Tetszik, de azért megjegyeznék két dolgot. Nemtudom hogy csupán amatőrség vagy stilisztikai fogás a telefon a kézben.. a leírásba dobhatnátok egy szöveget :D
Egy kis kiegészítés: utólag gondolkodtam, és abból a szempontból talán nem volt szerencsés választás a vers, hogy nem igazán a Mi is az az '56? kérdésre válaszol. Mármint ebben a kontextusban tagadhatatlanul van némi relativizálgató-forradalomellenes íze, ami alapvetően eléggé távol áll tőlem. Sőt, annál, hogy valaki egzisztenciáját, életét kockáztatva küzd azért, hogy egy élhetőbb országhoz járuljon hozzá, kevés tiszteletre méltóbb dolgot tudok elképzelni. Egyébként a verset a Kazamaták című dráma kivonataként érdemes olvasni, ami konkrétan az október 30-i, Köztársaság téri eseményeket, az ÁVH-s kiskatonák meglincselését dolgozza fel, nem magát a forradalmat. De ami miatt a beszélgetés során beidéztem a Térey-verset, az nem ez, hanem a zárlat, ami szerintem nagyon pontosan és fájdalmasan ábrázolja a forradalomra való emlékezés fokozatos kiüresedését, azt a tapasztalatot, hogy a nemzeti ünnepeink ma gyakorlatilag arra szolgálnak, hogy a politikai pártok nyílt propagandát folytassanak, és közös történelmünk nekik tetsző narratíváját mintegy önigazolásként használják saját tevékenységükhöz. Erre gondolok: "Mindig, ha piros dátum jön - Március, október -, Parodisztikusan, keserűen ismétel, Utánozza a mozgalmat az utca; Eszme hiányában csak a mozgást. Eszme helyett csak a tornát." A teljes vers itt olvasható: ketezer.hu/2009/11/koztisztasag-ter/
