Ne haragudjatok kedves alkotók, de ez egy erőltetett alpári baromság. A színészek is gyengék és teljesen életszerűtlen. Az ötlet azonban nem volt rossz. A kivitelezéssel vannak gondok (nagyok).
Őszintén nem értem, mi ez a szar. Végig vártam, hogy a dögunalmas zabálás után mi lesz a csattanó, de a végén már csak a szemöldökfelhúzós kérdés maradt: MI EZ A SZAR? Nos elolvastam hozzá a magyarázatot, de így sem értem. Gyerekek, ez így nem egy történet, ez egy vicc. Négyen beszélgetnek, eszegetnek, azt hiszed átlagemberek, de az utolsó pillanatban kiderül, hogy gyilkosok. Hahaha, térdét csapkodva nevet a közönség.... (nem) de hol marad a történet? Nem marad utána semmi, se egy gondolat, sem egy érzés, csak az értetlenség, hogy “mi a fenének néztem én ezt végig”. Ez így borzasztóan gyenge. Vagy hogy titeket idézzelek, együgyű kis vicc.
Valóban lehetne kicsit jobb a színészi játék, de a csattanó a végén remek volt. Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy ez lesz a vége. Összességében tetszett. Gratulálok!
Ezért a borzalomért kár volt időt és pénzt pazarolni, de legfőképp az a baj, hogy en ezt megnéztem. Értelmetlen ripacskodás a végén még egy végképp oda nem illő hülye jelenettel.
Ha nincs mondanivaló, akkor a megnézése után az az érzése az embernek, hogy hát ezért is kár volt. Most így érzek. És igen, nagyon erőltetett mind a négy színészi játék
Egyet értek az alattam kommentelők minden szegmensével és véleményem szerint annyira nem lett rossz! Az eleje indult kicsit feszülten erőltetetten árzákelhető ahogy egyre természetesebbé válik egy két karakternek a viselkedése vagyis inkább a színészi játéka , mint pl a fehér inges csávó! Az elején nagyon merev volt mint a mellette ülő csaj^^ kis idővel én úgy láttam szertefoszlott! Tetszett egy két párbeszéd , kacagtam is némelyiken egy jót! ^^ Csak így tovább, bele jöttök majd!
Na aki nem értette a lényeget. Ugyan is nem mindenki érti a magyar film művészetet. Itt a magyar nem nemzetiség hanem a minőség jelző. Ez a kis "film" egy elmegyogyintézetben játszodik ahol a két páciens a reggeli 0.5 rivotril helyet a 2.5 suboxone-t kapták és most elégé halloznak. Mivel nem spanglit szivatak hanem be vannak gyogyszerezve ezért nem a sárkányt találták meg hanem a pingvint. Igazából ennyi.
ez vmi borzadály....színészi játék nulla, dramaturgia nulla, annyira erőltetett hogy borzasztó...segít nekem vki, hogy ezzel mit szerettek volna üzenni?
Hatásvadász (hatás nélkül) és gyenge színészi alakítás. Belőlem nem váltott ki semmilyen érzelmet. Se döbbenetet, se meglepődést, se izgalmat. Inkább azt vártam, hogy ebből mit tudnak kihozni, és jól sejtettem, hogy 9 perc elpazarolt idő lesz a semmire. Persze nincs jogom bírálni egy rendezőt, de ugyanakkor azt gondolom, hogy a rendező is egy művész, és egy művésznek az a "dolga", hogy érzelmeket váltson ki a munkájával. Ha valaki arra adja a fejét, hogy művet hozzon létre, azt alaposan ki kell dolgozni, mélyről kell, hogy fakadjon, és nem kell feltétlenül erőltetetten kihozni valami csattanót ha kell ha nem...
Először is nagyon köszönjük mindenkinek a véleményeket - ha pozitív, ha negatív, alkotóként mindig jól esik, ha nem vákuumban dolgozik az ember, hanem kap visszajelzéseket arról, milyen hatást gyakorolt a munkája a közönségre. A filmet ért kritikák egy részével mi magunk is egyetértünk (visszhangzás, néhol kissé merev színészi játék, itt-ott döcögő forgatókönyv), viszont ezek kapcsán érdemes leszögezni, hogy a meglehetősen egyedi helyszín miatt mindössze három óránk volt felvenni az anyagot. A feszített tempó pedig nagyon sok apróság javításának/hülyeség kigyomlálásának ment a rovására. Ennek ellenére a kamera mögött és előtt álló személyek mindannyian a maximumot próbálták kihozni a dologból, csak remélni merem, hogy a hibákon túl ez is átjött a film nézése közben. Mindezek ellenére íróként büszke vagyok az Ebédszünetre, mert összességében sikerült elmondanunk azt a történetet, amit elterveztünk, és nagyjából úgy, ahogy azt megálmodtuk. Felmerült a kommentek közt a kérdés, hogy mit is akartam/akartunk ezzel mondani. Bár a "művészetet" szerintem sokszor felesleges elemezni (mindenkinek azt jelenti, ahogy az egyén interpretálja), de mivel visszatérő motívum volt, elmondom, a forgatókönyv szintjén számomra miről is szól ez az egész: 1. Multis tapasztalataim alapján nagyon sok hasonló beszélgetésen vagyok/voltam túl kollégákkal. Az ilyen ebédek közben szó esik szexről, vallásról, hétvégi tervekről és emlékekről, az asztalnál ülők hit- és véleményrendszeréről. Van benne valami furcsa és izgalmas, hogy mit osztasz meg azokkal az emberekkel, akiket nem feltétlenül nevezel barátaidnak, de akikkel ugyanazt a levegőt szívod a hét 5x8 órájában. Többek között ennek a furcsa tapasztalatnak, az ilyen beszélgetések sekélyességének és időnkénti mélységének akar emléket állítani az Ebédszünet... 2. ...de ez önmagában talán nem elég ahhoz, hogy emlékezetes legyen egy rövidfilm, innen jött a csavar végén. Ez már inkább generációs ellentétekre épülő tapasztalat, de én úgy veszem észre, hogy a mai életritmus, munka- és magánéleti elvárások mellett egyszerűen deszenzitizálódtunk/érzéketlenné váltunk mások szenvedésére. Röviden véleményem szerint van egy kifacsart logikája annak, hogy legyen egy munkahely, ahol viszonylag kulturált keretek közt ügyködnek a dolgozók azon, hogy néhány szerencsétlen életét szó szerint pokollá tegyék. ☮️☮️☮️
A reakció utolsó mondata maradhat. Kommentnek. Nem az alkotó szájából. A kommentet leszámítva a film hatásos, nem baj hogy a játék nem kidolgozott. A film elindult a maga útján. Az alkotó megállította a kommentjével. Sajnálom.
Nekem tetszett és nekem hozta a megdöbbenést, mert gondolná az ember, h szimpla uncsi irodai dolgozók, aztán kiderül, h valamiféle vallatók...vagy ilyesmik...
Szerintem ez nagyon beteg film és nagyon undorito. Ilyet nem volna szabad felteni a you tubera. Barmelyik gyerek megnezheti mivel olyan a cime ami alapjan nem tunik olyan brutalisnak es nem gondolnad hogy ennyit karonkodnak. Kiakadtam rajta es szerintem masok is.
Ilyen az élet, főleg a munka világa, jobb,ha előbb megtudja, jobban fel tud rá készülni. Szenzációs a film,szerintem a szereplők is típerptízesek, legtöbb lehetőség a sóher hambievő srácban lehet. Az kaméleonként olvadnak be pszichopaták aktuális környezetbe, ennek olyan üzenete is lehet, munkahelyen nem muszáj annyi mindent megosztani magunkról, mert egy Ebédszünet 2.-ben mi lehetünk az áldozat. Igazából több üzenet is fellelhető, akinek egy sem annak valószínűleg elemzési és kreatív gondolkodási defetje miatt elégedetlenkedik.
Végignéztem. Nekem sajnos nem tetszett a színészek játéka, elég erőltettnek, természetestől elütőnek tűnt. Oké, hogy mind a négyen pszichopaták és mindegyikük embereket kínoz (mert gondolom nem csak a fehér inges trágár beszédű fiatalember teszi ezt, hanem a többiek is), és hogy milyen lazán le tudnak ülni ebédelni, de valahogy nem jött át, hogy mennyire természetes ez nekik. Tudom bizarul hangzik, de ha már tényleg régóta csinálják ezt, akkor elvárnám, hogy teljesen természetes legyen a játékuk, a szövegük (példa arra amikor nem volt az: olyan együgyű vagy). Pozitív számomra, hogy mindannyiunak mennyire erős a karakterük jellemzői, amihez elég hűek is. Maga a vágás és felvétel szerintem rendben volt, nem változtatnék rajta. A cím is rendben van, bár nem elég figyelemfelkeltő. Kiváncsi lennék az alkotók véleményére is és magyarázatára, hogy mit szerettek volna üzenni vagy bemutatni ezzel a rövidfilmmel.
![[F]Oscar](/img/logo.svg){kind=logo}
![[F]Oscar](/img/default-banner.jpg)
