Képmás magazin | Nőknek és férfiaknak Hiteles, sokoldalú és minőségi tartalom. Következetes értékrend, családbarát szemlélet, példás emberi történetek. RU-vid csatornánkon megtalálod - a Képmás-podcastokat, - a Képmás-estek szerkesztett felvételeit, - a nyomtatott magazin címlapfotózásán készült "kulisszák mögött" videóinkat, - riportsorozatokat érdekes emberekkel és/vagy izgalmas témákról
De! Kedves Szilvia! Az én édesanyám vajon miért nem foglalkozott mással csecsemőkoromban csak velem, ill. a bátyámmal és nem a hülyetelefont nézegette? Ő miért bírta ki? Ezen lehetne elgondolkodni! Vajon, aki ma gyereket akar, vajon miért a külvilág a fontos/abb, mint a gyereke? Miért lett ilyen idióta, nárcisztikus a mai világ az 50-60 évnél régebbihez képest? És sorolhatnám a kérdéseimet.........
sok helyes megállapítása van, de a hús démonizálása szimplán butaság és itt bicsaklik meg a hitelessége, szavahihetősége. Dr Schwab vegán propagandista.
Tetszik a beszélgetés. Régebben azt hittem hogy fontos egy pl szépen terített asztal.Aztán rájöttem hogy tökéletesen lényegtelen lehet hogy nekem fontos de semmi jelentősége.Az első gyerekemre még próbáltam a nekem tetsző dolgokra rávezetni.Lehet rosszul értelmeztem a terített asztalos példát?Még eszembe jutott valami.Azért én vagyok a felelős ha más bántásnak vesz valamit?A gyerekpéldánál maradva nem az én gyerekemet tudom megtanítani hogy ne hassanak rá mások "bántása"?Van pár dolog ami furcsán hangzik a riportban.
Köszönöm ezt a beszélgetést! Az egyik leghasznosabb pszichológiai téma, azok közül, amiket eddig hallgattam. Két dolog maradt homályos számomra: 1. Hol van a határ a "mindenki olyan, amilyen lenni tud" és a "hazudozó magatartáson vagy a 180 kg súlyon változtatni kell"? 2. Az a bizonyos "3 éves kor"? Én 4ésfél voltam, amikor a húgom megszületett - aki kiskorától érett és pozitív személyiség - attól kezdve azt éltem meg, hogy összeomlott a világom, és a család, később az élet perifériára kerültem?!
Ez mind jól hangzik, de mi van akkor, ha valaki belemegy a rettegett élethelyzetekbe, és újra és újra megszégyenítik benne? Vajon hány öngyilkosság eredeztethető az ilyen, szégyent életfogytig konzerváló, kudarcélményekért?
Nagyon is! Attol a folyamatos erzestol, hogy bizonyitani szeretnem, hogy meg tudom csinalni, kompetens vagyok, " hidd el, hogy ugyes vagyok"stb. ( szerintem,bar nem vagyok pszich.)
Fantasztikus előadásmódról tett tanúbizonyságot Limpár Imre. A fotelbe szegezett a lendületes, tudományos, de mégis mindenkire tekintettel levő megfogamazásmódja. A kérdéseket nem hárító, de önmagát és a másikat is tiszteletben tartó beszélgetésmódja. Élvezet volt hallgatni, mindamellett tartalmas és tanulságos is volt egyben. A feszültség levezetési technikák zseniálisak, amiket megosztott. Német Szilvia kérdései is szépen alakították a podcast folyamát. Köszönöm, felemelő volt! 🙏
Szuper beszélgetés volt! Egyetlen dolgon akadtam meg kicsit: miért kell még mindig tabusítani azt, hogy egyes szülők igenis nem szeretik a gyereküket? Miért nem lehet ezt végre kimondani és beemelni bátran a köztudatba? Nem jól szereti? Tehát nem szereti. Hol a különbség? A gyermek élménye ugyanaz, fölösleges ezt eufemizálni.
Laudetour Jesus Christus! Kedves János Atya. Örülünk hogy végre rátaláltunk esperes úrra, innen Magyar-honból. Valamikor , még"régi" helyén találkoztunk a kis fürdőben, akkos is templomának építésével, felújításával foglalkozott, Sajnos már nem jutunk azújabb templomába, de szívből és szeretetből gratulálunk hozzá, bizonyára gyönyörű. Jó egészséget kívánunk, a boldogságos Szűz segítse áldozatos munkájában!
Apamtol fizikailag kaptam rendszeresen verest, anyamtol erzelmileg folyamatosan csak a negativat… nem csoda, hogy borderline lettem..plusz csaladi halmozottsag bantalmazasban is meg van…
🤔 Ahogyan az óvódában sem a gyermeket "kellene" nevelni, hanem a szülőket (felmenőket), úgy a "felnőttek" világában a "gyermeki" énünket🎉, már felnőtt fejjel(idegrendszerrel) esélyesebb.
Na, hat erre keptelen az egeszsegugy, hogy ennyire mely es atfogo diagnozist allitson vagy legalabb csak iranyitsa a beteget a kulonbozo vizsgalatokra.
atsut a noi kerdeseken es suggallatokon a modern no hipergam természetebol eredo dramaficankolasi igeny. a mindig ujabb jobb ohajtasa, es a leheto legjobb deal kivalasztasanak orok dilemmaja.
CONGRATULETIONS, ABIGEL AND KAROLY GREAT ACTORS. I SAW... THOSE WHO REMAINED, BEAUTIFUL PICTURE AND BUAUTIFUL ABIGEL. THANKS A LOT. I WAIT FOR YOUR NEXT EXIT.
Egy emlék gyerekkoromból. Általános iskola 1 osztályban történt. Volt egy osztálytársam, aki szintén alkoholista szülők gyerekeként nőtt fel. Nagyon elhanyagolt volt. Mindig mosdatlanul, pisi szagúan jött iskolába. Mindig csendes volt és riadt. Sosem bántott senkit de nem is igen beszélgetett senkivel. Mi gyerekek nem értettük miért ilyen. De emlékszem egy esetre mikor a tanító néni kirángatta ezt a kislányt a padból és gyomorból üvöltözött vele amiért nem tudta megoldani az egyik feladatot, ráadásul büdös volt és mosdatlan. Úgy fogta a kislány kezét mintha valami nagyon undorító dolgot tartana. Innentől folyamatosan "Bűz irálynőnek" csúfolta. Nem sírt... csak üres tekintettel tűrte a tanító néni és az általa felbiztatott gyerekek csúfolódását, gyalázkodását. Ez a tanár néni engem is megalázott mert nem értettem valamit matematikából . A tábla elé rángatott és üvöltött velem. Már nem emlékszem mit és miért. De az emlék megmaradt. Megmaradt, hogy nagyon féltem tőle és nagyon sírtam. Rajtam nem látszott, hogy akkor még csak édesapám volt szenvedélybeteg. Anyukám mindig tisztán, szépen járatott iskolába. De az esti veszekedések mindennaposak voltak. Mindig félni kellett. Aztán anya is belecsúszott . Bár ő mindig tartotta magát. Igényesen, tisztán járt és nagyon gondoskodó volt. De a kilátástalan, boldogtalan élete feletti fájdalmát ő is alkohollal enyhítette. A körülöttünk élők szemet hunytak, elfordultak, az iskolában a tanárok is inkább szidalmaztak és gáncsoskodtak a gyenge teljesítményem miatt. Butának, lustának bélyegeztek, de azt nem tudták, hogy gyakran hajnalig nem aludtam mert félnem kellett. Ezek mind azt erősítették bennem, hogy az én bűnöm minden ami történik. Aztán mikor elkerültem otthonról fiatal felnőttként a gimnáziumban és a későbbi tanulmányaiban igen jól teljesítettem. Ma is azt gondolom, amit akkor, az emberek többsége elfordul az elhanyagolt emberektől és gyerekektől. Nagyon- nagyon kevés pedagógus veszi a fáradtságot, hogy mögé nézzen egy gyerek viselkedésének, teljesítményének. Az emberek inkább elfordulnak és nem segítenek.
Igen, ne gyakoroljon senki nyomást az anyukàra, ha Down szindrómàs gyereket vállal. Természetes, ha így dönt! Ugyanakkor az interjúban a hölgy nagyon elvágólagosan és elítélően beszél. Nem mindenki egyforma. A sirdogálás és a gyászmunka is egészen rendben van! Mindenki ép és egészséges gyereket szeretne, ez is természetes. Ha nem így történik, az anya belegondol, mennyivel több nehézség vár az ő gyerekére,ezt gyászolja. A riportalany úgy állítja be, hogy az ilyen szülő képmutató, mert a saját életének nyugalmát félti, de kifelé azt mondja, mi lesz vele ha meghalok? Szerintem ez nem képmutatás! Ilyen helyzetben minden kérdés jogos! Az is, hogyan tudok majd dolgozni,az is,hogy hogyan fogok nyaralni, az is,hogy fognak-e törődni a fiam szívbetegségével, ha már nem élek? Nemrég hallgattam egy anyukát itt ayt-on, hogy számára mekkora segítseg volt,amikor aDown babája újszülött volt,hogy találkozhatott Down gyereket nevelő szülőkkel. Őt ez megnyugtatta nem háborodott így fel rajta,mikor felajánlották neki. Szóval nagyszerű anya a riportalany, de általánosít és ítélkezik ő is. S szerintem nem jogcím erre, hogy őt is bántották,ami nyilván rossz dolog. De neki éppen ezért megértőbbnek kéne lennie azokkal akiknek nehezebb az útja. Egy mozgássérült gyógypedagógus, aki dolgozott a Down Alapítványnál, de megérti a szülői nehézségeket is, hisz emlékszik az édesanyja küzdelmeire, amit érte a mozgássérült gyerekéért vívott.
Döntés kérdése❣ Passzív halogatás/perfekcionista tökéletességre törekvés💚 (belső gyerek önszabotázsa, addiktív/függő szokás, traumás minta követés), + jutalmazó folyamat, a megfelelő időpont felismerése +pánik helyzet idő határról és külső hatástól (Forest App)
Az élet védelme (= saját fajbelit ne ölj!) - evolúciós érték - az adott faj túlélésének feltétele. Az állatok sem ölnek fajtársakat? - még dominancia harcokban / vagy (pl. két him) a vetélytársat sem? Csak ritkán - ált. inkább futni hagyják a vesztest. És a kicsinyeket? Pl. vemhes nőstényt / vagy a már megszületett kölykeit sem szabdalják szét, hogy felfalhassák? Soha. Bár egyes fajoknál előfordul, hogy egy domináns him vezetésével elpusztitják a versengő rokonfalkát (háborúskodás). És az, hogy egy vemhes nőstényt ölnének meg a fajtársai (persze a magzatokkal együtt)? Nem tudok ilyen állatfajról. (Csak az emberi fajról - amely tömegessé tette - külön a magzatölést). De az, hogy egy him az általa kiszemelt nősténynek a már megszületett kölykeit irtsa ki, ilyen előfordul? Ez létezik ugyan, de szintén csak kevés állatfajnál. Ja, meg az emberiségnél - a rasszizmus elfajulása. AZ EMBERI FAJ - már az ókorban felfogta, irásban is közzétette (Biblia: Tizparancsolat): pl. azt, hogy NE ÖLJ! Igy a Tizparancsolat megértéséhez - hogy az emberiség túlélésének feltételeit MA IS igyekeznünk kell(-lene) betartani - még vallásosságra sincs szükség! Miért vált ennyire motiválttá (=ÉLVEZETESSÉ) a zsákmányolás-evés / a közösülés / a védett helyen elbújva gyermekvárás, a pihenés-alvás / a kicsinyek boldog hurcolása-felnevelése? /Azért, mert csak azok a fajok maradhattak fenn, amelyek egyedei (még veszélyhelyzetben is!!!) frissen, ugrásra készen „vállalják” mindezt. Igy szelektálta ki a motiváció (=az élvezés képessége) a fajokból a legyengült-kiéhezett, sérült és beteg egyedeket. Vagyis a közömböseket. Akik nem képesek élvezni semmit.
Egyik részről szuperek ezek a szülők, más részről ők önként vállalják az áldozat szerepet, megmutatom micsoda mártír tudok lenni, mindenkinél különb vagyok, persze nem így kimondva. Amikor már nem leszek kire hagyom ezt a terhet? A testvéreire az államra? Ahol tudjuk mi vár itt rá, főleg, ha ennyire beteges pl a Lalika. Persze hogy borzalmas elvetetni, mint minden magzatot. De inkább a rövidebb ideig tartó elmúló fájdalom, mint az egy életen át tartó szégyen és kínlódás. És főleg áttestálni másra majd ezt a terhet. Na most gonosznak fog ezért tartani a sok szent teréz, de én ezt gondolom. Minek szaporítani a gondot ebben a világban tudatosan? Tudjuk édesek, aranyosak, kedvesek, szaporodhatnak ők is, ill össze is házasodhatnak, mégis úgy gondolom tudatosan nagy felelőtlenség ezt a hatalmas terhet rátenni a családra is, meg az egészségügyre is. Ha szeretnek mártíromkodni készakarva tegyék, de csak magukkal. Ne tegyék akadályokkal tele a testvérek életét. Nehéz, de ha már lehet , akkor válasszuk az egészséget ,még ha fájdalmas is.