A Dinó Sporthíradóról A Hatoscsatornán 2010 januártól a DinóSport Kft nagy sikerrel készít sportműsort. (2003-és 2010 között a Budapest Tv-ben volt látható.) Megunva a magyar médiában eluralkodó külföldimádatot, úgy döntettem: saját pénzemből, illetve a műsoromnál hirdető cégek jóvoltából egy olyan sportműsort hozok létre, amilyenre eddig itthon nem volt példa, noha az igény már régen megfogalmazódott a sportolók, sportbarátok körében. Hogy mi ez? A magyar sportoló is lehet érdekes! Ha Ön sportoló, sportvezető és úgy érzi, lenne mit mondania hívjon: 70-948-0981
Ha Hol@diában, Spanyolországba, Angliába született volna, világszt@r lenne! Neh~z eset volt az tény! Volt pijásan játszott de végig hajtotta a mecset! Mostaniak a cipőjét se vihetnék volna!
Egy olyan ember így első látásra aki valóban tiszteletreméltó! Én is békés megyei vagyok és mikor nagyon fiatal voltam hallottunk róla nagyon híres volt! Gratulálok neki a pályafutásához és további hosszú életet neki!
Annyira nem szeretem, amikor az interjúztató alany állandóan a szavakba vág és félbeszakítja a vendéget folyamatosan. Hadd mondja már el a teljes mondandóját, ha már egyszer meghívtuk...
Kurva szar egy interjú ez. Már nem a Feri miatt, mert ő egy nagyon jó interjú alany, hanem az interjúztató miatt! Közbeszólások, hatalmas és indokolatlan témaváltások, bugyuta és szakmaiatlan kérdések. És még sorolhatnám. Mindenesetre van még hova gyakorolni...
A baráti beszélgetés közben gyorsan elszaladt a műsoridő. Még bőven tudtunk volna beszélgetni. A felvétel nem sokkal Tóth Krisztián mérkőzései után indult. Engem is váratlanul ért a veresége. A kínai srác a judo versenyek egyik legnagyobb meglepetésembere volt. Az aznapi formáját látva az aranyérmet is megszerezhette volna. A stúdióban értesültem Krisztián meccs utáni nyilatkozatairól. Még nem ért véget az olimpia, judosaink jól küzdöttek, többször is hajszálon múlott, mégis a várakozások alatt teljesítettek különböző okok miatt. Sérülés, bírói tévedés, mentális állapot, vagy egész egyszerűen csak rossz napot fogtak ki. Öt éremesélyes versenyzőnk indult. Az érem és a pontszerző helyezések továbbra is reális elvárás a válogatottól. Az évekkel ezelőtt bevezetett szabályváltoztatások viszont nem érték el céljukat. Nem tették látványosabbá, követhetőbbé, élvezetesebbé a sportágat. Annak ellenére, hogy voltak jó változtatások is annak idején. Avval, hogy „durván” kitiltották a lábrafogást, eléggé leszűkítették a variációs lehetőségeket. Csökkentették a sportág változatosságát. Ennek egyik következménye lett, hogy az erős fogásfelvétel, tehát maga a fizikai erő jobban dominál a technikai megoldásoknál. Könnyebb erőből lefogni az ellenfelet, mint technikai megoldásokkal kísérletezni. Ezért egyrészt kevesebb akciót is indítanak a versenyzők. Ezért alkalmazhatták a gyakoribb intések módszerét az aktívabb küzdelmek ösztönzésére. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon sok mérkőzés intésekkel dől el. A bírók intései, szubjektív döntései sokkal jobban meghatározzák a sportág összecsapásait. A „fizikailag” erősebb sportoló inkább „meginteti” az ellenfelét, így jutva vezetéshez. Ha pedig valamelyik versenyző értékelt (yuko, wazari) akciót ért el, nem fog kockáztatni, inkább passzívvá válik, hiszen három intés is beleférhet. (Lábrafogni úgysem tud az ellenfél, ráadásul akciópont esetén nagyon ritkán léptetik le a versenyzőt.) A legdurvább az egészben, hogy a teljesen passzív, akár menekülő küzdelmet, sokkal kevésbé büntetik, mint egy vétlen, reflexszerű, ártalmatlan lábrafogást. A sok intés miatt a mérkőzések egyrészt kevésbé követhetőek a laikus nézők számára (pedig ez a legfőbb cél), másrészt a részrehajlást is segíthetik. Arról nem is beszélve, hogy a megváltozott versenytaktika is sok esetben eseménytelenebb küzdelmeket eredményezett. A szabályalkotók azóta is folyamatosan korrigálják korábbi hibás reformjaikat, hogy életszerűbb, igazságosabb, a nagyközönség számára szórakoztatóbb mérkőzések legyenek a sportág népszerűségének megőrzése érdekében.
