20 éves a SILENT HILL 4: THE ROOM, amiben foglyul ejtett minket a saját lakásunk 🚪 

*Anno az első horror játékom volt a The Suffering mellett. Nagyon nyomasztó, de 1 max 1,5 óránál tovább nem bírtam tovább játszani. Sajna nem játszottam végig, de egyszer lehet újra előveszem. Így elsőre azt mondom, hogy történet a főszereplő belső világának pusztulását jelenti. A maga kis békés bezárkózott, és mégis biztonságot adó világába vagyis a lakásába kezd ez az egész átterjedni ami a lyuk másik oldaláról található. Egy lakás ajtaja sose lesz félelmetes egészen addig míg megvan az illúziója annak, hogy bármikor kiléphetünk rajta. Ellenben, ha zárva marad, és csak egyes helyeken keresztül nézhetjük a külső világot amit sokáig elzártunk magunktól akkor az idővel egyre csábítóbb lesz vagy lehet a számunkra. Mindenáron azon leszünk, hogy kijussunk onnan mielőtt a magunk építette világ belülről szépen felfal minket lelkileg. Ez nagyon jó lehet azon embereknek akik introvertáltak, és az életük kimerül abban, hogy felkelnek, elmennek dolgozni, majd hazamenvén sose mozdulnak ki. Max csak létszükség esetén. A másik oldalon lévő veszélyes lények a tudatának a segítői. Próbálják rávenni arra, hogy ha továbbra is azt teszi amit tesz akkor ezek szépen lassan megölik őt. Magába forduló, depressziós, kiégett személy lesz aki idővel lehet csak gyógyszerekkel, drogokkal vagy alkohollal lesz képes elviselni mindent, és mindenkit. Beleértve saját magát is. Vagyis, ha belátja, hogy a falak amiket maga köré húzott nem a békéjét, és a nyugalmát adják, hanem inkább megölik őt belülről, és képes lesz nyitni a külvilág felé akkor még megmenekülhet. Nekem elsőre ez jött át belőle. Mondom ezt úgy, hogy nem játszottam végig. Mondjuk lehet túl sokat látok bele. Erre hajlamos vagyok. Ha nem Silent Hill lenne a címe akkor is simán eladható lenne pszichológiai horrornak.*

Nagyon régen megpróbáltam kivinni, de aztán a 3/4 részénél már idegesítően nehéz lett.

Ezzel az epizóddal kezdtem a franchiset. Visszafelé haladtam🤓