De jól esett a lelkemnek! Imádom amikor Saly Noémi mesél, bármiről. Bár sok minden már ismerős volt számomra a hallottakbol a könyvei által, mégis élvezettel hallgattam! Köszönöm! ❤
Annyi jutott eszembe a videó kapcsán, nálunk a családon belül mindig ütközött Pest és Buda abból a szempontból, hogy melyik fél hogyan élte meg a történelmi eseményeket valójában. Másképpen látták Budán, amit átéltek Pesten, és másképpen emlékezett Pest, ami nem tetszett Budának.
Hallgatom, szerintem nagyon fontos tudni zoknit is stoppolni, mivel rettentően gyorsan lyukadnak, és a finommotoros ujjmozgás elengedhetetlen. Sok mindent nem érdemes lecserélni pikk-pakk, mivel valóban értékvesztett lesz.
Hadd fűzzek hozzá pár gondolatot, tud kapcsolódni Csaplár Vilmos életéhez, eszembe jutott, hogy nagyapám mindig sokat mesélt nekem olyan eseményekről, amit ő személyesen megélt vagy átélt. Hogyan futott haza 1956-ban az utcán, miközben a háztetőről lesből lövöldöztek mesterlövészek az AVO-AVH színeiben az utcán járókelőkre, és a nem is annyira kapcsolódva, olyan művészek neveit emlegette, mesélt róluk, elmondta a személyes élményeit, azokról akikről nem nagyon lehetett hallani, mivel annyira nem voltak kívánatosak éppen, bár néha-néha felbukkantak a televízióban. Érdekes időket élünk.
Tetszenek ezek a valós történetek mivel elgondolkodtatóak, emlékeztetőek, így hozzá lehet fűzni más történeteket, amik csomópontokat képeznek térben és időben. (Nem karrier felsorolások, amikkel más beszélgetések kezdődnek.)
Nagyon érdekes történet, én is emlékszem arra, hogy nagyapám műhelyébe járt be Rodolfó a bűvészeszközeit javíttatni, szerintem még jegyet is szerzett a Nagycirkuszba.
Ízlése, képzelete, világérzékelése úgy lett beállítva, hogy feje körül a csillagközi tér, a kozmosz tárgyait, szenzációit figyelje. Adottságai azonban az utca, a lakás, az elöljáróság, az adóhivatal, a templom, a kórház és a rakpart jelenségei közé kényszerítették. Egész életében ettől a megnemfeleléstől szenvedett, de tisztában volt ennek a rendkívüli feszültségnek a rendkívüli teljesítőképességével is. Ám ez a tisztánlátás nyilván nem tette egyszerűbbé az életét.
Az öngyilkosság és a gázolástörténetek, megrendítettek. Engem csak az tud megrendíteni, aki maga is megrendült. NGt hallgatva, látva mindig azt mondom magamnak, mintha végre egy ember lépett volna a szobába. S ahogy leírja, elmondja, mintha a végítélet kárbecslője írná a jegyzőkönyvet. 44 évig Magyarországon éltem, de ma már, tíz éve távol, helyesebb volna úgy mondanom, hogy ott nem éltem.Minél messzebb, minél idegenebb, annál közelebb, annál ismerősebb.Ennek az országnak, de Budapestnek különösen mintha földmélyi, delejes kisugárzása volna, nincs hozzá fogható hely az életről való leszoktatás varázslatában. Erre a magnás kőzetek sugárzására emlékeztető képességre szerintem idegenforgalmat lehetne bazírozni.
Beteg volt.Nagyon. Nem fair ezt a szemére vetni. Egyébiránt meg a tartalmat kellene figyelned. A gondolatmeneted meg számomra értelmezhetetlen. Adám nem "mondanivaló híján" szellemes,hanem ez alapvető jellemvonása. Jó ember, jó alkotó!
Te Lali, azt mondod reméled lesz még Magyarországnak lmbtq kormányfője. A következőt javaslom. Dobj fel egy kis sminket, kapj fel egy szoknyát, és indulj a választásokon. Nem ígérem, hogy rád szavazok, de hatalmasat fogok röhögni. Hogy süllyedhettetek idáig, ti drága értelmiség. Vagy mindig is ezen a szinten voltatok? Gondolkodás nélkül acsarkodni és elfogadni minden baromságot amire kondícionáltak? Ez a pavlov kutyájának is ment.
Te meg hogy kerülsz egy kortárs magyar irodalommal foglalkozó felületre, ha ezt sikerült ehhez az alkalmi beszélgetéshez hozzátenned? Nem szégyelled magad, hogy így szólítod meg és így szapulod egy többszörösen díjnyertes, valódi olvasóközönséget felmutató, a kultúráért egyes nagymagyarkodókkal ellentétben tényleg sokat tett művész urat, a saját írói életművével vagy akár csak a fordításaival, és pont a születésnapján? Menj már vissza a gyűlölködő haverjaidhoz köpködni.
What do you know about Csaplár Vilmos, a Hungarian writer? ChatGPT As of my last knowledge update in September 2021, I don't have specific information about Csaplár Vilmos, a Hungarian writer. It's possible that he may be a lesser-known or emerging writer, or my training data may not include detailed information about him. If he gained prominence or became more widely recognized after my last update, I may not have that information. If you have any specific questions or details about Csaplár Vilmos or if he gained recognition or published notable works after 2021, I recommend referring to more recent and specific sources or literary databases for the latest and most accurate information about his works, background, and achievements.
leleksimogato feltaro beszelgtes volt Orsival az elet elviselhetetlesegerol , szinteseses szingli letrol felkeszit nagyobb megkerdojelezhetetlen esemnyekre hogy egesz pontosan mi van es merre vele tartunk '
KIJÓZANODÁS Az emberek titokzatosság nélküli gondjai éppoly világosan kirajzolódnak, mint ennek az oldalnak a körvonalai… Mivel írjam tele, ha nem az undorral a nemzedékekkel szemben, melyek úgy követik egymást, mint állítások egy meddően végzetszerű szillogizmusban? Az emberi kalandnak kétségkívül lesz egy végpontja, amit akkor is elképzelhetünk, ha már nem fogjuk megérni. Aki önmagában már megvalósította a történelemmel való szakítást, annak teljesen felesleges végignéznie a záróráját. Elég az embert szemtől szembe látni - máris leválunk róla, s többé nem kívánjuk vissza csalásait. A szenvedés sok ezer éve, ami még a köveket is meglágyította volna, csak még érzéketlenebbé tette ezt az acélból készült tiszavirágot, a tünékenységnek és a keménységnek ezt a szörnyeteg példányát, akit ízetlen őrület, megfoghatatlan és szégyentelen létezni akarás hajszol. Mikor rájövünk, hogy egyetlen emberi indíték sem fér össze a végtelennel, és nincs az a mozdulat, amelynek kezdeményezése megérné a fáradságot, a szívünk ütemesen ver ugyan tovább, de üressége lelepleződött. Az emberek hiábavaló, egyforma sorsban mosódnak össze, mint a csillagok a közömbös tekintetek előtt - vagy mint a keresztek egy katonai temetőben. A létezés elé kitűzött célok közül, ha szemügyre vesszük őket, melyik nem bohózatba vagy Hullaházba illő? Melyik nem arra vall, hogy az ember haszontalan és gyászos? Vane még bűvészmutatvány, amely meg tudna téveszteni? (Mikor az embert utoléri a kiűzetés a látható rendeletek hatóköréből, ekkor, akár az ördög, már metafizikailag törvényen kívül kerül; kilép a világ rendjéből: nincs már abban számára hely, ezért csak bámul rá, de fel sem ismeri; beidegződéssé válik az elképedés, miközben a panaszos megdöbbenés, nem lévén tárgya, végképp az Ürességbe mered. Az embernek olyan érzeteket kell kiállnia, amelyek nincsenek megfelelésben a dolgokkal, minthogy már semmi sem ingerként hat rájuk; végül még a Melankólia angyalának álmán is túljut, és szinte sajnálja, hogy Dürer epekedése nem még távolibb szempárnak szólt… Amikor minden, még a legnemesebb látomás is túl kézzelfoghatónak, túl létezőnek tűnik, amikor olyan Meghatározatlan után áhítozunk, amiben nem ismerni sem az életre, sem a halálra, amikor a léttel való bármilyen kapcsolat erőszakot tesz a lelken, ez utóbbi immár kizárta magát az egyetemes igazságszolgáltatásból, és, mivel sem számadással nem tartozik, sem törvényszegésre nincs már alkalma, szomorúsága révén az isteni mindenhatósággal vetekszik. Cioran
