Ingyenes oktatóanyagok, előadások, podcast-ek Vidi Ritától minden olyan dologról, ami segít könnyebbé tenni az életedet, és sikeresebbé tenni a vállalkozásodat.
Szia! Olyan időpontokat láttam, hogy október 29, máshol meg olyat, hogy október 31. Szóval még van kb. egy hét rá, hogy lássuk, utána már nagyon elhalad. De egyébként most olvastam, hogy jön egy másik üstökös is most a hónap végével, csak az majd hajnalban lesz látható. Izgi lesz :D
Ezt azért most eléggé kétkedve hallgattam. Én bagoly típus vagyok, és reggel az agyam egyik része sem aktív. Éjjel, mikor már aludni kéne, akkor meg megy, mint a gőzvonat. A jobb agyféltekés koncepció tényleg érdekes, de a gyakorlatban magamon semmi hasonlót nem tapasztaltam ebből a reggeli szikrázásból.
Köszi a felvetést! Én is bagoly típus vagyok, sőt, az egész családunk az. Nem biztos, hogy a reggel nálad az a hajnali 5 (brrr), hanem az, amikor például addig alhatsz, ameddig csak szeretnél és magadtól ébredsz, és az mondjuk délelőtt 11 óra ;). Az, hogy az agyad egyik része sem aktív, az jelzi, hogy igaz, amit mondtam: a legfeltűnőbb az ilyenkor, hogy a bal agyfélteke egyáltalán nem aktív, azt nyilván kevésbé lehet észlelni, hogy jobb agyféltekével mi is a helyzet. A reggeli szikrázás az úgy működik, hogy használni is óhajtod a jobb agyféltekét és akkor tapasztalod meg. Én is el tudom bambulni a kávé fölött, az ablakon kifelé bámulva, de ha ehelyett írni próbálok, akkor üdítő eredménye lesz. Mindenképp próbáld ki ha nem is az írást így ébredés után, de az ábrándozást, tervezgetést, régi emlékekkel kapcsolatos nosztalgiázást, mindezt némi tudatossággal, és nem pedig csak hagyva a gondolatokat egymás után gördülni (az is zseniális dolog, csak most nem arról beszélünk). Ezek is mind-mind jobb agyféltekés dolgok és ezekkel is lehet trenírozni reggelente, hogy legyen még aktívabb, mert az csodás dolgokra vezet :).
@@vidirita1 Hmmm nem, tényleg nem. :D Most meghallgattam még egyszer, annak tudatában, hogy bagoly vagy, még furcsább volt. Mindig irigykedve hallgatom, hogy valaki frissen és üdén ébred, és bármit tud csinálni. Nem hogy még írni vagy alkotni. Én ébredés után (értsük ezt reggel alatt) vagyok a nap során a legfáradtabb. Az is eltart egy darabig, míg rájövök, hol vagyok. Az érzésem a bosszúság, hogy fel kell kelni, a tudatos részem pedig először pragmatikus gondolatok irányába kezd elindulni. 20 perccel előbb felkelni kínzás. Viszont simán fent maradok 20 perccel, vagy akár 2 órával tovább. Akkor pörög ugyanis az elmém. Ezért kérdeztem, hogy lehet-e biológiai különbség, mert nagyon nem érzem a videó tartalmát magamra igaznak. A másik, ami miatt eleve itt vagyok, az a jobb agyféltekés technika részletesebb megismerése. Ha jól értem, az lenne az érzelmesebb rész? A történelem során rászoktam, hogy nagyon mélyen elemezzem és analizáljam a dolgokat, és ez tényleg a kreativitás és a fantázia rovására megy. Gyerekkoromban sok történetet tudtam kitalálni, de most, ha kényszerítenének se menne. Vissza lehet találni ehhez a játékos elméhez? Most azon gondolkodom, hogyan tudnék kevesebbet gondolkodni. :D Van olyan videód, ami konkrétabban erről szól, vagy van erre irodalom? Előre is köszönöm!
@@noratoth9051 Én köszönöm a kérdéseidet! Te nyugodtan próbálhatod akkor az esti alkotást :). Olyankor is az van, hogy addigra MÁR elfárad a bal agyfélteke, a jobb viszont sosem tud elfáradni, így át tudja venni a gyeplőt a baltól. Nyilván nem csak baglyokra és pacsirtákra lehet felosztani az emberiséget, hanem ezeken belül is van még egy csomó variáció, ezért az alap tanácsok nem biztos, hogy passzolnak mindenkire. Fiatalabb koromban voltak olyan évek, hogy a reggeli akármikori felkelést konkrétan büntetésnek éreztem... Akármennyit is sikerült aludnom, kínzás volt felkelni, a naphosszat kómásan kóválygás, meg a durcás hangulat az így alap volt... Aztán ez elmúlt, amikor kikerült az életemből az, ami miatt utáltam felkelni: a munkába járás. Persze akkor meg jött a gyerekszülés, ami miatt nemhogy korán kellett kelnem, de aludni sem tudtam normálisan évekig, de az más kategória :D. Akkoriban írtam meg az első könyvemet, mikor igyekeztem a hajnalban kelő fiam előtt még korábban felkelni, hogy legyen legalább 30 percem nyugton. Én magam is csodálkoztam magamon, mert nem fért bele a saját magamról alkotott képbe sem az, hogy én önszántamból korán kelek, de mégis sikerült és ami a legfurább volt: örömteli volt reggel ott ülni és nézni a napfelkeltét. Nagyon nem mindegy az sem, hogy milyen motivációkkal ébred az ember... Az elmepörgésre alapvetően a meditációt javaslom, az mindkét agyféltekét helyreteszi azon túl, hogy életjobbító hatása van. Az alvás is jobb lesz tőle. Ehhez van külön tanfolyamom: elitebusiness.hu/meditacio/ A kreativitás visszanyerésére pedig a jobb agyféltekés írást javaslom akkor is, ha valaki nem akar író lenni :) elitebusiness.hu/iro-szuletik/
2 месяца назад
Még a videó végére sem lettem büszke a magyarságra, hogy olyan patkánnyal kell egy levegőt szívnom, akik a patkány pedofideszre szavaztak. O1G az ős patkány.
Kedves Rita! Hogyan találod meg a zavaró szóismétléseket a szövegeidben? Van erre valamilyen program? Én Word-öt használok, de eléggé fapados, mert csak annyit tehetek, hogy rákeresek az általam gyakran használt szavakra. Jó lenne egy olyan program, amely megszámolja egy adott szövegrészben a leggyakrabban előforduló szavakat...
és mi van azzal ha valaki a legjobb barátjától kér kritikát egy még készülőben levő műre és a kapott kritikát felhasználja hogy jobbá tegye az írást, nem pedig elveszi a kedvét tőle??? akkor mi van XDDDDD
nagyon sok fanfiction író megszegi ezt és az előző tippet, és mégis elég sok jót olvastam, ez miért lehet? arra más szabályok vonatkoznak mint egy teljesen saját írományra?
Az egy nagyon más jellegű áramlás, nagyon más jellegű energialöket. Az nagyban táplálkozik egy körülhatárolt kollektív tudat(talan)ból, ami tök szuper, de vannak azért veszélyei is (Szerintem legalábbis... erről pl. a meditációról szóló tanfolyamomon értekezek részletesen). Ha valaki tudja kezelni, hát lelke rajta, de ezt tényleg úgy kell érteni, hogy a lelke lesz rajta...
és mi van ha valakit nagyon sok minden érdekli pl sok féle műfaj? és ha valaki pont hogy a gyengeségeivel is akar foglalkozni hogy fejlődjön vagy ilyesmi XD?
Köszönöm a kérdést! Megnéztem most gyorsan, de világháború elindulására az idei április 8-ai napfogyatkozás képlet nem utal. Utal akarnokok által gerjesztett feszültségekre a Nap állása, de azt pont lefojtja majd az empatikus Hold. A többi, háborúkban általában "érdekelt" bolygó nem lesz olyan fényszögkapcsolatban abban a képletben, ami miatt egy világháború kapcsán aggódni kellene.
Kedves Rita! Nagyon szépen köszönjük az információkat. Rendkívül inspiráló és intelligens módon összeállított videó. Csodálatos ahogy látod a dolgokat! További sok sikert kívánok az utadon! Üdvözlettel: Krisztina
Vidi Rita aszt ígérted nekem hogy te be fogod majd fényezni fekete színű szilikon sprayvel az autódnak a kerekjet fekete fényesre akkor légyszives legyen be fényezve az autódnak a kerekje fekete fényesre mert az sokkal jobb és szebb is mert én is nagyon szeretem ha az autódnak a kerekje fekete fényes és mindig legyen be fényezve az autódnak a kerekje fekete fényesre de elne felejtsd be fényezni az autódnak a kerekjet fekete fényesre de azért meg ígéred nekem szeretném tudni Vidi Rita
Amikor elkezdek írni, annyira bosszant, amikor abba kell hagynom. Sajnos dolgoznom kell, hogy legyen miből megélnem, és az írás csak élvezet. Remélem, hogy ez hamarosan változni fog! :-D Jó lenne tényleg 4 napot egyfolytában csak írással foglalkozni! :-D
Írtam pár évvel ezeleőtt egy regényt. Nagyon élveztem az írás folyamatát, nekem tetszett a késztermék is, bár rajtam kívül senki nem látta. Aztán a költözés során elveszett. Mit javasolsz, érdemes még egyszer nekiállni?
A legjobb barátnőmről derült ki, hogy egy rettenetes energiavámpír. Ő azt hiszi, vagy úgy magyarázza, hogy ő csak jót akar nekem a tanácsaival, de közben nem figyel rám, az én életemre, csak előírja, hogy szerinte hogy kellene élnem. Nagyon nehéz távoltartanom magam tőle, pedig egy-egy találkozás után pont úgy érzem magam, ahogy Te is említed, hogy napokig kell újratöltődnöm.
Igen, ezek a legfájdalmasabb felismerések, de aztán minden jó irányba fordul, az a nagyon érdekes. Nekem volt olyan, hogy komplett kis csapattól váltam meg amiatt, mert iszonyú energiákat emésztett fel a folyamatos kapcsolatban levés, a mások problémáira való rezonálás. Közben persze rengeteget kaptam is, de az utólag derült ki, hogy nem azt, ami előre vitt volna az utamon. Ahogy meghoztam a döntést, hogy megszakítom a kapcsolatot, leépítek mindent, gyakorlatilag másnap kínálta tálcán az élet azokat a lehetőségeket, amikre oda se figyeltem volna, ha még mindig "bandázok". Néha még mindig hiányoznak azok az idők meg azok az emberek, meg úgy egyesével egyébként mindenkit szeretek azóta is, de messziről :)
Én regényírásban gondolkozok. Valahol olvastam, hogy mielőtt kiadom a regényemet, érdemes elkezdeni építeni egy olvasótábort, amire tippként szerepelt, hogy részleteket kitenni egy zárt Facebook csoportba, ahová olyanokat hívhatok meg, akik majd a könyvem vásárlói is lehetnek. Így, mire a regény elkészül, már többen is várják a megjelenését. Ezt, ezek szerint Te ellenzed?
Itt két dolog vegyül össze: az egyik az, hogy tök jó, hogy ha van már egy éhes olvasóközönség akkorra, mikorra elkészül a regény. A másik viszont meg az, hogy védeni kell a készülés közben, mint egy kis fejlődő magzatot... Mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb: hogy legyen olvasóközönséged mire kész a régény, akiket nyilván el kell látni olvasnivalóval is folyamatosan, vagy ráér ez a művelet akkor, amikor már olyan szinten készen van, hogy ha be is szólnak valamit a kedves olvasók a tartalomra vonatkozóan, akkor sem fogsz változtatni rajta, hanem viseled az ilyen megszólalásokat is. De van ennek másik módja is, majd a tanfolyamon lesz szó róla részletesen: nem a regényedből közölsz részleteket, hanem más írásokat közölsz, más témákban, más stílusban, miközben a regény készültéről is hírt adsz természetesen. Ez több írómunkát igényel természetesen, de így egyszerre két legyet ütsz (legalább).
Ez az egyik észrevételem a saját írásaimról, hogy rengeteg párbeszédet használok. De most tök jó tippeket kaptam Tőled, ez a kimerevítés, ez nagyon megfogott, holnap ki is próbálom! Pont egy párbeszédes jelenetben vagyok, de már megvan az ötlet, hogy hol fogom kimerevíteni a cselekményt. Köszi!!!
És milyen szuper párbeszédeket írsz! :)) Csak ugye ahogy érzed is, a párbeszéd nagyon sodró hatású, elsikkadnak a részletek, amik az összképhez és az átélhetőséghez, olvasói beleringatózáshoz nagyon kellenek. Ezt is szuperül megoldod, már látom előre :D
Észre vette valaki, hogy a egy bizonyos származású 😂 emberek ,csak ugyanilyen identitású (..) embereket méltatnak? - De az is milyen fantasztikusan hihetetlen (..) ,hogy ezek az emberek mindenhol a semmiből talpra állnak, és mindíg elismertek köztiszteletben álló pl. üzletemberek műveészek zenészek írók stb ..🤔 Ha jól tudom ez az az ősi társadalmi-vallási csoport aki midenkitől kamatot szed. -Ja ,kivéve a "testvérétől".. Így megy ez! -Nincs itt sok Magyar fényezés.. Tanulságos videó😃
Szereted példaként felhozni a Harry Pottert, úgyhogy megkérdezem: mit gondolsz. Néhányan kritizálták az írónőt, amiért a történet végén Hermionét nem a megfelelő fiúval hozta össze, hanem (egyesek számára) meglepő fordulatot választott befejezésként. Állítólag kimagyarázta a dolgot Rowling, a párválasztásban szerepet játszó családi hátterek bemutatásával, de vannak, akik nem tartják ezt elég meggyőzőnek. Te mit gondolsz? Direkt nem írtam le a végét, hátha valaki nem tudja. :)
Kimagyarázta? :) Nem hinném, hogy az (vagy egy) írónak bármikor bármit is ki kellene magyaráznia. Egyébként pedig az első perctől tudható volt a végkifejlet ebből a szempontból, bár nyilván nem az első kötet megjelenésekor, hiszen akkor még senki nem tudhatta, hogy mekkora sikere lesz, meg hogy lesz-e folytatás, stb. De hát ez alap, ahogy az kifutott a végére, nem tudom, miért lepődtek meg egyesek, vagy ha mégis meglepődtek, akkor azt miért rótták fel az írónőnek :D
Én nem szeretem visszaolvasni, amiket korábban írtam. Emiatt a szerkesztést is nehezen végzem el. Hogyan lehetnék elégedettebb vajon az éppen születő formában levő írásaimmal? Szinte szégyellem őket, annyira tökéleteset szeretnék ,elsőre.
Az elolvasás előtt is csinálj agyintegrálást :). A tökéletesre törekvő maximalizmus az bal agyféltekés, de a bal agyfélteke nem képes átlátni úgy a dolgokat, mint a jobb, szóval a kekeckedését érdemes kiiktatni.
Az irigységtől, az irigyektől való félelmem a legnagyobb oka a halogatásomnak. Nem gondoltam, hogy ezt is átbeszéljük itt, ezen a minitanfolyamon. Megint a kezembe adtál egy puzzle darabot!
Az igazság és a valóság nem ugyanaz, nagyon igazad van ebben. De nem pontosan attól különleges tehetség az íróság, hogy az illető meg tudja különböztetni ezt a két dolgot?
Ettől lesz valaki jó író, hogy a karakterek élettel teliek. A másik fontos dolog lesz, a történet szövése, vezetése. Remélem az is következik most már. :)
Egy nagyon egyszerű kis alkalmazást, a Stormboard-ot használom, ha többen is vagyunk egy projektben, de egyébként íráshoz a mellékjegyzeteket, technikai jegyzeteket, idővonalakat szoktam alkalmazni. Ez már egyéni, hogy kinek mi a hatékonyabb, mi az, amit jobban át tud tekinteni, és mi az, ami a folyamatot segít modellezni, távlatokból is áttekinthetővé tenni, közben a részleteket sem engedi szem elől téveszteni.
Ami a korhatáros jelenetet illeti, nálam ilyesmi eddig csak egyszer fordult elő (a Hamupipőke meséjét írtam át). Ezt így oldottam meg - idézem: Amint megérkeztek serényen nekiálltak szitálni. Ment is a munka, látszott, hogy hamarosan készen is lesznek, ma végre sikerül Hamupipőkének is eljutnia a bálba. Ahogy ott a legény előtt Hamupipőke rázta a szitát jobbra-balra, na meg aztán vele együtt magát is, a legényben kezdtek feltörni a férfias vágyak. Egy darabig még türtőztette magát, de amikor a lány a kiszitált mákot kiöntötte a szitából és lehajolt, hogy a szitába újabb adagot szórjon, már nem bírta tovább. Félredobta a kezében lévő szitát, hátulról elkapta a lányt és…, megtörtént az, aminek meg kellett történnie. Hát erre Hamupipőke bizony nem számított. Most mi legyen? A bálba már felesleges elmennie, a lehetőséget, hogy a királyfi őt válassza már elszalasztotta, ezek után már nemigen fog érdeklődni iránta, míg a molnárlegény nem is olyan megvetendő, hisz az előbb nem is akárhogyan bizonyított. És ha már egyszer úgyis mindegy, mert nincs mit vesztenie, akkor… Csináltak mindenfélét, még felsorolni is hosszú lenne, mi mindent ki nem próbáltak. A molnárlegény fáradhatatlannak bizonyult, állt a bál másnap virradatig.
Vida Rita aszt ígérted nekem hogy te be fogod majd fényezni fekete színű szilikon sprayvel az autódnak a kerekjet fekete fényesre akkor légyszives legyen be fényezve az autódnak a kerekje fekete fényesre mert az sokkal jobb és szebb is mert én is nagyon szeretem ha az autódnak a kerekje fekete fényes és mindig legyen be fényezve az autódnak a kerekje fekete fényesre de elne felejtsd be fényezni az autódnak a kerekjet fekete fényesre de azért meg ígéred nekem szeretném tudni Vida Rita
Egy közismert kérdésfeltevő oldalon a kezdő írók szoktak véleményt, kritikát kérni egy írói platformra feltett írásaikra. Ezekből általában csak egy-két fejezet van fenn és gyakran amolyan „nyers“ formában, csiszolatlanul, tele hibával. Meg is kapják érte ami jár, és bizony nem egyszer előfordul, hogy az illetőnek teljesen elveszik a kedvét a további írástól. Én nem szoktam az írásaikat véleményezni, ill. kritikát mondani róluk, ellenben azt csinálom, hogy kiválasztok belőlük egy részt, vagy akár az egészet, ha csak egy rövidke írásról van szó és átírom abba a formába, ahogy annak ki kellene néznie (mármint szerintem), és esetleg röviden elmagyarázom, ha kell, hogy mik voltak azok a hiányosságok, amiknek a kiküszöbölésére törekedtem, amikor ezt a formát választottam. Így a saját írásukon keresztül van lehetőségük látni, hogy per pillanat hol tartanak az írástechnika terén, oly módon, hogy egyszerűen összehasonlítják a két írást. Ez a módszer nagyon jól bevált (eddig még egyszer sem váltott ki negatív reakciót), csak sajnos ezt nem tudom bármilyen írással megcsinálni, mert nekem is rá kell hangolódnom a témára és azonkívül ez nagyon munka- és időigényes.
Ezt mondod: „…de nehogy egy első szám első személyben akard elmesélni a sztorit, mert akkor csorbítod az igazságot.“ E. A. Poe is írt egyes szám első személyben (lásd. pl. a Kút és az inga című elbeszélést), én nem mondanám, hogy ezt mindenképp kerüljük. Én is írtam már ebben a formában (a történet főszereplője meséli el a sztorit), mert ezt formát találtam megfelelőnek, ahogy E. A. Poe is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig így írok, csak bizonyos esetekben, amikor a történet jellegéhez inkább ez illik.
Nagy kedvencem, első kedvenc íróm, Karl May Winnetou történetei is egyes szám első személyben vannak írva. :) De mégsem tanácsolom ezt alkalmazásra, csak tényleg kivételes esetekben.
Persze, alapból nem is onnan kell, hanem LEHET. De egy lángelme, egy korszakalkotó zseni lenne a kiindulási pont egy író számára? Én sem hinném, hogy ez így működik :). Apropó: újságokból biztosan szerzett ötleteket. És akkor már kikerestem a wikipédiáról: "Regényei témáját sokszor az életből merítette, csak tovább gondolta a felfedezések, találmányok életét, így született meg az ő segítségével a modern tudományos-fantasztikus irodalom. Legtöbbször a valóság és képzelet határán egyensúlyoz, de vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is."
Nálam az ihlet úgy működik, hogy valamilyen esemény ad egy ihletet (témát, ötletet), ami aztán érzelmileg annyira megfog, hogy minden mást mellőzve nekiállok megírni az ezen alapuló történetet. Az írás közben már az ihletnek nem sok szerepe van, itt már az írói fantáziámat veszem igénybe. Az eddigiek során a következő dolgoknak köszönhetően írtam meg egy rövid történetet (az írásim terjedelme egy-két, max. 6 oldal, regényírással nem foglalkozom): - amikor kutyasétáltatás közben a parkban a buszmegálló közelébe érkeztem, a megálló bódéja melletti padon egy nő ült. Én a megálló másik oldala mellett elhaladva a bódé mögé kerültem ahonnan visszanézve már nem ült a nő a padon (a busz még nem érkezett meg és nem értettem hová tűnhetett). Majd amikor újból a bódé elé kerültem a nő megint ott ült a padon (két pad volt a bódé mellett és én a bódé mögé kerülve már a másikat láttam a bódé mögül - az üres padot). Ez adott egy ötletet ahhoz, hogy írjak egy történetet, amelyben a padon a rajta ülő személy csak akkor látszik, ha szemből közelítjük meg a padot. Ha hátulról, akkor csak az üres pad látszik. - más esetben a vonaton utaztam, és amikor a vonat megállt az egyik falu állomásánál, megdöbbenve vettem észre, hogy most az állomás épülete a másik oldalon áll, mint ahogy máskor szokott lenni. Persze nem állt, csak én valahogy rosszul emlékeztem. Ez adott egy ötletet egy olyan történem megírására, ahol a főszereplő egy rejtélyes vonattal utazik, miközben ahogy a vonat az egyes kis állomásokon megáll, mindenhol más és egyre vadabb látvány terül elé (az első az, hogy az állomás épülete a másik oldalon van). - egy gurulós sporteszközzel gyakoroltam a híd alatt elvezető bicikliúton. Mivelhogy még kezdő voltam, zavartak az úton lévő kis kavicsok. Ezeket ezért félre szoktam rugdosni, de egy esetben nem ezt tettem, hanem összeszedtem őket és a folyóba akartam őket dobni. Ahogy eldobtam őket, a kavicsok nekiütköztek a bicikliút korlátjának és visszapattantak az útra. Megint összeszedtem őket, hogy a folyóba dobjam, de megint csak mind nekiütközött a korlátnak és visszapattant. Ez adta aztán az ötletet a Kavicsdobáló megírására, ahol a főhős egy különös képességet fedez fel magában: ha egy rácsos kerítés felé dob egyszerre 5-6 kavicsot, akkor ezekkel mindig a rácsot fogja eltalálni és a kavicsok visszapattannak. - reggel felé, mielőtt felébredtem volna, egy ablakban álló gyertyatartóról álmodtam, amelyik különös módon viselkedett. Mire felébredtem, már nem emlékeztem, miből állt ez a különös viselkedés, de ennek az alapján írtam egy történetet, ahol a történet főhőse egy idő után arra lesz figyelmes, hogy az ablakba helyezett gyertya a gyertyatartóban furcsán világít. A gyertyatartó után nyúl..., és aztán itt jönnek a további szokatlan dolgok. - aztán volt olyan is, hogy egy videót néztem, egy dokumentumfilmet, ahol egy valódi villamosszékes kivégzést mutattak be egy az egyben. Ez arra ihletett, hogy ezt az eseményt egy egészen más megközelítésben írjam meg, ennek egyfajta abszurd, úgy is mondhatnám, kafkai változatát. - az is előfordult, hogy az ihletett egy másik írásmű adta. Pl. Saint-Exupéry A kis herceg című regénye arra késztetett, hogy szintén írjak egy történetet - gyerekmesét, amelyik szintén egy kisgyermekről szól, aki, most ebben az esetben nem kisbolygóról kisbolygóra vándorol, ahol minden esetben más figurával találkozik, hanem az őserdőben sétál, és az ízeltlábúak (mert ebben a mesében nem a megszokott állatok szerepelnek, hanem az ízeltlábúak), akikkel találkozik (és akikkel beszédbe elegyedik), szintén mindegyik a maga szemszögéből nézi a világot és ennek az alapján mond véleményt mindenről (itt csak ennyi a párhuzam, de az ötletadó ez volt). - egy újságcikk hatására, amelyik egy távolkeleti diktátorról szólt írtam egy egyoldalas történetet, vagy egy tragikus terrortámadásról beszámoló újsághír volt az ihletadó, vagy Vujity Tvrtkónak az észak-koreai úti beszámolója alapján született meg egy úgynevezett „gyerekmese”. - egy esetben meg valaki a Gyakori kérdéseken felvázolt egy ötletet, ami egy történet alapját képezte volna. A véleményezők ellenben leszólták, én meg hogy bizonyítsam az ötlet életképességét elkezdtem megírni. Végül ebből is egy rövid kis történet kerekedett ki. - vagy egy tavaszi napon kinéztem az ablakon, és akkor már csak az három nagy hókupac volt látható, amiket én lapátoltam össze, amikor a havat takarítottam a járdáról. Sehol máshol nem volt hó, de ők még kitartottak, annak ellenére, hogy már olvadoztak. "Kitartás!" gondoltam magamban és elképzeltem, ahogy egymás biztatják, majd leültem a számítógép elé és fél óra múlva már kész is volt a róluk szóló kis történetecske. - egy diáknak szóló házifeladatról volt szó, hogy írjon egy kitalált történetet egy kitalált szentről. Én megírtam a történetet, amihez egy viccnek a poénját használtam fel, ez a poén lett a történet poénja is. - Körmendy Csehov Három nővér darabját használta fel a paródiájához, én meg Körmendy paródiáját az én paródiámhoz (ez is egy rövid egyfelvonásos formájában van megírva). - vagy Ján Slota szlovákiai politikus bemondása, hogy tankokkal megy Budapestre, adott ihletet ahhoz, hogy ezt megírjam egy rövid paródia formájában (természetesen nem jut el Budapestig a tankkal, másképp végződik a történet). - egy diákot korrepetáltam matekból, és hogy megfelelően tudjam érzékeltetni a számára az Euler-féle számot, írtam erről egy gyerekmesét. - na, és a legelső történetem, aminek köszönhetően elkezdtem az írást, egy válaszom volt egy matematikával kapcsolatos kérdésre. Majd miután valaki belekötött a válaszomba, én erre írtam valami hülyeséget. Két nappal később jött egy ötlet, hogy ezt a „hülyeséget” tovább lehetne írni. Három hónapra rá megvolt az első történetem a nem deriválható függvényecskéről amolyan gyerekmese formájában. A felsorolt ötletadókban azért volt egy közös dolog, éspedig az, hogy érzelmileg erősen megfogtak. Ugyanis csak olyan témával kapcsolatban tudok írni ami érzelmileg erősen megfog. Aztán az már mindegy, hogy ez az érzelem pozitív, vagy negatív, vagyis jó, vagy rossz.
Hogyan teszem ezt szokássá, hogyan építem ezt be a mindennapjaimba? Hogyan helyezem el úgy a doksikat a számítógépemen, hogy könnyen átlássam, hogy mi a nemrég ületett, mi a növekvő, mi a learatott témám, szövegem? Mit csinálok a "hulladékkal", vagyis azokkal a szövegdarabokkal, amiket már kigyomláltam, de még nem dobtam ki?
Nekem egészen rövid, 1-2 oldalas írásaim vannak csak (a leghosszabb is csak 6 oldal), de ezeket is többször átírom, kiigazítom, míg ki nem alakul a végleges változat. A régebbi változatokat nem törlöm, mindegyiknek ugyanaz a címe, a különbség csak annyi, hogy a cím után mindig az abc következő betűjét teszem ezen a módon: cím-a, cím-b, cím-c, stb. Így tudom, hogy időben hogy követik egymást (könyv esetében az egyes fejezetekket lehet ezen a módon címezni). Rövid írások esetében nálam ezek a fel nem használt szövegrészletek ott vannak a dokumentum végen összedobálva (egy 2 oldalas írás esetében ezek szintén kitesznek akár 2 oldalt is), továbbá a különféle jegyzetek is itt kapnak helyet. Az első két oldal maga az írás, az utánna következő többi akárhány meg ezekből áll.
Mappákba rendezgetés és köztük hierarchia kialakítás, fájlok és mappák elnevezésében való szisztematikusság a kulcsa mindennek. Én pl. a regényemet másolatként mentem el az aznapi dátummal, amikor írom. Így már 30 verzióban van meg legalább, és mindegyik verzióban látszik, hogy éppen hol tartott :). (Van, hogy nem mentem másként tényleg minden áldott nap, amikor hozzányúlok, lehet, hogy csak 3 naponta, ha nagyon benne vagyok a folyamatban, de az az alap, hogy minden nagyobb ívű változtatás megkezdésekor egy újabb fájlverziót hozok létre, a névbe belírom az aznapi dátumot és akkor a fájlkezelő program - total commander vagy speed commander javasolt - egyébként is egymás alá rendezi őket név szerint.
Ja, és van olyan mappám, hogy jegyzetek, van olyan, hogy vázlatok, van olyan, hogy "technikai kiegészítések", ezekben linkek vannak, meg plusz infók, amiket begyűjtöttem, és van olyan mappám is, hogy "majdcsak jó lesz valamire" :D
Én azt hiszem, hogy ez nagyon egyén függő is. Én spec csak laptomon dolgozok, mindenem ezen van, nincs irattár sem, minden be van scannelve. Semmi szükségem fiókra, polcra. A neten minden fenn van. Ha pedig írok nagyon nem tudom mi van körülöttem, lehetek én bárhol, az írásra koncentrálok. Semmi igényem arra, hogy legyen hely a bögrémnek, leteszem ahova tudom, ha oda jön 2 macska nem zavar, örülök.
Igen, nem vagyunk egyformák :) Gondolom az is ismerős, hogy odamegy a macska, elmegy, majd fél órával később kapcsolsz, hogy "jaaaa, hogy volt itt a macska?" :) Vannak helyzetek, mikor mindenféle dolgok történnek, mégsem veszünk róluk tudomást a flow miatt. De úgy egyébként amikor már komoly bevételszerző tevékenység az írás, akkor több helyre, térre lesz szüksége, mert valamiféle intézményesülés zajlik olyankor, és ez így is van jól.
Én inkább az esti órákban szoktam írogatni. Nekem ilyenkor jobban megy, mert nyugalom is van, zavartalanul írogathatok és természetesen ilyenkor senki sincs a közelemben. Írni személyi számítógépen szoktam (PC), amihez van két Full HD-s kijelzőm, így írás közben ha kell, utána tudok nézni a szükséges dolgoknak az interneten (nem kell a már megnyitott fájlokat és miegymást bezárogatnom).
