0:37 Mi a bánatos nyavajától kell kardos gyászhuszároknak a "jelképes sírt" őrizni?! A rézmicsodájú bagoly tán nehogy ellopja?! Vagy hogy a lúdvérc meg ne csípje,mondjátok már meg mitől?! Édes Istenem,valaki régen nagyon nem volt képben! Olvassátok már el figyelmesen,a Bibliában,hogy anno kik és miért őrizték Jézus sírját! Attól félt a hatalom,hogy Jézus feltámad és ez jel lesz az embereknek.
Nagyon jó szatmári szilvalekvárt árulnak a Lidlbe, vagy a Sparba. Pár éve még olyan jó kemény volt, mint amilyet vidéken gyerekkoromban főztek, de újabban kenhetőbb állagút árulnak, amit én nem tartok olyan jónak, mint a korábbit. :-(((
Én is Hajdúdorogon születtem, és igen boldog vagyok, hogy sokszor részese lehettem ennek az igen szép hagyományos módon való ünnepi megemlekezesnek. A Szellemi Kulturális Örökség felvette a magyar oroksegek sorába, ezzel is jelezve a Krisztus Katonák régi szép hagyományos módon unnepelnek a Dorogi Görög katolikus hívők. A pászkaszentelés is csak itt van ilyen formában a templom kertben össze gyűlt hivek részvételével. A görög katolikusok számára a Húsvéti ünnepek a legfontosabb és Igen szép a hívőknek. A filmet is láttam és még én is nagyon sokat gondolok azokra a régi szép idők emlékére, amikor én is ott Lehettem. Sajnos már idős beteg vagyok, így nem valószínű, hogy még újból atelhessem azokat a szép Szertartásokat, mint gyermek koromban. A Jóisten éltessen nagyon sokáig minden igaz hitu Keresztényt. Ámen
Anyu (két faluval odébb született) mesélte, hogy este mikor a leány keverte a lekvárt, akkor az udvarlója odaülhetett mellé és akár több órán keresztül is beszélgethettek! Gondolom lájkolták egymást...
Ez a felirat az egyetem oromzatán minden nosztalgiát, kötődést, emléket és boldogsággal átélt időt rombol! Mi a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem hallgatói és végzősei voltunk és vagyunk! Gyalázat a név-váltás és a volt kar (GEO) elvonása!
Mi ,a hegyközben kapcsítottuk a szilvát(magvaltuk).Úgy tettük oda főni a szilvát és ugyanilyen kavaróval kavartuk,a félig kész lekvárt Potyó-nak nevezték a szüleink,ami a gyerekek kedvenc kóstolója volt.
