Nekem ez most nagy meglepetés volt 🥰 Ugyanis anno a tévéből (Videoton color star ) felvettem magnóra az egészet (az ismétléskor) - kamaszként, sokszor meghallgattam, és ez a jelenet mai napig a fülemben van, hihetetlen. És most itt van....40 év elteltével. De jó! nagyon köszönöm! ❤🌹
Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész MISZTIKUS TEOLÓGIA Timotheosznak I. Mi az isteni homály? 1. Háromság, lényegfeletti, isteninél istenibb, jónál jobb, keresztények Istenről való bölcselkedésének irányítója, vezess minket a misztikus kijelentések ismeretlennél ismeretlenebb és ragyogónál ragyogóbb legfelső csúcsára, ahol a teológia egyszerű, abszolút és változatlan misztériumai a titkokat tanító csend fénylőnél fénylőbb homályába burkolóznak, mely legsötétebb homályában is fényesnél fényesebben ragyog és teljes érinthetetlenségben és láthatatlanságban gyönyörűnél gyönyörűbb fényességgel árasztja el a látás nélküli szellemeket. Erre irányuljon tehát a vágyam. Te pedig, kedves Timotheosz, amikor erődet összeszedve elmerülsz a misztikus szemlélődésben, hagyd el az érzékelést, az értelmi tevékenységet, minden érzékeléssel és értelemmel felfoghatót, minden nemlétezőt és létezőt, és megismerhetetlen módon emelkedj fel - amennyire elérhető - a minden lét és minden tudás fölött állóval való egyesüléshez. A saját magadtól és mindentől való visszatarthatatlan és abszolút elszakadás révén tisztán, mindent levetve és mindentől megszabadulva, felemelkedsz majd az isteni homály természetfeletti sugarához. 2. Ügyelj arra, hogy ezt senki avatatlan meg ne hallja. Azokról mondom ezt, akik megragadnak a létezőknél, és úgy képzelik, hogy a létezőkön túl, lényegfeletti módon semmi sincs, sőt azt hiszik, hogy a bennük lévő tudás folytán ismerik azt, aki a „sötétséget tette rejtekhelyévé”. Ha az isteni rejtelmekbe való beavatás felülmúlja ezek képességét, mit mondjunk azokról, akik még avatatlanabbak, akik a mindenek fölött álló okot a leghitványabb létezők segítségével ábrázolják, és azt mondják, hogy ez a legfőbb ok semmivel sem múlja felül az általuk készített sokféle istentelen alakot. Pedig a létezőkre vonatkozó minden állítást róla mint minden dolog okáról kell állítani és kimondani. De mint minden fölött állóról még sajátosabban mindezt tagadni kell, s nem kell azt hinni, hogy a tagadások ellentétesek az állításokkal, hanem, hogy Ő sokkal előbbi a tagadásoknál, és fölötte áll mindenféle tagadásnak is meg állításnak is. Ilyen értelemben mondja tehát az isteni Bartholomaiosz, hogy a teológia terjedelmes is, és igen rövid is, és hogy az Evangélium hosszú és nagy, másfelől viszont szűkszavú. Azt hiszem, igen jól megértette, hogy minden dolog jóságos oka bőbeszédű is, meg szűkszavú is, s egyszersmind szótlan is, mint olyan, aminek sem szava, sem értelme nincs, mivel lényegfeletti módon felülmúl mindent, és csak azoknak nyilatkozik meg födetlenül és valóságosan, akik minden tisztátalant és minden tisztát átlépnek, és az összes szent csúcsokra való minden felhágáson túljutnak, elhagynak minden isteni fényt, hangot és égi beszédet, s behatolnak abba a homályba, ahol - mint az írás mondja - valósággal jelen van az, aki mindenen túl van. Nem véletlenül kapja ugyanis az isteni Mózes azt a parancsot, hogy először tisztuljon meg, azután pedig különüljön el azoktól, akik nem tiszták; a teljes megtisztulás után meghallja a sokhangú harsonákat, bőségesen és tisztán sugárzó, nagy fényességet lát, aztán elválik a sokaságtól, és - mint a kiválasztott papok - az isteni felemelkedés csúcsára ér. Ám ekkor sem társalog magával Istennel, s nem is látja őt - hiszen láthatatlan -, hanem csak a helyet, ahol áll. Ez pedig, úgy gondolom, azt jelenti, hogy a látható és elgondolható dolgok közül a legistenibbek és a legmagasabbak voltaképpen buzdító magyarázók azokról a valóságokról, amelyek a mindent felülmúlónak vannak alávetve. Általuk válik nyilvánvalóvá minden értelmi belátást meghaladó jelenléte, mely legszentebb lakhelyeinek szellemi csúcsain foglal helyet. És ekkor Mózes elválik mindattól, ami látható és ami lát, és behatol a megismerhetetlenség valóban misztikus homályába, melyben kizár minden megismerő megragadást, és elkerül a mindeképpen érinthetetlenben és láthatatlanban. Egészen azé, aki mindenen túl van. Rajta kívül senkié: sem a magáé, sem másé. Mindenfajta megismerés szünetelése révén jobb része szerint egyesül azzal, aki teljesen megismerhetetlen, és azáltal, hogy semmit sem ismer, értelemfeletti módon ismeretre tesz szert. II. Hogyan kell egyesülni minden dolog alkotójával, aki minden fölött áll, és hogyan kell dicséretet mondani neki? Mi ebben a fénylőnél fénylőbb sötétségben kívánunk járni, s a látás és a megismerés hiányával akarjuk látni és megismerni azt, ami a szemlélésen és a megismerésen felül áll, s maga a nem-látás és a nem-megismerés, mert ez a valódi látás és megismerés. A lényegfelettit pedig lényegfeletti módon akarjuk dicsérni azáltal, hogy minden létezőtől elválunk, ahogyan azok, akik egy eredeti szobrot készítenek, eltávolítanak mindent, ami a rejtőző forma tiszta látását köréje rakódva akadályozza, és egyedül a belőle való elvétel útján tárják föl a rejtett szépséget. Úgy gondolom, ezt az elvételt épp ellenkező módon kell végrehajtani, mint a hozzátevést. Ez utóbbit ugyanis az elsőkön kezdve a középsőkön át a végsőkhöz leereszkedve végezzük, amott pedig a végsőktől a legmagasabbakig emelkedve elveszünk mindent, hogy födetlenül megismerjük azt a megismerhetetlenséget, amelyet az összes létezőkben csak eltakar minden, ami megismerhető, és hogy meglássuk azt a lényegfeletti homályt, melyet a létezőkben levő minden fény csak elrejt. III. Melyek az Istenről szóló állító kijelentések, és melyek a tagadók? A Teológiai fejtegetésekben elmondtuk az állító teológia sajátos részeit: hogyan mondható az isteni és jó természet egyetlennek és hogyan hármasnak, mit nevezünk e szerint a módszer szerint atyaságnak, mit fiúságnak, és mit akar jelenteni a Lélek isteni megnevezése, s hogy a jóság szívbeli fényei hogyan hajtanak ki az anyagtalan és oszthatatlan jóból, és hogyan maradnak meg - anélkül, hogy kilépnének belőle - a benne, önmagukban és egymásban lévő,s a kiterjedéssel azonosan örök egyben, hogyan teszik a lényegfeletti Jézust az emberi természet igazságai létező lénnyé. Ezekről és más, Szentírásban kinyilvánított igazságokról tárgyaltunk a Teológiai fejtegetésekben. Az Isteni nevekben pedig arról, hogy miképpen
Én is emlékszem rá mint oly sokan. Még általánosba jártam, amikor leadta a tévé. Ez a macsós csajozós szöveg nagyon bejött, együtt énekeltük a barátommal. Hé, Perás emlékszel még? 🤔
Pont ilyen frottír, galléros piros-fehér-fekete csíkos, konfekciós pólója volt a bátyámnak is, amit aztán 'kinőve' kb. 50 évig kiváló felmosórongyként használtunk. ❤️🩹
"Ez már nem csak játék" volt ennek a kamasz musicalnek a címe - ha jól emlékszem Hetedikes voltam akkor amikor a tévében leadták, de még évtizedekkel később is énekeltük a dalokat. Örök emlék!
Znami a gimiben volt osztálytársam. Nagyon szerettem. Jo humorú, kedves srác. Őáltala ismertem meg Bruce Leet. Néhányszor színházban is volt szerencsém látni. Peer Gynkent pörgős volt. Nagyon jol jatszotta. Veletlenül az asszony oldalarol kommenteltem elöször. :-)
Znami a gimiben volt osztálytársam. Nagyon szerettem. Jo humorú, kedves srác. Őáltala ismertem meg Bruce Leet. Néhányszor színházban is volt szerencsém látni. Peer Gynkent pörgős volt. Nagyon jol jatszotta.
keres egy bábost, aki megcsinálja. Nekem egy szombathelyi megcsinálta és hobbiból játszom, igaz az enyémnek nem Vitéz László a neve, hanem Gáspár és más nyelven adom elő, de a történetekés a stílus ugyanaz.
