A szöveg silány, a dallam egyhangú, a klip unalmas. Nem sértés, de láttam már ennél jobbat is, és a túl nagy egóval rendelkező embereknek kicsit vissza kellene fogniuk magukat.
A dal egy jó nagy adag szarkazmus, tökéletesen tálalva. Sok dal úgy születik meg, hogy az adott szerzők egyes szám első személyben írják meg a dalt, ezáltal még jobban hangsúlyozva az adott dal témáját, szövegét. A zene, a szöveg pont ezt sugallja, de még a videoklip is, hogy a bugyuta 90-es évek zenéi milyen semmitmondóak, de mégis mennyire felkarolták őket, és ez szépen behatárolta az egójukat is. Magyarországon is rengeteg ilyen "hulladék" jött ki a szalagon, de mivel ez volt a menő, így kifizetődő volt. Tehát konklúzió: Roy és Ádám tökéletesen kiparodizálta a 90-es évek popzenei "hulladékát." Az már más tészta, hogy valakik nem tudják felfogni. :)
Régen fel sem tűnt, hogy ilyen jó zenéje van Roy és Ádám-nak. Fiatal voltam és a rossz zenét hallgattam, mert más is azt hallgatta, aztán elkezdtem a zenével komolyabban foglalkozni és állítom, nagyszerű muzsika!
A szövegét tekintve elég primitív. nem ismerve az előadókat az tűnik ki az énekesről, hogy az " Én " mint személyesnévmás többszöri megjelenése arra utal, hogy nagy benne az "EGÓ" Minden az "ÉN"-je körül forog. Zenei szerkezetében sem változatos. Olyan megszerkesztett erőltetett a korreográfia is. Bocs ezekért a kritikákért. De nekem ez jött le a zenehallgatáskor. ezt nem bántásnak szántam, hanem személyes meglátásom. Csakis az építő kritika jegyében tettem. Egy muzsikus.
Én csak annyit mondok vazze, hogy nálam az a jó zene, amivel a zenész (hangján, hangszerén) megdolgozik. Ez jó zene. Csinálja utánuk mondjuk ezt a számot a győzike meg az espé meg a többi silány nulla és máris elismerem őket....