Sziasztok! Ezt a csatornát azért hoztam létre, hogy tisztelettel tudjak adózni a valaha született legjobb, legviccesebb, és legbátrabb humoristának, s a legsikeresebb magyar humoristának, Hofi (született Hoffman) Gézának. Ő volt az az ember, aki először nagy közönség előtt meg merte mondani, amit problémának látott. S mivel erőszakra soha nem szított senkit, ezt lehet a rendszer elleni békés protestálásnak is felfogni (valamilyen szinten).
A lemezen nem a legjobb számaik szerepelnek. Illés Lajos kiváló szerzeményeit egyszerűen hanyagolták. Csodálom, hogy Lajos belement ennek a Szörényi Levente szólólemeznek az elkészítésébe, bár 1972-ben már közelített a vég. Majdnem biztos, hogy az akkori Hungaroton pop pápájának is volt ebben némi szerepe...
az eredetit ismerem, felülmúlhatatlan volt! Ez a felvétel vajon miért hat sótlanabbnak? A zene újonnan lett bekeverve, alatta nincs közönségreakció. A vége egy konzervtaps, bárhonnan. Valami gondosabbat megérdemelt volna ez a produkció. Hiszen ez volt az egyik első Hofiáda.
A hiányzó részben volt egy a cappella "spirituálé", amit a közönség "szordínósan" tapssal kísért. Az első versszak: Kádár elvtárs egyszer azt mondta, Óra kell a csupasz falakra. Hol óra nem volt, ott rohantak, Vekkert, meg mindent a falra felraktak. Végrehajtva mindezt, belátod, Nem ketyeg az órátok. Nah-na-na-na Halleluja, halleluja, Ketyegjetek, elvtársak. A dallam nagyjából megegyezik a "Hofi - Kutatjuk a közvéleményt - 2. rész" című 1977-es felvétel végén hallható énekszám dallamával. Ennyit tudok hozzátenni a közöshöz emlékezetből. Nekem megvolt, régen, szalagon. Bánom, hogy nem őriztem tovább. Elég szégyen, hogy a Rádió elvesztette a felvétel végét. Mindig, amikor találkozom vele, azt remélem, hogy na, most ennek talán megvan a vége. Hiába. Pótolhatatlan.
Ez jó. Annak idejèn, ovis koromban àtvittek minket az ovink màsik rèszlegèbe vegyülni a többiekkel, ès kiment az àram. Akkor hallottam először ezt a nótàt, egy ottani óvónő fakadt erre a dalra, ès aki ismerte, ènekelte vele, ès körben tàncoltunk.
Nagyon régen hallottam először. Ma ismét ráleltem arra az előadásra, melyben ez a dal elhangzik. Megkönnyeztem. Megtaláltam a szöveget az interneten, leírtam, megtanulom. Szomorú, de a mai nyugdíjas okra is igaz a dal tartalma.
*Azoknál az Illés, Fonográf, ill. Koncz Zsuzsának íródott daloknál, amelyeknél Szörényi Szabolcs neve van feltüntetve zeneszerzőként, ott legtöbbször Bródy János volt a zeneszerző. Valószínű, ennek a dalnak is Bródy a zeneszerzője. Szörényi Szabolcs leginkább hangszerelője volt a daloknak.
