10 jel, hogy Autista vagy! 

A bátyám autista. Nála nagyobb szívű, türelmesebb, kedvesebb embert nem ismerek. Büszke vagyok rá és a szüleimre, hogy első gyerek után nem álltak meg és bíztak abban, hogy a másik bátyám, illetve én egészségesek leszünk. A szüleim nagyon sok időt és pénzt fektettek abba, hogy a testvérem tudjon beszélni. Bár nem úgy mint ahogy én fogalmazom ezt a szöveget, de mivel vele élek már megtanultam megérteni a “nyelvét”. Továbbá - ami a legfontosabb - az ő léte miatt tudtam hamar felnőni, megtanulni, hogy kell bánni bárkivel és hogy kell elfogadni. A testvérem a filmekre “specializálódott” imádja őket, ha valamit nem tudok bármelyik filmről, őt kérdezem, mert tudni fogja! Bár nehézkesen segít, sokszor nem érti a kérdésem, de segít. ❤️ Az autista szó az egyetlen amire ugrok, hisz ez a szó a csoda embereket foglalja magába. A testvérem mindig mosolyog, szereti az ölelést, az arcra puszit. Én pedig őt szeretem!❤️✨🦋

Az én öcsém is autista, nagyon bosszantó hogy mások ezt "hülye" vagy "idióta" szó helyett használják... Örülök hogy megcsináltad ezt a videót ❤

A kisfiam 3 és fél éves. 15 hónapos volt, mikor észre vettem, hogy valami nem stimmel. Vittem az orvoshoz, Védőnőhöz, de mindenki azt mondta, hogy csak beképzelem. Egy idősem szakembernek megmutattam a kisfiamat és javasolta a kivizsgálást, ahol már az előzetes kódot megkapta. 18 hónaposan elkezdtük a TSMT -t és itthon elkezdtem a fejlesztését. Éjjel-nappal bújtam a könyveket. 2 és fél évesen elkezdett lebetűzni mindent, most 100ig számol, kirak betűkből rövidebb szavakat, elmagyarázza a villám, szívárvány, ellensúly lényegét és ami a legfontosabb, normál óvodába jár, mert rendkívűl kedves és szociális. (Mindenkit meglep mikor megtudják, hogy autista) A korai fejlesztés a legfontosabb és a tanítás. Mert nekik meg kell tanítani mind azt ami másnak zsigerből megy. Már nem zavarják a hangok, a hab a fűrdővízben és a kézzel festés 🤗

Sziasztok! Autizmussal élek, de csak 22 évesen kaptam róla diagnózist, most 23 vagyok. Óvodában összesen egy barátom volt, mert senki más nem akarta velem minden nap ugyanazt játszani (katonásat). Általános iskolában folyamatosan nevetség tárgya voltam a tanárok és diákok előtt egyaránt, gimnáziumban pedig elkezdtek napi szinten verni is. Anyám megpróbált átrakni egy másik iskolába, de akármilyen rossz volt, képtelen voltam elengedni azt a környezetet, amit megszoktam. Abban az időben generalizált szorongással diagnosztizáltak, ami egyébként teljesen korrekt, viszont az csak az okozata volt az alap problémámnak. Éveken keresztül gondolkodtam öngyilkosságon, sokszor csak egy hajszál választott el tőle. Az volt a szerencsém, hogy 14 évesen elkezdtem érdeklődni a PUA (pickup artist - csajozási "tudomány") iránt. Senkinek nem ajánlom, mert arra, amire való, szerintem nem alkalmas, viszont rengeteg tanácsot kaptam a nonverbális kommunikáció értelmezésével és gyakorlásával kapcsolatban. Rengeteg könyvet olvastam a kommunikációról, a szociális intelligenciáról, stb. Ez volt az én "bevezetésem" az önfejlesztő irodalomba. Több füzetet telejegyzeteltem, és a buszon olvasgattam, mielőtt emberek közé mentem. Olyanokat írtam, hogy pl "ha ezt mondja valaki, akkor ezt kell válaszolni ilyen hangon, és ilyen képet kell hozzá vágni, kivéve ha xy, mert akkor z-t kell csinálni". Jelenleg vannak barátaim, boldog párkapcsolatban élek, és miután újraérettségiztem (munka mellett), felvettek egyetemre, levelezőn tanulok. Kezd végre összeállni az életem. Ezzel a kommenttel a hozzám hasonló helyzetben lévőknek szeretném üzenni, hogy NEM vagytok reménytelenek. Az internet a világ összes információját tartalmazza, ami nem megy, arra keressetek rá, olvassatok könyveket, nézzetek videókat. Nem könnyű, de meg lehet tanulni legalább elszínészkedni a neurotipikus viselkedést. Persze folyamatosan fenntartani ezt az álarcot fárasztó feladat, de jobb, mint a semmi. A videóból a meltdown (dühroham?) részletesebb kifejtését hiányolom főleg. Nagyon gyakori autisták körében. Vannak bizonyos tényezők, pl erős fények, sok ember, osztott figyelmet igénylő tevékenységek, hangzavar, bizonyos szagok, stb amiktől úgymond be tudok sokallni elég hamar. A legrosszabb, mikor egyszerre ketten beszélnek hozzám. Ilyenkor képtelen vagyok gondolkodni(két egyjegyű szám összeadása sem megy fejben), képtelen vagyok színészkedni, azt sem tudom, hol vagyok, csak üvöltenék legszívesebben teli torokból. Ilyenkor ha van rá lehetőségem, elvonulok egy csendes helyre (pl wc, ha tiszta), és pár perc alatt lenyugszom. Ez főleg gyerekkorban volt kellemetlen, mert akkor nem tudtam egyáltalán kontrollálni, elszaladtam, megütöttem aki hozzám ért közben, stb. Rossz, neveletlen gyereknek tartottak, mert sokszor napi több alkalommal volt ilyen, még órán is az iskolában.

Özvegy férfi vagyok, mert a feleségem meghalt a Cov.19. vírus miatt. Ezért egyedül nevelem az autista kisfiamat, akit imádok!!!

A fiam autista. Szeretem a fiam nagyon, mert az én fiam. Más, mint a többi gyerek, de az enyém.

Csinálsz videót a kényszeres hazudozásról???

Szervusz Atis! Az én tesóm is autista. Viszont nagyon szeretjük és ha tehetnénk se változtatnánk rajta mert, már mi elfogadtuk úgy ahogy van. Sajnos emiatt sokan kiközösítik az óvodában mert, hogy rosszul szokott viselkedni de egyébként van pár barátja. Úgyhogy kicsit nehézkes vele de én így szeretem ❤️❤️❤️

"Nem vagyok fogyatékos, csak furcsán normális."

Rám mindig azt mondják az osztálytársaim, hogy autista vagyok.... Csak azárt mert értem a fizikát, kémiát és fejben tudok kétjegyű számokkal szorozni, osztani. Eléggé kellemetlen

Egyik barátnőm fia Autista, normálisabb,mint sok úgymond átlag ember ..😎👍

Engem folyamatosan azzal zaklatnak hogy autista vagyok mert nem vagyok képes normális kapcsolatkialakításra

Jó látni hogy már magyarul is készitenek ilyen videókat. Asperger szindrómával éló nő vagyok. Az IQ-m nagyon magas, (130) viszont ahogy a videóban is emlitésre került, nehezen tudom értelmezni a metakommunikációt, a mimikát a testbeszédet. Van olyan hogy összetévesztek bizonyos arckifelyezéseket, vagy nem ismerem fel az ismerőseimet ha megváltoztatják a frizurájukat, vagy kisminkelik magukat... XD Meg kellett tanulnom hogy milyen hangtónust-hangszint kell használjak helyzettől függően, mert ez nekem nem jött magától. Kiskoromban olyan monoton hangon belszáltem mint egy robot hosszu ideig. Ennek ellenére elég későn diagnosztizáltak, mert megfigyeltem hogy viselkednek az emberek bizonyos helyzetekben, s leutánoztam őket. Nagyon érzékeny a szaglásom, (nem tudok semmilyen illatositott kozmetikumot használni) s fényérzékeny vagyok. Néhány dolgban nagyon tehetséges vagyok (osztályelsőként végeztem grafika szakon), mégis majd megőrjit mikor látom hogy nálam sokkal thetségtelenebb emberek sokkal többre viszik. T_T Geyerekkoromban az volt a kedvenc foglalkozásom, hogy nagymamám régi fényképeit a számitógép monitorja mellé állitottam, s paintben átrajzoltam a fényképen látható képet a képernyőre. Felnagyitottam az átrajzolt képet, s pixelenként rtaktam le a szinfoltokat, hogy az árnyalatok pont ugy jöjjenek ki a Paintben ahogy azok a képen voltak láthatoak.

Én nem élek autizmussal, de van egy pár furcsaságom. P.: nekem nem természetes/ nem jön magától, hogy mikor mesélnek valamit, válaszreakciókat adjak. Én ilyenkor mereven bámulom a másikat, mert koncentrálok, de mivel ez másokat zavar, ezért beszélgetés közben olyanokon jár az agyam hogy: "Ok, most mond, hogy Ühüm, vagy hogy értem! Mosolyogj! Kérdezz vissza valamit" stb. Tehát ezek a reakciók nálam nem jönnek maguktól, külön figyelnem kell rá. Gyerekkoromban a tanárok folyton jelezték hogy "bambulok" órán, én meg nem értettem, mert nagyon figyeltem. Illetve, ha én mesélek valamit, nehezemre esik a másik szemébe nézni, mert elvonja a figyelmem: "Miért néz így? Érthetően mondtam? Egy hajtincs belelóg a szemébe. Milyen szép az arcbőre! Miért mosolyog?Miért nem zavarja az a hajtincs?" stb

Akik nagyon jól funkcionálnak, azért vannak "kevesen", mert senkinek eszébe sem jut, hogy azt feltételezze, hogy autisták. Jó, kicsit furák, de ennyi (főleg felnőtteknél). Én spec. sok esetben megértem az iróniát, tudok játszani a non-verbális jelekkel. Nem jól, de tudok. (Autista vagyok). Az pedig, hogy nem tudják kifejezni a testbeszédet nem igaz. Rólam például azt feltételezték (gondolom), hogy hazudok, csak azért, mert egy átlagos beszélgetéstől is stresszbe leszek, így az idegesség jelei ösztönösen megmutatkoznak rajtam. A beszédről annyit, hogy apukámtól rendszeresen megkapom, hogy ne hadarjak, mire én: 🤨nem hadarok. Szakemberek Magyarországon kritikán aluli helyzetben vannak. Sajnos még mindig az évtizedekkel ezelőtti tudományos álláspontokból indulnak ki, mert lusták tovább képezni magukat. Egy nagyon fontos és alap dolgot kihagytál: a kiborulást. Ennek kétféle fajtája van: a meltdown és a shutdown. A kettőt nagyon könnyű megkülönböztetni. A meltdown egy vulkánszerű kirohanás, általában üvöltéssel, bőgéssel (kinél hogy), csapkodással jár. Ilyenkor robbanásszerűen kitör az emberből minden, de egy kontrollvesztett állapot, tehát abban a pillanatban a következmények nem számítanak. A shutdown ennek az ellentéte. Ilyenkor magába fojt az ember mindent, sokkal kevésbé látványos, vagy észrevehető. Viszont ez is egy kontroll vesztett állapot. Ez alatt azt értem, hogy nem tudjuk irányítani a saját testünket, viselkedésünket. Shutdown esetén előfordulhat lefagyás, takaró alá menekülés, összekuporodás, az az érzet, hogy kívül és belül is minden csak fehér üresség, stb. Míg a meltdown sokkal inkább egy belső erővel párosul, sárkányként érzi magát az ember, a shutdownkor félelem érzet jön, hogy a világ nagy és veszedelmes. Még egy dolog: a szűk érdeklődési kör. Az autisták általában egy témával kapcsolatban, ami nagyon érdekli őket, profik is tudnak lenni, mindenféle hivatalos képesítés nélkül. Önszorgalomból. Viszont ami nem, azzal semmire se jutnak. Én például imádom a törit és az irodalmat, nagyon jó vagyok benne. A matematikához viszont annyi agyam sincs, mint egy tücsöknek. Szenvedek és kínlódok vele csak, nem jutok semerre. Szóval attól, hogy valaki autista, még nem lesz jó a logikája. Ha viszont jó, akkor nagyon jó (és ha rossz, akkor nagyon rossz). A kedvenc példám erre a Mézga Aladár különös kalandjaiból van (igen, valószínűleg Aladár is autista): Aladár: Ez galádság! Beírok a tévének! Kriszta: Megint jót röhögnek rajta, hogy két c-vel írod, hogy nem tetszett. Vagy: Aladár irodalom dolgozata: soxor. Mindkét példából látszik, hogy bár a fizika és a matematika területén kiemelkedő, a magyar nem megy neki. Ez megint csak a szélsőségeket támasztja alá. A másik évadokban is sokkal inkább külső szemlélődő szerepét töltötte be, nem igazán vonódott be az események sűrűjébe. Másik kedvenc autista karakterem Ivy, a Csengetett, Mylord-ból. Nagyon jól mutatja be a sorozat egy autista működését, bár ez sehol nincs kimondva, és egyáltalán nem volt szándékos az alkotók részéről. Igazából napestig lehetne folytatni a sort, és sose jutnánk a végére. Kommunikációról még annyit, hogy az autisták nem értik a többiek játszmáit, valamint folytonosan őszinték.

Nekem öcsém asperger-szindrómás. Alig vannak barátai és egyedül szeret lenni. Eléggé hisztis tud lenni, ha valami nem úgy van, ahogy ő eltervezte. Nagyon válogatós és nem szereti kipróbálni az új ételeket. Viszont nekem ő jelenti a világot, bármit megtennék azért, hogy neki jó legyen.

Szia Attis! Tudnál készíteni egy ugyan ilyen jellegű videót az ADHD-ről??

Nem vagyok autista, de a small talk-ot én is a pokolba kívánom. :D

Köszönöm ezt a videót, Attis! ❤ Szerintem bátran kijelenthetem, hogy az összes autista nevében! ❤❤❤ Nálam 3 éves koromban diagnosztizáltak Asperger-szindrómát. Ma már egy viszonylag önálló, kiegyensúlyozott felnőttként élem a mindennapjaim. Sokszor megkapom azt, amikor szóba kerül a téma, hogy ha nem mondom, észre se veszik rajtam. Viszont pár tünettel én is rendelkezem. Nehezen tudom értelmezni más emberek érzelmeit, a gesztusaikat, a mimikát. Illetve pánikba esem a váratlan szituációktól és van néhány idegesítőnek titulált, ismétlődő mozdulatom. Az évek alatt megtanultam, hogyan "illik" viselkedni és hogyan kell bizonyos dolgokat lereagálni, de sokszor válok még ma is nevetség tárgyává, mert sokszor nem tudok frappánsan visszaszólni vagy nyugodtan reagálni. De már van egy olyan erős személyiségem, ami miatt ez nem érdekel. Rajtam a terápia és az autista közösség nem segített, arra volt szükségem, hogy bedobjanak a mély vízbe és "élesben" találkozzak egy-egy szituációval. Hosszú évek munkája és rengeteg kudarc árán jutottam oda, ahol most vagyok, hogy már egyáltalán nem látják rajtam az emberek. Velem nem voltak kedvesek a normik soha és a legkisebb toleranciával sem találkoztam, amíg látszott rajtam, ezért örülök, hogy ez a videó elkészült. Talán így egy kicsit közelebb tudunk ahhoz jutni, hogy az emberek jobban megértsenek minket. ☺

Van olyan hogy anti-autista? Néha túlságosan is azon gondolkozom hogy megbántottam-e, mire gondol, stb...

Eddig is követtem a csatornát de ez a különleges témaválasztás nagyon tetszik, mert olyan hatással bír, ami a közvetlen környezetünk jobbátételéhez is nagyban hozzájárul. Attis. Gratulálok. Azt kell mondjam, jobbá teszed a világot! Remélem még sok ilyen jellegű ötleted támad, amivel segíteni tudsz egy-egy hátrányos helyzetű társadalmi rétegen.

54 éves vagyok, szeptemberben lesz 20 éve, hogy kaptam egy ilyen diagnózist. Sok mindent megbocsájtottam magamnak.... Megtanultam ,hogy milyen helyzeteket kerüljek, milyen munkát tudok végezni stb. Gyerekként verekedtem, mert piszkáltak, hergeltek ès én ugrottam rá..amúgy művész vagyok és nagyon sok területen kiválò. Egyszerůen csak máshogy van vezetékelve az agyunk( igen- villanyt is szerelek többek között) Hosszan tudnám sorolni az életem viszontagságait. Attis! Én nagyon szeretem a videóid, de ennél a videonál majdnem lekapcsoltam a 11:34 percnél....erről inkább csak hosszabb tanulmányozás után kellett volna videót készítened.😶 nagyon bő téma, és nem tett jót az autizmus megítélésének ez a rengeteg általánosított tulajdonság.( szerintem) nézz fel az Autism power facebook oldalra. Igen, a RU-vid "autista vagyok" nagyon jò csatorna, és az instagram " autisthink" side. A mondataidban felismertem a forrást🙃 Nem szenvedünk, mi autisták- többnyire,, áldás néha átok, de nekem inkább áldás az óriàsi tárhely , szinte végtelen GB, TB🔝 a fejemben. Sokat beszélhetnék még erről🙈🙊

Én enyhén Asperger-szindrómás vagyok, jelenleg 17 éves vagyok és középiskola 2. osztályába járok. Vannak és voltak is barátaim. Eddig egy picit mindenhol máshogy kezeltek az osztálytársaim, mert amíg mások a Lego Ninjago-val játszottak, én pár idősebb sráccal a politikáról beszélgettem. Ez általánosban volt. A középiskolai osztálya egy pici déja vu érzést kelt bennem általános iskola 1. és 2. osztályával kapcsolatban. Gimnáziumban az osztálytársaim nagy része ilyen outsider-ként tekint rám. Míg ők Vámpírnaplókat és Barátok közt-öt néznek, addig én híradót. Amíg ők Justin Biebert és Shawn Mendest hallgatnak, én Slipknotot, Metallicát, System Of a Down-t és Green Day-t. A jegyeim olyanok, mint a legtöbb osztálytársamnak, csak én ezeket 0 perc tanulással szerzem meg. Egyszer meg kellett tanulnunk franciából egy közepesen hosszú szöveget. A legtöbb társamnak ez ötös lett, úgy mint nekem. A végén a tanár megkérdezte, hogy ki mennyit tanult erre. A csoport zöme kb 2-3 napot mondott. Én ezt a szöveget kevesebb mint 40 perc alatt tanultam meg kívülről. Ezek után persze, hogy elkezd némelyik piszkálódni. Számomra a lényeg, hogy vannak barátaim akik úgy szeretnek, ahogy vagyok.

Mennyi embert érint ez arányaiban? Ez a szám állandó, vagy növekvő-e? @Tanulom magam

Most, hogy láttam ezt a videót, megerősítette bennem azt a gyanúmat, hogy vannak autista vonásaim... 67 éves vagyok, soha nem jártam pszichiáternél, de mindig voltak nehézségeim a kommunikációban, persze már már túlteszem magam ezeken, de nem tudom nem észrevenni, hogy kissé különbözőn viselkedek a "normális" emberektől - bár az én felfogásom szerint az én viselkedésem legalább annyira normális, mint másoké... például gyűlölöm a felszínes, semmitmondó beszélgetést (small talk), és ha egy módom van rá, akkor kivonom magam ebből. Ha például valaki valami súlyos veszteséget jelent be (mondjuk meghalt az édesanyja), akkor csak akkor tudok jól reagálni, ha van számára valami tényleg használható mondanivalóm, az ilyen "őszinte részvétem" típusú szóvirágoktól irtózom, és inkább menekülni igyekszem a témától. Én is kerülöm a szemkontaktust beszélgetés közben, talán azért, mert kicsit "monotask" vagyok, nem tudok egyszerre többfelé figyelni, ezért beszélgetés közben a metakommunikáció fontosságát is alulbecsülöm, így könnyen átverhetnek. Általában nehezen szoktam meg az emberek közötti kötelező tiszteletköröket, például fiatal koromban gyakran elfelejtettem köszönni... Jó voltam matekból, fizikából, kémiából, és végül mérnökként és afféle botcsinálta informatikusként viszonylag sikeres volt az életpályám, (diplomától nyugdíjig egy helyen dolgoztam, csak az átszervezések során változott a munkaköröm). Alighanem az enyhe autizmusom védett meg attól, hogy bárkinek a főnöke legyek, és most hálás vagyok a főnökeimnek, hogy megtűrtek, mint afféle csodabogarat, aki nem vett részt a napi pletykák terjesztésében, csak beletemetkezett a klaviatúra-képernyő világába, de aki türelemmel és kitartással meg tudott olyan feladatokat oldani, amikről csak akkor derült ki, hogy fontosak a vállalatnak, amikor már működtek a programok... tehát megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy magam találjam ki a célokat... Azért is nélkülözhetetlen voltam a cégnél, mert senki nem ismerte olyan jól a gyári IT rendszereket, mint én, és amikor valami nem ritkán elromlott, akkor kéznél voltam. Sokat segített a személyiségfejlődésemben, hogy fiatalon megtanultam gitározni, énekelni, fiatalon 6-8 órákat gitároztam egyfolytában otthon egyedül, és jó hallásom révén könnyen el tudtam játszani a népszerű slágereket - kotta nélkül is. Ma úgy értékelem, hogy az enyhe autizmusom inkább segített az életben, mint akadályozott, bár voltak az életemben kínos pillanatok is.

Én is autista vagyok. Hála Istennek egy olyan iskolába járok, ahol tisztelnek.

Szia Attis! Lenne egy kérésem a videóval kapcsoltban, ami szintén a mentális "betegségekhez" fűződik. A kérdésem az lenne, hogy lenne-e igény csinálni egy videót az OCD, - másnéven - obsessive compulsive disorder nevű metális betegségről, ami ugyan engem is érint. Kíváncsi lennék, hogy milyen infókat tudnál nekünk összeszedni, és előadni nekünk ezt egy videó keretében, mert nagyon szívesen megnézném tőled😊 Ha érdekel téged is a téma - mint nézőt - kérlek lájkold fel ezt a kommentet, hogy Attis is lássa, köszönöm:)

Az introvertáltakra is jellemző egy-két szokás az említettek közül.

Nekem harom gyermekem van 5 eves fiu 4 eves lany 2,5 eves kisfiu A fiuknal 2 evesen allapitottak meg a gyermekkorii autizmust. A kislanynal gyanu van. Borzalmas hogy az emberek mennyiire ellensegesek tudnak lennii bizonyos helyzetekben😔

Én felnézek az autistákra! Olyan számukra nehéz helyzeteket tudnak megoldani, hogy az elképesztő! 😯❤️

Nekem van egy autista osztálytársam, szegény gyereket csesztetik néha, sajnálom őt

A legjobb barátom magasan funkcionáló autista, és ha az autizmus még nem lenne elég még Turette szindrómája is van. Hogy hogyan lettünk barátok? Nos láttam, hogy mindig egyedül van és érdekesnek találtam a viselkedését, szóval oda mentem hozzá és kiderült, hogy sok közös van bennünk (mármint a hobbijaink). De mindezek után később ugyan úgy viselkedett mintha soha nem beszéltünk volna. De én nem adtam fel és addig próbálkoztam amíg be nem adta a derekát. Nagyon jófej és vicces is. Jól kiegészítjük egymást , mert és kaotikus és rendezetlen vagyok, ő pedig mindenről listákat készít és rendben tart. Egyszer, mivel én nagyon rendetlen vagyok, rendet csinált az iskolai szekrényemben. Az egyik nap nem megyek iskolába és másnap minden csak úgy csillog villog, azt hittem, hogy rossz szekrénynél vagyok.

Én rám elég sok dolog igaz volt... Voltam már pszichológusnál először rámmondták a 2 fokú autizmust de ma már csak egy 0,5 fokú autizmust mondanak.... És nagyon rosszul esik mert szívbeteg is vagyok és az osztálytársaim mind a 2 betegségem miatt piszkálnak.... Ez nagyon rosszul szokott esni...Az is nagyon rosszul szokott esni amikor hallom / látom, hogy az idiótákra rámondják, hogy autisták... Ilyenkor szépen nagynehezen összeszedem magam és leírom nekik normálisan.... De vannak olyanok akik akkor is csak beszólnak.... Sajnálom, hogy ilyen a mai társadalom! “Az igazságból kimaradt az i„

Én is autista (asperger szindrómás vagyok) de nem annyira drasztikus mint a többségnél. Én imádok ezzel élni mert máshogy látom a világot mint mások és ez egyszerűen király. Nem vagyok népszerű, régen szivattak, bántottak de sosem bántottak annyira. Ha valakinek elmondom hogy autista vagyok senki sem hiszi el. Én már sokat tanultam a kommunikációval kapcsolatban és ezt sokan is mondták. Utálok áradozni magamról (nehéz ezt is leírni emiatt) nagyképűnek érzem magam. Nagypapám, apám két tesóm is autista. Ha én meggyógyulhatnék nem tenném mert jobban szeretek így élni. Vannak bizonyos tárgyak amikkel órákig el tudok babrálni pl: öngyijtó, vasszerkezetek, lánc stb. Magamra ismerem nem értem az utalásokat, testbeszédet stb. Ha valaki aki olvassa ezt annak azt ajánlom hogy ne segítsetek neki túlságosan mert hibásnak érezhetik magukat, defektesnek. Atis neked csak annyit hogy köszönöm ezt a videót. Ha akárkinek kérdése van tegye fel rendelkezésére állok

valljuk be,megérdemelnéd az 1 millió feliratkozót.

Nemrég világított rá anyám, hogy szerinte van némi autizmusom,hát kíváncsiságból önvizsgálatot tartottam, meg megcsináltam pár tesztet, s arra kellett jutnom, hogy valószínűleg igaza van. Gyerekként nem igazán voltam szociális alkat, s nem azért, mert nem tudtam volna barátkozni, hanem azért mert jobban szerettem magamban játszani. Illetve szinte mindig ugyanazt szerettem játszani. Később mikor megtanultam olvasni, akkor pedig álladóan olvasni vonultam el, s sose értettem mi a jó bulikban vagy a nagyobb összejövetelekben. Játszani se igazán úgy játszottam, mint mások, inkább gyűjtögettem dolgokat, amikre éppen rá voltam kattanva: porcelánbabák, hógömbök, zenedobozok, könyvek stb. Sőt a könyvekkel mai napig ezt csinálom, veszem, rendszerezem, rakosgatom. Egyszer gyerekkoromban nem voltam otthon, s a nővérem áthívta pár haverját, akik leverték az egyik kisebb, kevésbé értékesebb hógömbömet, semmilyen különösebb emlék vagy érzés nem fűzött ahhoz a hógömbhöz, mégis szörnyen kiakadtam. Ugyanez volt, mikor anyám elhozott az általános suliból kb. 3-4. osztályig, minden nap sírtam és üvöltöttem hazafelé, holott semmi rossz dolog nem történt velem. Nem nézek mások szemébe általában, s ha nem hívják rá fel a figyelmem, akkor én magam se veszem észre, viszont ha szólnak, akkor kényszeresen arra ügyelek, hogy a másik szemébe nézzek, amit nagyon kényelmetlennek érzek. Lejjebb valaki írta, hogy mondták már neki, hogy olyan mintha akcentussal beszélne, ezt már nálam is megjegyezték, illetve nem is mindig kommunikálok túl jól, nem azért, mert nem tudom megfogalmazni, amit akarok, mert az írásban könnyen megy, de valahogy élőbeszédben mégsem találom a megfelelő szavakat. Az érintéssel úgy vagyok, hogy nem szeretek ölelkezni, se puszit adni, illetve a legtöbb érintés idegesít vagy hozzá kell magam szoktatni. A vőlegényem esetében is kellett pár hét/hónap, hogy ezeket természetesnek érezzem, tehát az ismerkedés elég döcögős volt. A beszédem illetve a véleménynyilvánításaim miatt sokszor bunkónak vagy kötekedőnek, valamint érzéketlennek gondolnak, holott nincs ilyen szándékom, csak rengetegszer van, hogy nem érzem mi számít annak vagy mi az, ami még megengedhető. Néhány barátom egyszer meg is jegyezte, hogy nem igazán lehet eldönteni nálam, hogy viccelek e, szarkasztikus vagyok vagy épp meg szeretnék sérteni valakit...Ezért van, hogy gyakran felveszem egyes könyvszereplők vagy filmszereplők stílusát/viselkedését, vagy inkább leutánzom, hogy megfelelően tudjak viselkedni egy szituációban. A másik problémám az érzés kifejezés, utálok az érzéseimről beszélni, s nem szeretem azt se, ha kérdeznek róluk, mert nem igazán tudom őket szavakba önteni, meg nem is akarom, s ha tovább faggatnak róluk, az nagyon idegesít. A logikám elég jó, az alkotói művészetekben is jó vagyok: festek, rajzolok, gyöngyöt fűzök, írok stb. Szeretem a kézműves dolgokban tökélyre fejleszteni a technikám, majd ha ez sikerül, akkor általában mást keresek magamnak, csak a festés és az írás állandó. Gyerekként sakkoztam egy ideig, s pár perc alatt megtudtam jegyezni a híres sakkozók lépéseit, amiket a tanár mutatott. Viszont rossz a figyelmem, nem tudok egyvégtében hosszabb ideig figyelni, ez a suliban se ment, negyedóra után mindig elvesztettem a figyelmem, s helyette rajzoltam, olvastam vagy mást csináltam. Pedig egyébként mindig jó tanuló voltam, mert magam megtudtam tanítani a tananyagra, de a tanárra sosem tudtam figyelni. Most így hirtelen ennyi jut eszembe, max még a fóbiáimról lehetne írni, de azt most inkább kihagynám.

11:00 vissza/belegondolva, én pl. sosem akartam senkivel se játszani óvodában. (1-2 emberen kívül) azért írtam, hogy belegondolva, mert mai napig, ha nekem van egy új dolgom amit vettem/kaptam, sosem mutogatom, hanem próbálom minél jobban rejtegetni. És akkor meg a bulikrol nem is beszélve. Gyűlölöm. Emlékszem, oszt.társam úgy meglepődött, amikor mondtam neki, hogy nem szeretek bulizni. Szulinapi partyt is alig-alig rendezek. Barátokat meg azért nem szerzek nagyon, mert egyszerűen nem élvezem, ha egyszerre 10 gyerek áll körbe. Meg nagyon sok… N A G Y O N S O K ember mondta nekem, hogy nagyon ritka, ha én mosolygok..

Sajnos az a baj hogy az emberi elme és az agy olyannyira összetett hogy a tudomány még csak mosz kezdi igazán megérteni és sok a megszokottól eltérő viselkedésformára azt húzzák rá hogy rendellenes

Sziasztok! 18 éves vagyok, Bendegúznak hívnak, de hívjatok csak bedének, ha esetleg meg szeretnétek szólítani. Engem nem diagnosztizáltak autistának, csak egy olyan fél-egy éve el keztem sejteni, hogy lehet egy enyhe autizmusom, amikor kicsit több jellemzőt megtudtam az ASP-sekről. Egy elég magasan funkcionáló autista vagyok (márha tényleg az vagyok)! A sorbarendezés, szortírozás, sok rutin eléggé jellemző rám. Habár tudok igen random lenni, azért jól esik a kis napi rutinom folytatása. Nehezen alakítok ki emberi kapcsolatokat, ezért nincs is sok baráom, viszont akik vannak, azokat megbecsülöm, és ők igazi, jó barátaim. A kommunikációval más problémám nincsen. Anno diszlegsziás voltam, de mára már nagyon jól megy az olvasás. Még mindíg igen görcsösen írok a diszgráfia miatt, de járok fejlesztő tanárhoz, szóval ezt továbbra is fejlesztem. Matekban igen jó vagyok, csak figyelemzavarom van , és ezért nem csak matekon, de seok más tantárgyban is kicsúszok néha az időkeretből. A fülem is nagyon jó, általános iskolában végig kóruaban énekeltem. Az énektanár azt mondta nagyon szép a hangom (ének tagozat). Mindíg zongorázni akartam, de a tanárnőnek nem volt hozzám türelme a figyelemzavarom miatt, szóval elkezdtem gitározni (ami végül kiderült, hogy jó döntés volt).Akikkel jóban vagyok, azokkal nagyon méjen el tudunk beszélgetni, komoly dolgokról, de a viccelődés is jól megy, habár az elöbbit szeretem jobban. Néha nem értem meg az utalásokat; kell egy kis idő, amíg felfogom, hogy mit ért a másik. Ez a pár dolog az amit én észrevettem magamon. Valószínűleg nem vagyok autista, de minden esetre ezek a dolgok igen zavaróak tudnak lenni a mindennapjaim során. Mostanában kicsit jobban elkezdtem megnyílni emberek felé, de nehéz a kezdeményezésnél féken tartani a nyelvem, hogy nehogy túl sokat beszéljek és a másikat is hagyjam szóhoz jutni. Ja ihen! Ha valami érdekel akkor a gyors gondolatmebeteim miatt nagyon megindul a nyelvem! Bár gondolom ez mindenkinél így van!😅

Én Assperger szindrómás és 34 éves vagyok. Ezek a videók sokat segítenek a megitélésünkben.

Én Asperger-Szindrómás vagyok. Édesanyám is az. Habár még sokat nem éltem ezen a világon, 12 éves vagyok. Már az ovódában is elég "különálló" gyerek voltam, mivel a lovak és a barbik helyett a dinoszauruszok érdekeltek. Paleontológus akartam lenni kb 4 éves korom óta, majdnem az összes dinoszaurusz nevét tudtam és magyar megfelelőit is. Nem értettem egy jó darabig, hogy miért kéne vadidegeneknek köszönni, emellett ha valaki rámköszönt sírva fakadtam kb 5 éves koromig. Nem értettem, hogy miért hiszi édesapám azt, hogy nem szeretem, holott nem nagyon tudom kimutatnom az érzéseimet. Az iskolában nincs 1 barátom sem, emellett mindenki érzelem mentesnek tart, és mivel eléggé fiús vagyok ezért is csúfolnak. Sokan utálnak mert jó vagyok tantárgyakból, kimagasló "inteligenciával" rendelkezem. Osztályelső vagyok angolból, magyarból, matekból és németből. Ezért azt hiszik, hogy mindíg csalok. Sosem tudtam beilleszkedni. Míg a lányokat most a sminkek és a lovak érdeklik, engem pedig az animáció.

Miért, Gyurcsány jobb volt?

Angliában élek, elég sok autistával dolgoztam együtt. Teljes önálló életet tudnak élni, csak fejlesztés kérdése. Ők nem betegek csak máshogy gondolkodnak. Én eléggé introveltált vagyok szóval tökéletesen megértem hogy a társas kapcsolatokban nem tudnak részt venni. Hozzátenném, rengeteg tudósunk autista vagy az volt. Pont azért mert máshogy gondolkodnak.

egyet értek Attissal és minden olyan komentelövel akiknek nem tetszik hogy ezt a szót negativ jelzöként kár hogy régen az autisták helyet nem az ilyen idiota emberekket bünteték úgy

Megnéznék egy videót az érzelmekről-érzelmi intelligenciáról, a "leggyatrábbtól" a "hiperérzékenységig". :D

Hallottam már szitokszóként, diplomás, "magasan képzett" vagy magas pozícióban lévő vezetőktől is.

Amúgy autista vagyok és enek elenére mivel fiatalon müvész vagyok a fél iskola és a lakiteleki nagy része a barátom ☺

Egyébként nem feltétlenül nagyobb a kialakulási lehetősége az ASD-nek fiúknál, csak "rájuk/róluk írták" a könyveket. Míg egy fiúnál akár egy évesen fel lehet erre figyelni, egy lánynál (az ismeretségi körömben) az átlag kor az a 14. életév volt.

1. Jel: megnézed ezt a videót

én is autista vagyok.

Végre valaki videót készít ezzel a témával kapcsolatban!!! Az én öcsém is autista és iszonyatosan idegesít amikor hallom az osztálytársaimat vagy akárkit szitokszóként használni az autista szót. Nem értem hogy az emberek miért használnak olyan szavakat szitokszóként amiknek nem is tudják a pontos jelentésüket. Az öcsém nem tudja pontosan kifejezni magát ezért már többször is kinevették és egyszer még meg is rúgták , de attól még hogy nem tudja kifejezni amit mondani akar egyáltalán nem hülye. Neki is ugyan úgy rosszul esik amikor kinevetik vagy kicsúfolják. Szerencsére (és a megnyugvásomra) talált magának olyan barátokat akik elfogadják őt úgy ahogy van. Egyébként meg én is magasan funkcionáló aspergeres vagyok , de szerencsére nekem csak a koncentrációval és az önkifejezéssel van kevés problémám de a legtöbbeknek fel sem tűnik hogy kicsit más vagyok és teljesen elfogadnak. Ui.: Még egyszer szeretném megköszönni hogy videót csináltál ezzel a témával kapcsolatban és nagyon remélem hogy sok-sok emberhez eljut a videód!

Attis, rögtön az első mondatodnál eszembe jutott a Garázsmenet egyik része, ahol a autista szót szitokszóként használta a résztvevő fiatalember. Onnantól kezdve minden elhangzott szava csak üres papolásnak hatott. Én azelőtt nemigen hallottam az autistát szitokszóként 😕 De mélységesen felháborít.

Nekem nincs ilyen ismerősöm de szívesen megismernék egy autizmussal elő embert.🙂

Én is ismerek egy autistát, sose néztem le:) nem bír hazudni és mindig megszámolja hogy hány ablak van a házakon (bárkinek is megy be a házába), hány lépés van egyik faltól a másikig, stb. Ezek mellett nagyon kedves, nem értem egyesek miért nézik le az autistákat🤷‍♀️

Nekem van egy autista barátom és nála jobb ember nem létezik! Na ő az az ember aki soha nem hagy a szarban, mindig segíteni próbál és nagyon kedves. Hálás vagyok hogy ismerhetem, főleg hogy mikor először ismertem meg, úgy egy picit távolságtartó voltam vele, de megbántam mert kiderült hogy sok közös témánk van. Szeretem azt a kis világát amit kitalált, nagyon érdekes mikor arról beszél milyen történetet ír éppen (író szeretne lenni és szerintem nagyon tehetséges, ha napjában nem mondom el neki ötször akkor egyszer se, nem is értettem hogy a tanárok miért mentették fel érettségin írásból)

Őszintén, nekem még óvodában volt egy autista csoporttársam. Szerintem én voltam az egyetlen, akivel jóban volt. A fiúval egy plusz "dadus" szerűség foglalkozott. Voltak furcsa dolgai, hadart, nem szerette, ha meg érintik, gyakran szinte rángás szerű mozdulatokat tett, furcsa hangon beszélt, nem hangsúlyozott, nem értette a vicceket, tök máshogy gondolkodott, egyszóval az autizmus legtöbb jelét produkálta. De én mindig is felnéztem rá, mert nagyon sok dolgot tudott. Egyfolytában beszélt és én mindig szívesen hallgattam, mert érdekes számomra ismeretlen dolgokról beszélt. Szóval miatta nekem abszolút pozitív a hozzáállásom az autistákhoz. Egyfajta csodálatot érzek az irányukba.

Papíron nekem is autizmus spektrum zavarom van de a legenyhébb fokozatú. Szerencsére nem esik nehezemre a kommunikálás és kifejezetten szeretem az ölelést és még a csókot is. Szemkontaktust tudok tartani, és tudok figyelni több emberre is. Értem az utalásokat pl. az ablakos történet amit a videóban mondtál. Eddigi életem során még soha senki nem nézett autistának, csak a szakemberek diagnosztizáltak annak. De így visszagondolva azért kiskoromban sokkal jobban kijöttek a tünetek. Ma már szinte nincs tünete, a gyengébb fokú autizmust kilehet szerintem nőni itt vagyok én mint példa.

Kistestvérem (13eves) enyhén autista, most derült ki róla pár hónapja. Nagyon jól felismeri a nonverbalis kommunikációt, magas az érzelmi intelligenciája. Ellenben nem szereti a szemkontaktust és a small talkingot, az új és váratlan helyzetektől fél,hogy esetleg rosszul fog teljesíteni. Ötös a szorgalma, és nagyon jó az esze :) Meggyőződésem, hogy még sokra fogja vinni ❤️

Én hivatalosan ADHD-snak lettem titulálva, de többször is felmerült az autizmus az esetemben. Mindig zárkózott, csendes típus voltam. Utálok emberek szemébe nézni. Nagyon feszélyez, tök mindegy, mennyire közel áll hozzám a személy, nem megy. Bár én szeretem az ölelést, a fizikai kapcsolatot, de azt se mindig. A páromtól nagyon jól esik, minden mennyiségben, de másoknál mindig van egy fura érzésem, pedig sokan vannak ezen kívül akik közel állnak hozzám, és mégis kicsit érdekes, feszélyező érzésem támad. Én még úgy tudom, hogy nem szeretik a mozgó, pörgő tárgyakat, ami rám is igaz, bár azt hozzá kell tennem, hogy érzékenyebb vagyok az ilyen dolgokra, hintázás közben is hányingerem támad, bukfenc után pedig sírva kuporgok és remegek a földön, annyira nagyon szédülök, és utána még órákig. Nehezen barátkozom, és nehezen is tartom fent, úgy érzem nincs rá szükségem, ezt sokan nem értik meg. Rendkívül zárkózott vagyok, utálok a figyelem középpontjában lenni, és ahogy a videóban is mondtad, nagyon szeretem rendezgetni a dolgokat. Szín szerint, forma szerint, nagyság sorrendbe, cikkcakkba, ahogy éppen tetszik, a legapróbb eltérés is zavar. Bár az ADHD és az autizmus némileg hasonlít egymáshoz, én inkább figyelemzavarosnak mondanám magam, csak autista vonásokkal, mert a figyelemzavar, egy erősen érzékelt és jelenlévő probléma nálam.

Temple Grandin - Életrajzi film Dr. Temple Grandin professzor az állattartást segítő eszközök kifejlesztésével szerezte hírnevét. Kevesen tudják, hogy Grandin az autizmus egyik formájában, Asperger-szindrómában szenved. Hároméves volt, amikor az autizmust diagnosztizálták nála. Az orvosok azt javasolták az anyjának, hogy adja intézetbe. Ám ő inkább nevelőt fogadott, aki fáradságos munkával elérte, hogy Temple beszélni és írni kezdjen. Miközben a középiskolában a diákok gúnyolódásának céltáblája lett, néhány tanára rájött, hogy a lányt érdeklik az állatok. Az egyetemen pszichológiát és zoológiát tanult, majd ledoktorált, és a nagyüzemi állattartás szakértője lett. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a filmet, nem csak azért, mert tanulságos, de egy nagyon jóra sikeredett mozi is!

Nagyon szuper videó, köszönjük. Agymenőkre reagálva: szerintem egy borzalmasan káros pozitív sztereotítpia, főleg azért, mert bár Sheldon karaktere remek, autistákat is érintő fóbiákkal, félelmekkel lett felruházva, de szükség esetén látszólag egyszerűen, belül megküzd bármelyikkel, ami egy valódi autistát valószínűleg azonnal nagyon szélsőséges érzelmi állapotba lökne. Aspergeres vagyok, ADHD-vel kiegészítve, és bár egész jól megvagyok, a kelleténél sokkal többször kapom meg a "jajj hát te akkor zseni vagy", "jól megy a matek nem?" dolgokat, ami lehet, hogy valamelyest stimmel az én esetemben, de ahogy nálam is, a spektumon elhelyezkedő 80% esetén sokkal több a negatív tünet, mint a pozitív. A nők jól főznek, az ázsiaiak meg jók matekból nem?

Asd: Autista Spektrum Zavar. Azért írjuk a kommentekbe, hogy asd, mert autisták vagyunk. (Autistic Spectrum Disorder)

Nekem van egy aspergeres barátnőm és a legtündéribb lény akivel valaha találkoztam! 19 éves és már lassan diploma közelében jár (építész). Nagyonis ragaszkodó, sokat beszélünk bár messze lakik. Az egyetlen dolog amiből feltűnt a rendellenessége az az introvertáltság és a diszkréció hiánya volt, de ezen is folyamatosan próbált javítani.

Sajnos nekem is van ilyen diagnóziusom. :( Hát nekem az a helyzet, hogy az történt, hogy ezt 3 éves koromban kaptam amikor nehezen tudtam oviba beilleszkedni. Meg az a helyzet, hogy sajnos akkor is teljesen mas gyerek voltam a többiektől és ezt észre is vették. És a 2. oviba tudtam akkor csak beilleszkedni. De a helyzet az hogy én tényleg mindig más voltam a többi embertől. És így volt ez általánosba meg utánna is. Csak sajnos a helyzet az hogy régebben még boldogabb voltam mint most vagyok. Mára már 22 éves vagyok. Érettségizni letudtam meg van egy rendszergazda bizonyítványom meg b kategóriás jogosítványom de a helyzet az hogy például amikor vezetni mentem akkor nagyon sok negatív véleményt kaptam arról hogy én vezetek meg else hitték, hogy én ebbe bele fogok. Sajnos sok ember részéről az elfogadás nem anyira erős. De a helyzet az hogy nagykorban is érzem hogy más vagyok mint mások és úgy érzem kitolt velem az élet. 22 éves vagyok és a mai napig sincs barátnőm és semmi remény nem mutatkozik rá.:( Égész életembe az összes lány visszautasított meg voltak csalódásaim is. És nem nagyon találom a helyemet a világba és sajnos bevallom az őszintét, hogy felnőtként nem vagyok boldog. Nyilván ez is nagyon nehéz volt nekem, hogy én teljesen más vagyok de ha ezt sikerül is elfogadni akkor sajnos semmi esélyem arra hogy legyen például barátnőm, mert normális életem csak akkor lehetne. És ameddig nem jöttem rá arra, hogy nekem nem lehet barátnőm valamenyire még boldogabb voltam. Volt régen egy képességem is hogy oviban már tudtam ezres számkörbe számolni. De őszintét leírom gyerek koromban boldogabb voltam. Sajnos sok a rossz indulatú ember. Valamint úgy fogalmazva a lányok kedvence se én voltam. És jelenleg küzdök azzal, hogy nem vagyok boldog. És a helyzetemet reménytelennek látom arra hogy megtalálom a barátnőmet.:(

Beszélsz majd a Borderlineról is? Lehet segítene egyeseknek akiknek még új az egész

Nagyon ügyesen összeszedted és rendszerezted a tudnivalókat: gratulálok!

Nem vagyok autista, de a small talk különsebb értelmét én sem találom.

Én Epilepsziás vagyok és 5-ben volt Egy osztály társam engem midig bántott és zaklatott

Van egy sorozat ami egy autista fiúról szól. Úgy hívják hogy atypical. Nem régen kezdtem el de eddig nagyon tetszik, csak ajánlani tudom!😊😊

Lehet, hogy én Aspergeres vagyok, bár még nem mertem vele dokihoz menni. Nekem a figyelés és úgy magában a másokkal való kommunikáció a nehéz. Nem tudok beszélgetni, sem témát felhozni. Mások beszéde zavar, és nehéz is rá koncentrálni, ezért javarészt üzenetben szeretek kommunikálni, ahol nincs szemkontaktus és ki tudom gondolni a mondandómat anélkül, hogy sokat tévednék, ráadásul még válaszolnom se muszáj. Beszéltél az empátiáról és a humorérzékről; nálam mindkettő hiányzik, vagy csak nagyon kis részben van jelen. Nem értem az érzelmeket, az alap arckifejezéseket is meg kellett tanulnom felismerni, de a sírás/mosolygás/mérges trió után már nem tudok biztosat mondani (pl a nevetés és a sírás állandóan összekeverem). Legtöbbször minimum fura helyzetbe kerülök, de gyakrabban kínosba. Én nem értem őket, ők nem értenek engem - ezért elkerüljük egymást. A vicceket mindig el kell magyarázni, de például az iróniát szerintem már egész jól fel tudom ismerni. Mindent szószerint veszünk, és nem tudok megérteni miért akarnak minekt átverni vagy megviccelni - l ogikai szempontból megértjük -, de nem ismerjük fel, hogy mikor űznek belőlünk tréfát vagy mikor milyen szándékkal közelednek felénk. Kérdés; miért nézel ennyire a kamerába? Engem nagyon zavar a szemkontaktus, így most a telefon mellé nézek, hogy nézhessem a videódat. Igazad volt abban is, hogy csak és kizárólag a verbális kommunikációt ismerjük - sokáig azt sem tudtam, hogy van másmilyen. Ha valaki akar valamit, akkor miért nem mondja? Fázik? Öltözzön fel és csukja be az ablakot. Mérges? De mire és miért? Nem látjuk át azt, hogy mikor mit érez és legfőképpen fogalmunk sincs, hogy mire gondolnak. Mondja ki! Hiába vág arcokat, és mutogat a kezével maximum azt hiszem, hogy meg akar támadni vagy beteg, de hogy utalni akar valamit? Azt nem - én is kimondom, ha kell valami, érthetetlen más miért nem teszi. Ennek az okán bármi ami kimondatlanul marad (mint az a sokat emlegetett íratlan szabályok - mik azok?) az számunkra nem létező. Könnyebbséget jelentene, ha mindenki kimondaná amit gondol. Valamennyire sikerült megtanulnunk, hogy mikor mit kéne érezni vagy gondolni, de nagyon nehéz és fárasztó felismerni a másikon a jeleit, ezért én pl el is ájulok vagy rosszul leszek a sok ingertől. Számomra a beszéd és a közös érdeklődés jelenti a legnehezebb feladatot, habár én a skálán a magasan funkcionáló spektrumon vagyok; a logikám kimagasló, az érzelmi intelligenciám pedig kimagaslóan alacsony.

Nagyon jó, összeszedett videó lett! És köszönjük neked, hogy megemlítetted a csatornánkat!

Nekem az egyik osztálytársam autista. Sokan piszkálják és hirtelen haragú is. Én már a kezdettől is jól tudtam kezelni a helyzetét, és mind a mai napig nagyon jóba vagyok ezzel aza emberrel. Higgattan kell kezelni és meg kell hallgatni a tapasztalataim szerint. Néha mond egy viccet és meg ha nem is olyan vicces azért nevetek rajta, mert ő is egy ember és ugyan úgy megérdemli a törődést! 14/F

Szia Attis! Én Asperger Szindrómás vagyok, és van egy autista osztálytársam aki őszintén szólva olyan őrült amilyet még nem láttam (de. Láttam már ilyen őrülteket) és mivel a tanáraink is észrevették hogy "nem vagyunk normálisak" ezért mindig összepárosítottak minket, pedig én utáltam őt mert azzal a kezével nyúl hozzá az arcomhoz, amivel két másodperccel ezelőtt a nemi szervét fogdosta, és azért is mert magában beszél, viccből idegesít engem, folyvást röhög a semmin, és szerelmes belém (ezt már nagyon sokszor elmondta), és a tanárok is azt hitték, hogy csak mert az Asperger Szindróma és az autizmus összeillik ezért mi is összeillünk. Hát nem.

Az enyhe autizmus nagyon is előnyös. Nálam soha nem diagnosztizálták, de valahogy éreztem, hogy más vagyok mint az átlag. és a jelek alapján enyhe autista. Túlságosan vonz a technika és a zene, kevésbé vonz a társaság, pld. nem tudok táncolni és bár a nővérem tánctanár volt, nem is sikerült megtanítania, pedig nagyon akart. Nagyon korán megtanultam több programnyelvet is, különös érzékem van bonyolultabb rendszertervek készítéséhez, megvalósításához, jó a műszaki érzékem, hardveres is vagyok, sőt pld. a villanyt, vagy a cirkómat is magam szerelem és több hangszeren is megtanultam játszani klasszikus és könnyű zenét. Tényleg vonzanak a vonatok, most már értem miért. Bár nem vagyok társasági ember, lányokkal mégsem volt különösebb gondom, szerintem kis autizmus simán belefér, sőt talán még vonzó is, mert mi nem mászunk rá a lányokra, nem akarjuk őket leuralni. A felesleges beszédet én sem szeretem, az értekezletektől szabályosan írtózom, ezért vezetői ambicióim sem voltak soha, de a munkahelyi kommunikációval soha nem voltak gondjaim. Megkapom a feladatot, összeszedem a szükséges információkat, nekilátok a megvalósításnak, ha elakadok megkeresem a hiányzó információkat, hogy befejezhessem. Az autizmus hátránya, hogy sok művészeti ág nem fekszik neki. A színház túlságosan hangos, zavaró, bőbeszédű, a festészet, versek, kerámiák, kisplasztikák helyett az autistát a filmek, zene, gépezetek, technika nyügözi le. A Nem kiemelkedően, de mindig jól kerestem, szinte soha nem dolgoztam a klasszikus 8 órában, főnökeim mindig rámhagyták hogyan oldom meg, egy sem értett olyan szinten az informatikához mint én, így nem is lett volna értelme, amúyg is az én feladatom, hogy neki ne kelljen értenie ehhez. Az autista szerintem másként él gazdagabb életet, bár ezt sokan nyilván nem neveznék gazdagabbnak.

Szia! Én kisebb szinten autista vagyok valahol a Level 1-Level 2 között (inkább level 1). Most 13 éves vagyok és eddig jól boldogultam. A szemkontaktus tartásával az a baj, hogy nem veszem észre, hogy nem az adott ember szemébe nézek (néha) ezen kívül 1-2 dologban volt nehézségem, de ezek hosszú távon nem jelentkeztek. A beszélgetésekben részt tudok venni, bár néha utólag ha belegondolok, lehet, hogy valami nem oda illőt vagy hülyeséget mondtam rossz időpontkor, de én nem érzem ezt nagy hátránynak főleg úgy, hogy 130-as IQ-m van és elég jól tanulok.

Sok ember nem gondol bele hogy ők is születhettek volna így becsülni kéne az összes beteg embert 😀

Érthető! Már csak egy kérdésem lenne azokhoz akik gúnyolják őket. Miért????

Fiam (13) Asperger szindrómás. 15 hónaposan Anyukám mondta, hogy "más mint a többiek" (ő gyerekekkel foglalkozik) vigyük el kivizsgálásra, mert sok korai fejlesztès van, ha szükséges. Jól tettük! Elején nehezen fogadtam el, hogy más. De! Ma már bűszke vagyok, el se tudnám képzeli, hogy ez mekkora ajándék! Sokat fejlôdök mellette, mivel ô tanított/ tanít dolgokra, a világra. IQ-ja magas. Évfolyam első. Sok barátja van, megtanulta kezelni az embereket. Bizonyos szituáciok, helyzetek, fény, zaj kellemetlen számára, viszont ezt is megtanultuk kezelni. Nagyon hálásak vagyunk a sok segítsègért szakembereknek, családnak barátoknak. Hihetelen az a sok szeretet amit ő tud adni, és amit kap, ès vele együtt mi is. A legszerencsésebbnek èrzem magamat, hogy az édesanyja lehetek Neki. ❤️

És a kulcs szó: Empatikus! Köszönet a videóèrt, én itt Skóciában gondozóként segítettem autizmussal élôknek, nekem informatív volt a videó, bár már sokmindennek utánaolvastam, önfejlesztettem akkoriban. Mindenképp megmagyaràz sok mùltbéli, iskolai’élményt’, amit akkor tudàs hiánya miatt nem értettünk( tanárok/sokszor szülôk sem). Hál isten az Internet eljut/eljutott már sokfelé, ès a tudomány is fejlôdik, abszolùt pozitív irányban itt, az Egyesült Királyságban mindenképp ez tapasztalható!

9:47 hát de az a legjobb.😁😁 Én órákat el tudok időzni valamelyik budapesti pályaudvaron.

A legjobb youtube videokat te csinálod Atis.... Az ilyen videok s videosok miatt volt érdemes ennek az egész websitenak megszületnie... Max respect

Abszolut jo, hogy errol beszelsz es videót csinálsz, de van benne par félrevezető info. Nem gondolom, hogy rossz szándékból, inkább csak információ/tudas hiányában. A "high functioning" kifejezést autizmus eseten nagyon nem jo használni pl, nincs olyan hogy valaki csak kicsit autista. A spektrum nem lineáris.

Engem még nem diagnosztizáltak, de a legtöbb visszajelzés alapján (rokonok, régi osztálytársak, tanárok, barátok, kollégák, szinte bárki) és a saját megfigyeléseim alapján én is a skálán vagyok. Alapvetően jó videó lett, de őszintén megmondom, hogy ami nem tetszik, az az, hogy a pozitívum részt ennyire rövidre fogtad. Nekem egy olyan nagyon szűk érdeklődési köröm van, (és persze több kicsi is) ami azon túl hogy nagyon lázba hoz, egyedi karriert is lehet belőle csinálni, amire én óriási ajándéknak tekintek. Úgy érzem inkább legyek még 3-szor ilyen nehezen kommunikáló is akár, csak ezt az értékem ne veszítsem el. Bevallom mindig szomorúan hallom, amikor másokat kérdezek az ő szenvedélyeikről, az őket inspiráló személyekről, dolgokról, akkor rendszerint az "igazából semmi" választ kapom, nem is szoktam érteni, hogy így hogy lehet egy igazán boldog életet leélni. Ezzel párhuzamosan azt is tapasztalom, hogy talán a legtöbb "átlagos" ember nem boldog, ami alapján azt mondanám, hogy egyáltalán nem biztos, hogy bármiféle különcség, vagy rendellenesség negatívum lenne. A számomra leginspirálóbb személy Richard Branson. Ő diszlexiás, és ő is ajándékként tekint a rendellenességére. :)

Fantasztikus, hogy kívülállóként hogy tudod ennyire megérteni és megfogalmazni, ami az aspergeresekben zajlik. Én enyhe/közepes szinten vagyok az, és abszolút megerősítem az egészet, amiket elmondtál, tökéletes, és teljesen helytálló, ahogy látod ezt a jelenséget. Jó lenne, ha a társadalom nagyobb része is elfogadóbb lenne az ilyen emberekkel, de ez sajnos túl összetett lenne...

Az OCD-ről és Asperger-szindrómáról nem szeretnél videót csinálni?🤗😊

Kisfiam aspi, nekem nem fura, csak akkor, ha másokhoz hasonlítom. Azt meg felesleges: mindenki okkal és céllal születik olyannak, amilyen. Erre nem kórként, hanem személyiségjegyként tekintek. Bennem és az apjában is vannak autisztikus tulajdonságok.

Rólam nincs kimondva az autizmus, de régóta tudom hogy van. Nem megy a szemkontaktus, nem szeretem a váratlan puszikat/öleléseket, nem vagyok képes beleállni egy konfliktus helyzetbe, ha nem tudom ki hív telefonon nem veszem fel, mert félek attól, hogy olyan dolgot kérdeznek/mondanak amire nem tudok helyesen válaszolni. Ha eltervezek valamit és nem jön össze nagyon kétségbeesek... 😔 😄 De tudok teljes életet élni. Tudom mit várnak tőlem erőltetve bár de próbálok "normálisnak" tűnni, mert nem szeretem a bélyegeket. Férjhez menetem és szültem 2 fiút. A kisebbiken már pár hónaposan láttam az autisztikus tüneteket amit 2 éves korban több szakember is megerősített. És megkapta a autizmus spektrumzavar diagnózist. Ezzel egyidőben elkezdődött egy nagy imaharc a "gyógyulásáért" (ezért sokan fogtok megkövezni, de nem szeretném ha a gyermekem ezeket a félelmeket élné meg mint én csak 10x-es súlyosságban. Nem evett semmi darabosat, nem engedett semmi testkontaktust, nem beszélt, nem nevetett minden mozzanata autista volt, nem volt boldog. 😔) plusz heti többször vittem korai fejlesztésre. És a fiam egy év elteltével a tünetek 98%át elhagyta, már nem autista. Rendbejött minden a fejében. Megint több vizsgálat következett, és értetlenül ugyan, de levették a diagnózist. "Ez a gyermek már nem autista." normális óvodába jár, és semmi gondja nincs a beilleszkedéssel. Én tudom, hogy Istennek köszönhetem ezt. 😊

Miért vagtad be az adott emberek képét? Volt egy szépségkirálynő, és Hopkins is.

"„Az autizmus nem betegség, hanem a létezés egy módja" magam is asperger szindrómás vagyok bármint más néven Autizmussal élek

én nekem egy enyhe asperger szindrómám van

Én pont most néztem meg egy koreai sorozatot (Good doctor) ami egy autista ember orvossá válásáról szól. Nagyon ajánlom király sorozat.

Autismus infantilissel (gyerekkori autismus) diagnosztizáltak 132-s IQ-val... Nagyjából OK vagyok, csak vannak kattanásaim. Jelenleg meg próbálok ,, becsajozni ", de valószínűleg részben ezért egy kicsit félénk vagyok

Azt még kihangsúlyoztam volna, hogy nem az oltásoktól lesz valaki autista. Amerikában nagyon sokan hiszik ezt és már itt Angliában is egyre gyakrabban hallani ezt. Egyébként nagyszeru videó lett ez is!

Szia Attis,nagyon jó volt a video nekem rgy 7 éves autista kisfiam van aki alig beszél inkább csak begyakorolt szavakat mond mint hogy köszön ha mondjuk neki még kér dolgokat mint enni inni meg az ipadot 😄amúgy képeket használ, nagyon jól elmontad és igen tudni kell az embernek, szerencsére Angliában élünk itt jobban elfogadott az autizmus, köszi szépen nagyon jó videó volt

Nekem a párom autizmussal élő. Néha nagyon nehéz vele, mert tudom magamról, hogy nem tudok dolgokat kimondani, például mit szeretnék. Több mint egy éve vagyunk együtt, ő is sokat tanult ezalatt az idő alatt és én is. Minden ember egy kincs és ezt nekik sem szabad elfelejteniük. 💕

-fú de hideg van! amit elvárnának hogy mondjak: -becsukjam az ablakot? amit mondok: -igen, hideg van. amit gondolok: ha fázol, menj és csukd be, nem fogom helyetted. nem hinném hogy ettől valaki nem normálisan funkcionálna. lehet csak simán lusta dög is :D persze ez csak egy kiragadott példa

Pont most, 21 évesen nagyon gyanússá vált már az évek során, el fogok menni psichológushoz, mert nagyon erősen gyanús volt már egy ideje. Nagyon jól megfogalmaztad és kicsit jobban érzem most magam ettől. ja és az autizmus nem rendellenesség, hanem szupererő 😉

Ez egy annyiira elmosódó tünetcsoport, hogy kár is erről beszélni. Mások vagyunk, mindenkinek vannak gyengéi, meg erősségei, különböző képességei is esetleg. Én szerintem nem vagyok normális. De nincs is két egyforma ember, szóval senki sem lehet normális embernek nevezni. Amúgy sem lehet,mindenki egyéni életúttal, személyiséggel, képességekkel rendelkezik. Ezeket Isten döntötte el, hogy smint legyen. És végül a fiát Jézust kellett értünk adnia, mert rákaptunk a rosszra. Inkább evvel kellene foglalkozni, hogy mi van a lelkünkben, elég e lesz megállni vele Isten előtt majd.Hova jutunk halálunk után?? Az Újszövetség nem könnyen felfogható, de ha megérti az ember, rájön, hogy az Örömhír, vagy olyannyira nagyon nagy, hogy fel sem foghatjuk egyből, vagy nagyon jó hír, Ami az Evangélium fordítása.

Nekem az unoka testvérem autista de nagyon cuki és szerintem nincs semmi baja. Köszi a videót egy kicsit többet tudok erről. Meg amúgy ezt vele az orvosok csináltak. Amikor született már a szülés beindult de mégis megcsászárolták az anyukáját. Így most kicsit nehezebb neki de jól el van a maga kis világában és más csak támogassuk és szeressük.

engem nagyon érdekel ez a téma illetve a hasonló témák pl. az ADHD és társai szívesen néznék még ilyen videót tőled Atis