Nehéz betelni az őszi őrségi táj szépségével. Az ember úgy érzi magát, mintha mindig is itt szeretett volna élni. Talán azért is, mert ez az egyetlen olyan tájegység, ahol a lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él.
Védelmi szempontok miatt a honfoglalás előtt szokás volt, hogy őseink szálláshelyeiket - akár több napi járóföld széles - lakatlan sávokkal válasszák el egymástól. Ezt a honfoglalók is megtartották, és a határokat úgy alakították ki, hogy lehetőleg nehezen járható erdők, mocsarak vegyék körül. Ahol ez nem volt lehetséges, ott védműveket - gyepüket - alakítottak ki.
A határőrvidék később nem tartozott a királyi területekhez, az őrök szabad emberek voltak, szolgálatukat szervezetten látták el. Fegyveres szolgálataikért nemesi kiváltságokat, birtokokat kaptak.
Szalafő hét halmon épült: Alsószer, Csörgőszer, Felsőszer, Gyöngyösszer, Papszer, Templomszer és Pityerszer. Ez utóbbi házaiból alakították ki az Őrség legarchaikusabban fennmaradt szerén az Őrség falumúzeumát, a pityerszeri skanzent, amely megőrizte a régi életmódot
4 сен 2024
