Már nem érek úgyan úgy mert már mást szeretek én se tudom hogy történt csak azon kaptam magam hogy bele zúgtam nem akartam elmondani ára várta hogy taláj valakit a tás keresőn csak utána montam volna el de lehet hogy te saját magad döbentetél rá hogy ő az igazi aki szeret és most már én is szeretem csak rá kellet ébredtem az ő értékeire hogy menyire szeret
Mit kaptál tőlem? Figyelmet, normális emberi szót. Szeretetet és tiszteletet. Néha röhögtünk is, mint minden normális ember. Sajnos ez már történelem, amit most már, nem tudunk vissza fordítani. A szemed, azt őrzőm míg élek! Ebből, nem engedek.
Sokszor jeleztem feléd, hogy mennyire. Egyszer sem mondtad, hogy kedvelem önt. Sőt, rám uszítottad a nővéredet. Amire én, csattanós választ adtam. Ami téged, rendkívül rosszul érintett. Le becsültél, megaláztál. Menj azon az úton, amire sorsod ki jelölt. De a SZEMED, ŐRIZEM. Ebből nincs engedmény. Ez, igaz.
Né haragudj biztos azért haragszol rám mert miatam vesztél össze afeleségedel ne haragudj nem akkartam bele mászni az. életetek de olyan. valósnk tünt az álmom és szeretem volna tudni hogy vagy tízen éve nem látalak és nem is halottam felőled de sajnos túlzásokba estem és elmontam az érzéseimet hagy milyen régota szeretlek és erő szakos voltam igazad van tönkre tetem aházaságodat meg érdemlem hogy azt mondod dögöljön meg. cak azt kaptam amit még érdemelte ha gondolod afeleségednek is megbízom hogy te montad hogy hagylak békén te nem vagy hibás csak én tényleg megérdemelték hogy meg dögöljön nagyon sajnálom ami történt mond hogy tűnik nektek segíteni hogy ki béküljetek nagyon sajnálom hogy most miatam vagy boldogtalan
Csak ere tudok gondolni mikor átkarolak csókolom a szádat reggel mosolyog va együtt ébredünk és csókol kívánok neked jó reggelt ez lene alegg szebb ami történhetett velünk
