Családi vállalkozásunk története az 50-es évekre nyúlik vissza. Akkoriban a tízes éveit töltő édesapám egy öreg asztalos mestertől kezdte el tanulni a famegmunkálás alapjait. Mivel szülőhelye egy vízparti falu volt, ezért nem volt meglepő, hogy a mesterfogások eltanulásánál leginkább a csónakok, evezők és az ezekhez szükséges munkálatok eltanulása volt a cél.
Tizenhat éves korában, már saját csónakjával járta a Velencei-tó vizét, hiszen szabadidejében, ha csak lehetett, szívesen horgászott. Miközben a faipari munkálatokat tanulta, elvégezte fémipari iskoláját is. A kellő rutinos szakmai fogások elsajátítása végett, elhelyezkedett több helyen is, majd pár év múlva műhelyt épített, faipari gépeket kezdett gyártani, amelyekkel kellő tiszteletet és elismerést vívott ki lakhelyén és persze tovább folytatta a csónakok fejlesztését, gyártását is.
Szia Zsolt! Hatalmas gratuláció ezekhez a szörnyetegekhez! Belegondolni is durva, hogy mit mehetnek ezek a jószágok, mikor az én "sima" vikingem -azzal a szerény 20 lóval- megpakolva hasít 40-el! Imádom azt a csónakot és örökké hálás leszek érte :) -----------<azért, ha nyernék a lottón, biztos elzarándokolnék hozzád, hogy valami ilyesmiről csacsoghassunk>---------------------- Jó munkát és töltögessétek a videókat, had csorogjon a nyálunk!
Eddig úgy gondoltam, hogy egy másik gyártó csónakját fogom megvásárolni, de azt hiszem a sok-sok olvasgatás, és videó után kacsingatok ez a típus felé. Szép munka!
