Szabolcsi gyerekként számomra csalódás volt, nincs eléggé kitáblázva (más túrázók is megállítottak, hogy akkor most merre) , az útburkolat rossz minőségű, rengeteg gyűrűdéssel, ha netán találna valamit az ember bámészkodni akkor egy ilyen gyűrűdés majd' ledobja a kerékpárról, az egész túra arról szólt, hogy jó helyen vagyok-e és az úthibák kerülgetéséről.
Mikor voltál? Csak mert miután megkapta az út a címet, az elmúlt hónapokban rengeteg táblát raktak ki, csináltak felfestést, pont azért, hogy mindenki könnyen megtalálja az útvonalat. Ha mostanában voltál, akkor ezek szerint még mindig van tennivaló. Az útminőséggel nem értek egyet, a hazai átlagnál jobb az út minősége, ami nem tökéletes, de a párizsi olimpia országúti versenyének minőségét eléri. :)
Minden ami természet az tetszik bárhol járjon az ember. Csak kocsival közlekedem, ismerem ezeket a hegyi mellékvágányokat, ilyenkor lehúzom az ablakokat és lassú menetben gyönyörködök.
Pont Császár Ernő és Ernőné egyik tanítványától hallottam, hogy attól függetlenül, hogy kontaktmérgezés nincs, megfogni szabad, még arra vigyázzunk, hogy ne tegyük a többi közé az ismeretlen, vagy mérgező gombát, mert lemorzsolódhatnak szállítás közben darabok, amik végül az ételben landolhatnak. A kontaktmérgezésről meg egy érdekes infót lehet mostanában olvasni: a magyarországi gombák nem elég mérgezőek kontaktmérgezéshez, de az ausztráloknál nemrég jelent meg egy invazív ázsiai faj, a Trichoderma cornu-damae, ami érintésre is tud bőr hámlást, hányást, hajhullást, sőt, egy cikk szerint agy zsugorodást is okozni.
Jópár éve tengeri kajakkal evezek itthon. Idén kipróbáltam a SUP ot. Tapasztalat hogy sokkal jobban ki vagy téve a víz áramlásának,hullámoknak. Magasan van a súlypontod. Érdekes a kajak után. Ott full biztonságba érzem magam. Nyilván ezt is meg lehet szokni. Én azt ajánlom,mindenképp próbáljátok ki. Nekem megmarad jóidős tevékenységnek. 😊
Remek összefoglaló, általam nagyrészt ismert környék. Sokéves kerékpáros túrázóként tudom becsülni, értékelni a bemutatóból is kicsendülő szeretetet, törődést! Gratulálok! Martos Gábor Sárvár
Hasznos, de èn tèrkèppel, iránytűvel is eltalálok. Nem ördöngőssèg, egyszerű. Csak ma már fèlnek tőle. Könnyebb egy tèrkèpen egy pöttyött figyelni ami pontos. A HuMap is túrista-erdeiút szinten mutatja hol is vagyok
igen ez kurva jópofa, csak az baj , hogy nemzetközi szintű hegyi downhill pályát képtelen a bírka tolvaj kormány a mátrában vagy a bükkben , esetleg a zemplénben megcsinálni rendes felvonó rendszerrel, pedig óriási igény van rá, jó jó ott van lilafüred , csak az szart sem ér mert nem kiépített és nem karbantartott
Végre egy pozitív videó erről az útról. Én nagyon sokszor végigmenetem rajta, többször egy nap alatt is, vagy csak egy részén oda-vissza, én nagyon szeretem ezt az utat. Mentem már lefele a 7es úton is éjszaka, igaz hogy gyorsabb és rövidebb is, de teljesen más, ha lenne arra bicikliút sem biztos hogy azt választanám
Üdv. Jó volt látni magyar zarándokokat, és egy ilyen jó minőségű filmet. Mi végig jártuk a francia utat ami Spanyolországot szeli át az óceánig. Napi vlog is készült ami bemutatja azt az utat. Imadtuk és vissza is megyünk. Mi közel 50 napig gyalogoltunk és egyszer szeretnénk elindulni innen Magyarországról, bár az több ezer km és sok időt vesz igénybe.
Nagyon jó film! Furcsa hogy csak 7 hozzászólás van. Ez is adott egy löketet hogy idén körbetekerjem az országot bringával. Már rég megterveztem fejben , papíron de most jött meg az elhatározás. Huszonéves korom óta bringázok múlt évben töltöttem az ötvenet de az elmult években többet tekerek mint fiatakabb koromban. Persze ebbe az is benne van hogy a gyerekek már nagyobbak és sajnos a házasságunk is megromlott. Egy útkeresés lesz ez egy magamba fordulás. Hátha megértek dolgokat az életemben. Azon gondolkodom csak buta telefont viszek magammal vagy még azt sem meg papír térképet. Sokszor bosszant ez a túl medializált , technizált világ és észreveszem magamon hogy nehezen állom meg hogy ne olvassak híreket, ne nézzek videókat stb.
Szuper! Ha juniusban hazalatogatok Debrecenbe, akkor ezt beiktatom. Laktam par evet a Hortobagyon, sokat megneztem belole, de igy talan meg izgalmasabb lesz a kaland. Koszi a videot!
Javasolnám, hogy több tartalom legyen a videókban, ahol részletesen bemutatják a látványosságokat, beszélnek róla, nekem nem tetszett, és a nézetségét elnézve a videónak, másnak se, hogy ilyen semmit mondó szerepléssel volt teli a videó! Legyen rövid, tömör, lényegre törő! Van az a fideszes politikus, aki tiktokon 1 perces videókban beszél folyamatosan látványosságokról, ő lenne az etalon egy ilyen videó elkészítésében!
9 месяцев назад
Az év kilátója a felújítás után így néz ki... A falu szégyene... Az egész épületen kívül belül folyik le a vakolaton a fapác... A vakolat is csodaszép kívülről a súrlófényben.... Igazi szétlopott kontármunka. Mondjuk legalább illik a látképbe, mert minden ilyen. :D
A legfontosabbat talán el sem mondtam. Hosszú évek óta különös kihívás számomra leülni egy filmet megnézni, mert az esetek 80%-ában olyan emberek munkáival kellett kapcsolatba kerülnöm, akiknek szemléletével nem tudok azonosulni. Többször elő fordult, hogy pár perc után felálltam a székből, mert úgy éreztem, hogy ezt a szemetet nem vagyok hajlandó végig nézni. Már azt kezdtem érezni, hogy bennem van a hiba, mert semmi sem tetszik. Már a környezetem is gyanakodva kezelt, hogy olyanra vágyok, ami vagy nem is létezik, vagy nem létezhet soha. A Tisza-Tó film megjelenése vissza adta a hitet, hogy bizony léteznek a világban értékes emberek, akire érdemes volt várni. Köszönöm ! ! !
Főképp az nem megszokott, hogy hazai alkotók képesek ilyen elképesztően magas minőségi produkciót létrehozni. Menet közben próbáltam a technikai háttér munkára is figyelni, mert ezt csak tudatosan lehetett megtenni, hiszen a film, teljesen magával ragadja a nézőt. Óriási háttér munka van mögötte, amit elsősorban nem a profit, hanem a megmutatás vágya vezérelt. Ez a film, az ország, vagy talán a világ legtehetségesebb embereinek keze munkája. Ha az ember nem figyel a háttér munkára, egyszerűen csak azt érzi, hogy az események részese. Vannak olyan filmek, mikor a kamera ember tudatosan rázza a kamerát, mert a háttérből pénzelt irányító ezt kéri tőle. Így aztán a néző folyamatosan azt érzi, hogy ki az a barom, aki a kamerát kezeli. Ebben a filmben az ember azt is elfelejti, hogy a filmhez egyáltalán kamera is kell, mert a jelenetek annyira tökéletesen a néző szemszögéből készülnek. A kamera váltások pont akkor történnek meg, amikor kell. Vannak olyan filmek, mikor túlzott a drón használata, szinte a film főszereplője, és már fokhagyma szagú a rengeteg drón jelent miatt. Ebben a Tisza filmben csak akkor jön rá az ember, hogy drón is lehetett, mikor arra gondol, hogy az adott jelenet hogyan oldható meg drón nélkül. Az ember mikor kint jár egy természeti helyszínen és felvételeket készít, amit otthon aztán megnéz, nem lehet nem észre venni, hogy átélni ott jóval jobb volt, mint a felvétel. Ebben a filmben ezt is kiválóan megoldották. Úgy éreztem, hogy a film, jobban vissza adta a kívánt gondolatokat, érzéseket, mintha ott lettünk volna. A zenei betétek hangulata tökéletesen szinkronban voltak az események és a narrátor által elmondott gondolatokkal. Maguk a zenék is hihetetlenül oda illőek voltak. Látszott, hogy a megfelelő ember rengeteget agyalt azon, hogy az adott jelenethez a legjobban odaillő zenét találja meg. Egy alapvetően profit ízű filmben ez semmiképp sem valósulhatott volna meg. Életem során megnézett természeti filmek közül ez a film, kimagaslóan jóval jobb, mint bármelyik. Olyan, mint, amikor az ember elkezd felmenni a lépcsőn, és a földszinten látja az egyszerű természet filmeket, aztán egy következő emeleten meglátja, a különféle neves filmes gyárak termékeit, amitől azt hinné, hogy a lépcsőnek itt hamarosan vége is van. De aztán kiderül, hogy elkészült a Tisza-tó film, és akkor látni, hogy hiszen az épületnek van még tornya is. Miközben haladunk felfelé a toronyba a filmhez vezető úton, döbbenve tapasztaljuk, hogy közben csak a nagy üresség tátong. Felérve jövünk rá, hogy milyen magaslatról nézünk le a többi filmre. Köszönjük az élményt. Köszönjük, hogy az alkotók, a hozzáadott értékükkel átadták nekünk tudásuk egy részét.
Nagyon köszönjük a visszajelzést! Hatalmas öröm ezeket a sorokat olvasni. Jó érzés, ha értő szemek és fülek figyelik az alkotást, és külön köszönjük, hogy ezt ilyen hosszan és részletesen írta le.
Ha már nem adhatok Oszkár díjat, megírom a véleményemet és felrakom a filmről alkotott véleményemet a csúcsra. Pontosabban felrakom a csúcs fölé a fellegekbe. Számomra történelmi pillanat ennek a filmnek a létrejötte. Nagyon remélem, ahogy az emberek megismerik a filmet, különös figyelemmel fordulnak a film és az alkotók és persze a téma felé. Számomra a jó filmnek van egy egyszerű megfogalmazása. "Megnézném-e még egyszer?" A válasz nem kérdéses, de másodszor már kellő mennyiségű papír zsebkendővel ülök neki. Hihetetlen jó ötlet volt a mesélőnek Dimit bevonni. Apukámnak volt egy emlékezetes mondása. " Fiam. Az ördög a részletekben bújik meg", A filmben lévő rengeteg apró részlet közül talán a legkiválóbb ötlet egy olyan mesélővel elmondatni a gondolatokat, aki maga is teljesen átéli a Tisza-tó sorsát. A film, minden pillanata tele volt meglepetésekkel, amiknek hitelességét maga a hiteles mesélő tette olyanná, ami tökéletesen megérintette a nézőt. Biztos vagyok benne, hogy ezt a hatalmas színvonalat nem csak én, hanem a filmes szakma is "jegyezte". És persze sokan érzik, hogy ez a magasság utólérhetetlen. Szerintem a filmes szakmában most épp a döbbent csend hangja hallatszik.
Ma láttuk a filmet. Egyszerűen elképesztő magasan volt a léc. Aki még nem látta a filmet, semmiképp se olvassa el ezt az írást, hogy nem befolyásoljam. Had érje meglepetésként ez a csoda. Sejthető volt, hogy ha a Dimi neve ott van a filmben, az már "rossz, vagy unalmas" eleve nem lehet. Minden várakozást felül múlt! Az esemény vezetése közben a mesélővel együtt sírtunk és nevettünk. Sírtunk vagy azért, mert annyira drámai volt a gondolat, vagy azért, mert annyira gyönyörű volt a jelenet. Még most is potyognak a könnyeim, ahogy a jelenetekre vissza emlékszek és egyszerűen csak leírom, a filmben bemutatott gyönyörűségeket. Folyt.....
Amilyen megélésekről beszéltetek, nekem ezt teljes mértékben sikerült a kéktúra alatt is. Szerintem hozzáállás és szellemiség kérdése, volt ,hogy ott többen, volt, hogy kettesben és egyedül mentem (igazából ezt szeretem a legjobban, ha magam vagyok), ott is ugyanúgy szóba lehet elegyedni bárkivel és különleges élményeket szerezni. Szóval a lényeg, hogy nem zarándoklatnak nevezett út is lehet belső utazás, lassulás, elcsendesedés és figyelem.
Ez alapvetően a gyalogos útvonal, ennek megfelelően vannak olyan ösvények, ahol bicajjal nem lenne ideális. Mountain bike-kal vagy gravel bicajjal azért járható. Pecsételő füzetetet (zarándok útlevél) a budapesti és szegedi zarándokponton illetve postai úton is kaphatsz. Erről részleteket itt találsz: www.szentjakabut.hu/hu/a-magyarorszagi-szent-jakab-zarandokutak/zarandokutlevel
