Népzene, világzene, jazz...kulturális és művészeti központ, műhely, folkkocsma, lemezkiadó, a Budapest Folk Fest és a Héttorony Fesztivál szervezője. Fonó. Szeretjük. Budapest egyik legfontosabb kulturális központja, koncert helyszíne és lemezkiadója. Átfogóan bemutatja a hazai és a közép-európai folk képviselőit, ide kötődik az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb népzenei gyűjtése, az Utolsó Óra Program. Több népszerű táncháznak ad otthont a Fonó, melyek közül legnépszerűbb a szerdai táncház. A hazai és a nemzetközi világzene képviselői és kortárs etno jazz befutott és pályakezdő együttesei is sűrűn megfordulnak itt.
Gratulálok az eredeti, szívből jövő dalokért! Csodálatos szép hangotok van. Isten tartson meg sokáig jó egészségben Mindkettőtöket a zenekarral együtt! ❤
A rekedt fahangó aki érdemtelenül lett Kossuth díjjas,mivel aki adta azt a rendszer becsmérli.Majdnem tantó ácsi( a főiskoláról kidobták ) .Ez zenész? Na ne!
Gyerekek ez nem jó! Ha változtatni akartok a népi hangzáson, akkor inkább sokkal lassúbb és hallgatósba tegyétek. Mert ez a dal, a lelkek sírásáról és szívek reményéről szól!!
Kiskertemben van egy öreg eperfa, Minden este fülemüle szól rajta. Fülemüle mindig csak azt énekli, Jaj, de boldog, aki nem tud szeretni. De én aztat el nem akarom hinni, Az a boldog, aki egymást szereti. Szeretlek galambom, igazán megvallom, Csak a világ előtt titkolni akarom. Ne titkold el, babám, a te hűtlenséged. Én se titkolom el forró szerelmemet. Bárcsak az a piros hajnal soha ne hasadna, A mi szerelmünknek vége ne szakadna. Éjfél után pirkad az ég, hasad a hajnal már, Ölelj meg, szelíd galambom, mert árván maradsz már. ------------- Repül a szél kergeti a felleget, Nem én téged, te csaltál meg engemet. Mint a szélvész kitépi a rózsafát, Elraboltad keblem édes nyugalmát. El van az én boldogságom temetve, Amióta nem nézek a szemedbe. Csak te voltál boldogságom csillaga, Csillag nélkül de sötét az éjszaka. Megepesztett engemet a szenvedés, Mennyi búm volt, örömem meg de kevés. Bánatomból egy nagy árvíz lehetne, Örömem kis sziget lenne csak benne. ------------ Soha az életbe’ el se felejtelek, Míg csillag borítja felettem az eget. Bármilyen sors hajtja a bús életemet, Sose felejtem az első szeretőmet. Mer’ az rég vót’ velem, mióta szeretlek, Azóta szívembe bele is véstelek. Addig a képedet onnan ki sem veszik, Amíg a fejfámat fejemhez nem teszik. ------------- Húzd el cigány azt az én bús nótámat, Sírjon benne, sírjon benne, keseregjen a bánat. Sírjon az a hegedű, de kezedbe, Bánat könnye ragyogjon a szemedbe’. Két szivárvány koszorúzza az eget, Volt szeretőm, volt szeretőm, kettő, akit szerettem. Az egyiknek más lányt ölel a karja, A másikat fekete föld takarja. Tiszta az ég, a teli hold fenn ragyog, Lenéznek rám, lenéznek rám a tündöklő csillagok. Ej, ha én most a falumba lehetnék, Jó galambom ablakodhoz elmennék. Veregetném, kocogtatnám ablakod, Nyisd ki szívem, nyisd ki szívem, mert szerelmed nem vagyok. Boldog idők voltak azok galambom, Az élet rózsája virult arcomon. ------------- Temetőbe zeng az ének, vajon oda kit kísérnek, Akárki az, nem földi rab, nálamnál százszor boldogabb. Most viszik az ablak alatt, minden kislány sírva fakad. Bárcsak engem vinnének ki, engem nem siratna senki, Sírba tesz a nehéz bánat, meghalok rózsám utánad. Mért búsulsz, tán megbántad már, hogy engemet megbántottál, Sose búsulj, úgyis késő, ami elmúlt, vissza nem jő. Boldog volt az én életem, amíg szeretni nem kezdtem, Mióta szeretni kezdtem, minden bánatba’ résztvettem. Mind azt mondja, ki nem tudja, hogy én nem búsulok soha. Pedig nincsen az az óra, hogy a könnyem ne hullana. Erdők, mezők, vadligetek, hadd bujdossak ti bennetek, Hadd bujdossak a vadakkal, sírjak a kis madarakkal. Erdők, mezők, szűk ligetek, én elmegyek közületek, Gondom nem jól viseltétek, szívem rabbá ejtettétek.
