Még nem olvastam a konyvet de ha jol gondolom az egesz egy zarojelbe tett essze amire nem kell oda figyelni viszont erdemes vele foglalkozni, tetszik h lazán kezeli. “Lazán”
Nagyon tartalmas, izgalmas interjú volt, élveztem a gondolatok csapongását, Darvasi "gondolat-vonatát". Igen, én is sokat (szak)írtam - az "írás utazás", keserves utazás. Igaz, én korosabb vagyok,, s "kíváncsiságom" mérséklődik - jobban szeretek olvasni, mint írni. A novella- vs regényolvasás "szembeállítása"....-hát... Másfelől, "jobb volt hallgatni/hallani" a z írót könyveinek/életművének, s legutóbbi novelláskötetének ismeretében/azok (el)olvasása után. A "légiutas" elbeszélései valóban pokoljáró, fájó lelkületű metszetek (egy este 2-3 tényleg elég belőlük - Fehér), mert utána nyugtatót kell bevenni...Gratulálok, nagyszerű kötet; nem meglepő, hogy sikere van. Fazekas Tamás dr. prof. Szeged
Most is görcsös szegény. Szinte fáj. Lehet, hogy sokat összeolvasott, tud egy s mást, de nagyon rossz hallgatnni őt. Nem szeretnék tanítványként rákényszerülni. Menekülnék a pattogós beszédétől. Akkusztikai abúzus. Túlteng, a saját hatása alá kerülve. Ó bár egy kis szeretetet éreznénk rajta. Semmilyen szakmát nem űz, igazi Buddhista-?-..:):). (Akkor ő azért nem felületes? Neki nem kellene a saját kútját fúrni? vö. Kassai Lajos mestert.) Egója nagyon hasít. Ahhoz ragaszkodik. Függ tőle. Fő művem... Miért szimpatikusabb -szerethetőbb - sokunkak Mireisz, vagy Laár kellően alázatos, szelid, irgalmas, szerény és fényes karaktere?... FAM nagyon karcosan értelmiségies, tipikusan reaktív, okoskodó, kritikus ellenzéki pöcök, trpak elme, bárhogy látszik menekülni abból. Ha haladni -változni, kígyóbőrt levedleni szeretne, lágyuljon kicsit. A beszédét kellene elsősorban rendbe tenni. Visszahatna (a nagy énjére, de legalább az elméjére), kicsit világosodna. Mi a csodáért kell felvinni minden szó végén a hangsúlyt? Illetve a szó elején is odaugatni. Oktalanul trágárkodni mire jó? Devalválja a szavakat... Agresszív, árnyalatlan, elménckedő, száraz agykarate. Javaslom neki a zenét. Ne "tudja" már ennyire nagyon - oktalanvízöntősen agyon....inkább kicsit érezzen rá a világra..:) hallgasson bent. Tegye polcra a kognícióját és a zsákutcás fogalomörvényléseit. Meditáljon. Hangokra, fényre, illatokra. Menjen kapálni, élvezze, sétáljon az erdőben, élvezze a megcsillanó napfényt a lehullott leveleken. Az avar fénylik. 1.01-kor sok köhögés után végre volt egy hiteles hallgatható mondata, ahol a forma és tartalom egyezett. Megkönnyebbülés volt. Neki is.
Babits Ó, lelkek teste, élő folytonosság, mért folysz el? És te testek lelke, szám, miért folyamodom hiába hozzád, elmém hazája, régen únt hazám? Mért osztanám mi nem való hogy osszák? s a mondhatatlant mért reméli szám? Jobb volna nyugton és szó nélkül élni, csak élettel s szerelemmel beszélni. És csöndje végtelen, mint mosolya. Mosolya nem fogy, csöndje nem reked. Csöndje mosolyog és mosolya hallgat, mosollyal, csönddel, úgy mulat terajtad. S nincs is tán teste. S minden érte-vad szomj a semmi hűs ablakát nyalja itt lenn, míg fönn a Hölgy, testté hazudva lelkét a fellegekből fon magának erkélyt. S tán minden szellem titkon őt reméli, érte feszűl a morc tudós szerelme, és végtelenül végtelenbe méri kis méterét a véges emberelme, de az eget s e Hölgyet el nem éri, bár köveiből Bábel tornya kelne: a Jákob-létra végtelenbe vesz s a nagy éposznak vége sohse lesz. *Mert bárha nincs szivárványhídja, szárnya s szarvval nem érhet úszó csillagot, kis helyet jár, de biztosan bejárja, hagyván jelül ragyogó szallagot, hogy útja szűk bár, de valódi pálya, mert hódít s nemhiába ballag ott, míg Anteusként hullong a poéta s ő sem röpül, csak ugrál. Mint a béka. *Édes a valóságban megfogózni s vigyázva mérni életünk terét, a korlátok közt nemesen kigyózni, mint útjelzők közt, bízva, mind elébb. Szabott pályánkból félre nem lopózni s nem térni meg, mint kimenős cseléd, kinek mámortól émelyg lomha teste, únt konyhájába tér vasárnap este. A korlátokban bízni, hogy vezetnek s a végtelenben, hogy nagy öle cél, hogy érdemes nyujtózni a kezednek, ha tud szilárdan nyúlni, mint acél, hogy nem mind egyek útjai eszednek s nem a legbölcsebb élet a facér, mert eszünk útján mozgunk okosok mi s a valótlanban nem lehet mozogni. Lássátok, a korlátokat dicsérem: a korlát a legbiztosabb valóság. Tövis tart ébren rózsaittas éjen, lévén biztosabb való, mint a rózsák. Szoros formából születik az érem, formának zord acél kell, nem nyúlós zsák. Élet s lélek szétomló pára volna, hogyha nem lenne száz korlátja forma. Az én hősöm e korlátok s e formák tudósa méri majd szigoruan a létünket folyató száz csatornát, melyek között az örök ár suhan, mely arra foly, hol leggyengébb a korlát s legyőzve győz csak minden vályuban; mindegy, honnan jön, és mindegy, hová jut, csak egyet fontos hogy nézzünk: a vályut. És tudja, hogy okokból a világ egy óriás lánc kettős végtelenje, ahol minden szem szomszédjába vág és nincs, aminek nincsen oka benne, de kívüle keresni hiuság, oklánc okát kérdezni balga lenne s hogy tudnád szóba, jelbe, észbe venni azt, amin kívül nincs se jel, se semmi? És mégis olykor tudósunk körül, mint csillagokkal, esténként a légür, ez a nagy semmi vággyal színesül s titkon az örök lánccal nem elégül, minden unalma sejtelmekbe züll s a néma Hölgy mosolyát érzi végül és bár előtte semmi zárva nincsen, az ő eszének nem elég a Minden. A semmiség virága ez a föld is, a semmiség virága e világ, amely tövissel bármennyit gyötört is, mégis virág szemednek. Bús virág! Tán ér belőle lelkednek gyümölcs is, mohó fogad keményen belerág, de ha félig kiszoptad leve mézét, megérzed rajta a semminek ízét. Ott fönn is már, ott fönn a közel ürben gyulnak a semmi apró sebei a csillagok s keringnek kényszerülten, kiki egymást amerre cipeli lángolva még, avagy már halni hülten vagy viszkető kis élettel teli. - Nem furcsa, hogy ha lelkem kibocsátom elérem mindezt én - a kicsiny átom? Én viszkető kis élet-átom én? nem furcsa, hogy e nagy világ belém száll érzékeimnek felvont zsilipén? s elönti lelkem, mint valami vész-ár? Elönti lelkem, s mi maradok én? Úszó fácska, mely a világ vizén száll ráhányva, törni, az örök sodorra, mely önmagával itatva sodorja. S tudósunk érzé összecsapni lelkén ez únt sodornak őrölő hatalmát s forogni a nagy űrnek néma telkén csillagos szárnnyal Isten lassu malmát; táncban az ingó habparipa nyergén tengernek véli hágni percnyi halmát. Amiről annyi költők énekeltek és annyian még énekelni fognak; s a drága prém között a vér, a sejtek keringnek, égnek, építik a habnak bájos, múló formáit, régi rejtek teremtésben áradnak és apadnak száz testen át - és tested szembeárad, hab vagy a hab közt, minden nő a párod. S a tudós tudja, hogy e nagy kanális kicsiny csöve az ő teste is éppen s a szent természet örök animális ereje ered emberünk erében. Nem legjobb elvegyülni, bármi vár is, hullám hullámhoz dörzsölődve szépen? vagy mint halacska dörzsölődni násszá - hogyan lehetne halacska halásszá? Hogyan lehetne, ó hogyan lehetne halásza lenni az örök sodornak, amelybe holtig el vagyunk temetve s mely holtan a semmibe hány ki holnap űrnél űrebb távolba? hogy lehetne, kik parttalan medrében véle folynak a nagy Folyás irányát észrevenni, ha ez a minden és a part a semmi? Vagy legalább mi látjuk semminek és az irány szó semmit sem jelent és semmi értelme a semminek, kimondjuk, mint a mindent s végtelent s szavunkban tiltott hiú vágy remeg, de ami tiltott, mindörökre szent s reménytelen vágy a legszebb imádság s szent hősök, kik merészen félve vágyják. Igy írom én is hősi versem hősen, amelynek hőse egy és ezer-egy, ki régi-gyengén s mindig új-erősen, halni-születni testből testbe megy, a végtelen végét nem éri ő sem s az én mesém is végtelenbe megy, hisz benne olyan dolgok vágya szólal, miket nem mondhatsz véges számu szóval, mert minden szó új korlátot teremt, a gondolat testének szabva formát s e korlátok közt kigyózik a rend lépcseje, melyen addig másszuk ormát új s új látásnak, mígnem messze lent köddé mosódik minden régi korlát, s képekből összeáll a képtelen korlátokból korlátlan végtelen.
Oriási bejelentésem van, a facebook engedélyezte, hogy az oldalamon nyilvánosak legyenek a blogdarabkáim, most, és utoljára posztolok a szerteszét, mindenhova is, ez utániak márcsak kizárólag a saját, privat üzenöfalamra, és ide kerülnek, address : ru-vid.com/video/%D0%B2%D0%B8%D0%B4%D0%B5%D0%BE-PvdjCbXxB_o.html
Nagyon jó, de kicsit olyan "izé" érzés, elég önkényes modelek, de valszeg nem is ez a lényeg. Mintha ilyen koánokon keresztül szeretnénk elveszíteni a nyelv értelmét. De mindig viccesnek tartom azt, hogy ha ebből világképeket gyártunk, főleg hogy ellenőrízhetetlenek ezek a jelenségek lényegében.
Haaat… Toredek mondatok, azok is elharapdalva, sok az “ize”, meg a dadogas, az is csapongva. Affene. Pedig a tema erdekel, errol, es FAM-tol tobbet vartam. Azt nem lehetne, h kovetkezo alkalommal keszitsetek egy osszeszedett beszelgetest? Biztosan sikerulne. Akkor is, ha esetleg elhatarozzatok, h akarjatok. 😁😉🤷🏼♀️ (Bocsi.)
@@panelbolcsessegekalacsonyk4176 😁Miert? Na mindegy. Tenyleg nem szoktam kotozkodni. FAM gondolatait szeretem hallgatni, sztem eros egyeniseg, szuper meglatasokkal/otletekkel. Van videoja (interju) ami nagyon tetszett. Ennel a sracnal, aki e videoban kerdezte azt erzem, hogy tudna sokkal jobban, ezert irtam amit. Nem pazarlok energiat. 😉
Elolvastam a "Valóságalkotó gép" című cikkét a FAM-nak a bevezetőben történt említése után. Vicces, hogy ő is tisztában van az alapvető problémájával, viszont szerintem árulkodó, hogy a végén azzal indokolja a "gépe" működésképtelenségét, hogy az megkérdőjelezi az objektív, egyetlen igazságba vetett hitet, mintegy pusztán szemantikai-szubjektív okra utalva. Jelezném, hogy sem a kizárólagos szubjektivizmus, sem az igazság teljesen hiánya nem működik logikailag sem (és a logika nem pusztán szubjektív), hiszen nem csupán a tudatunkba vagyunk bezárva, hanem a világba is, ami mindvégig fennáll amíg bele nem zuhanunk a szolipszizmusba. Ez által alapvető probléma magával az feltevéssel, hogy az akarat a létnek nagymértékben alávetett jelenség, még akkor is ha kizárólag a tudat miatt van bármilyen fogalmunk arról. Ez által az is sarkalatos pont, hogy maga a gép is egy metafora: VALÓSÁG = AKARAT formulával. De mi van ha az én akaratom az (tegyük fel hogy elfogadom a metaforát), hogy közelebb kerüljek a valósághoz a nélkül, hogy a saját akaratomra formálom? További érdekes megállapítás, mi szerint a gép majd úgy hozza létre az új valóságot, hogy kizár egy halom nézőpontot a saját hegemóniájának megalapozása érdekében. Ugyanakkor ez kizárja a lehetőségét, hogy lehet olyan többszempontú valóságértelmezést létrehozni, amely integrálja az újabb nézőpontokat, holott ez nagyon is lehetséges. Sőt, az illesztés miatt ez szükségszerűen része a folyamatnak. Így az igazság még mindig egy, de több nézőpontot is tartalmaz.
