Csendesen emlékezzünk rájuk, fájó múltak, fájó emlékek,képek, .........
Halottak Ünnepén ...
A sírkertekben,
enyészet-illatú csendben,
a halottak gyászos ünnepén,
keresztek, fejfák tövében
feldereng a gyertyafény.
Mécsesek lángja lobog a szélben,
fenyőkoszorúk, friss virágok illata leng.
A fejfákon nevek, számok, képek
a nyugvóra emlékeztetnek.
Akik itt nyugszanak, kortalanok,
számukra megállt az idő.
Holtak városa a temető.
Elenyésznek a drága testek,
de a lelkek felettünk lebegnek.
Szívünk megtelik áhítattal,
beszélünk csendben halottainkkal.
Velünk maradtál, amíg élünk,
meghívunk álmunkban -
légy vendégünk!
Mesélj nekünk a halálról,
a békét adó túlvilágról,
ahol elmúlik szenvedésünk.
Megsemmisülünk?
Vagy újjászületve tovább élünk?
Egy más időben, más alakban,
igaz-e, hogy lelkünk halhatatlan?
Vigyázz reánk, ha teheted,
hisz nem halhat meg a szeretet!
Munkára, örömre születtél,
sírodban végre megpihentél.
Elfáradtál, ahogy mi is -
az életünk rövid.
Porból vétettünk, porrá válunk,
talán még egymásra találunk,
törvényt követ a halálunk.
A sírkertben csend...
várunk - várunk.
26 сен 2024
