13- án születtem, amikor a feleségem édesanyja elhunyt 13 éves volt,szüleim 13 éves koromban elváltak,a 13-as szám a szerencseszámom kisgyerek korom óta,az életem minden fontos és értékes eseménye 13-án történt ( középiskolai felvétel,munka, már több is ,stb
Herpai, korának nagyszerû dobosa volt! Nagyon muzikális és technikás játékos, aki ugyanakkor mindent túl gondolt. Hallhatóan imádta a kicsavart/ komplikált ritmusokat, ami a popzene halála. Ô egyértelmûen egy szûk rétegnek játszó, klub zenész volt. Olyan zenében érezte magát otthon, ami a nagy közönség számára emészthetetlen. Nyugodjon békében !
'90-es években bementünk valami no name jazz bárba Budapesten ahol játszott egy zenekar már nem emlékszem kik fiatal gyerekek voltunk de a dobos hát az lenyûgözött minket: micsoda sodró swing, milyen technika, muzikalitás, zenei kommunikációkészség, time stb. Hát így ismertem meg... Sajnos akkor már nagyon komolyan ihatott így utólag összerakva az emlékeket de bárkivel szivesen elbeszélgetett bármirôl. A maga módján egy csoda volt.
