A verset Pintér Tibor születésnapjára írta Janza Kata
Janza Kata: Én tudom ki vagy Te
Én tudom ki vagy Te,
Most erős bátor vitéz,
Idézd a gyermeket,
Ki nagy vágyakkal kergette az álmot,
S kapott legott hitet már ott,
Ahol a gyermek még csak eszmélt
És élteti a tüzet, mit ő maga rakott,
Mit édesapja örökül ő reá hagyott.
Én tudom ki vagy Te,
Késői ajándék jóanyád ölében,
Egy szőke kis herceg a Bakony szívében,
Hol rím volt a főétel, desszertnek irodalom,
Szellemi táplálék, mennyei birodalom.
Szolgáld a létet, s diákhitelbe kaptál még terveket,
Kirándulást, erdőt, zeneszót és verseket,
Én tudom ki vagy Te,
Ifjú titánként Pápáról vágtatva,
Szinetár tanár úr ölelő karjába,
Repültél sebesen
És otthonod az egyetem lett kegyesen,
Idegen világ a főváros zaja,
Harc és küzdelem és egy szűkre szabott szoba.
Hova életed sodort, s ki voltál, annak el kellett törnie,
A szőke kis hercegnek fel kellett nőnie.
Én tudom ki vagy Te,
Hisz akkortájt sodort az élet elébem,
S nem kis dolog, s magamat megértem, ha kérdem,
Hogy volt erőd, ily messzire szállni,
S ifjú legényből ily hamar apává válni,
És tűrni, hogy művészként boruljon minden
És ülni büszkén és boldogan a kincsen,
Mit családnak hívnak, hol Janka volt a vagyon,
Érte küzdöttél jó szívvel és nagyon.
Én tudom ki vagy Te,
Az ember nagy betűvel, ki juss nélkül is ad,
Így kincsed bővült, hisz világra jött fiad.
Társad, barátod, ki úgy fogja kezed,
hogy nem vár cserében,
Ez ismerős Neked?
Én tudom, ki vagy Te,
Szentmiklóson egyszer született egy család,
Sziget lett a színház,
Ki járt ott, látott csodát,
A sárga ház falán dicső képek sora,
Mind itt vannak Veled, nem hagynak el soha.
Én tudom ki vagy Te,
Akkor is felállsz,
Ha megbotlik a lovad,
Akkor is bemész,
Ha senki sem fogad,
Hogy színházad fenntartsd,
bármit megteszel,
Sok lelkes színésznek vezére így leszel.
Teszel és nem csak szavakból gyártasz várat,
S a fáradt tested, és reményed elhagyott,
Újból álmodsz merészet és nagyot.
Én tudom ki vagy Te,
Lobogó tűz mellett halkan peng a gitár,
Kitárt karokkal fogadod ki vár,
És hiszi, hogy mindig győzni tud,
Ki valaha gyermekként Trójáról álmodott,
Hogy mesés és az élet és az élet egy mese,
Mit magadnak szőttél álmot azt éled-e?
Hiszem, hogy így van,
S mint borász a jó bort,
Dicsérd az időt és méltasd e szép kort.
Én tudom, ki vagy Te,
Hogy nekem mi vagy?
Kimondom, nem kertelek,
Egy felnőttben lakó örökké nagy gyerek.
Kerek világod egy pompás kis színház,
mint mintás mozaik,
Sok szerep és mind más.
Egy apa, egy színész, egy társ, egy barát,
Szívedben hallod a vágtató paták szavát.
Sebesen száguldj, lejts, mint szédítő táncokat,
És szeresd az arcodon lassan megbúvó ráncokat.
Én tudom ki vagy Te,
Remélem azt is, hogy tudom, hogy ki leszel,
S ha teszel is érte tudom, hogy sikerül,
A következő ötvenben, majd ez is kiderül,
Ahogy jó apád dalolta, kössd meg a lovadat,
Ember légy, nemesedj, és szeresd a korodat,
Versemet nem tollamból ám de szívemből kapod,
Boldog, boldog, boldog születésnapot!
15 фев 2024
