#45 Tolkien Talk - Könyvek, melyeket érdemes elolvasni 

Sziasztok! Jó újra látni titeket (jobban belegondolva inkább hallani), és látom, egyre többen találnak rátok. A Középfölde atlasza szerintem is egy nagyon jó könyv, a Szilmarilok olvasása közben végig nyitva volt az is, valamint a nyomitot és a bambitot is olvastam. Hozzám a nyomit közelebb áll, a bambitban a popkultúrális kikacsintásokat szerettem, és az ezekkel kapcsolatos poénokat, de amúgy ezen kívül nem igazán jött be, legfőképp a történet eltorzítása miatt, a bakacsinerdei rész egyáltalán nem volt benne, a könyv végén a harc a sárkánnyal túl rövid, de a történet rohanását leszámítva nekem tetszett. A nyomitnak viszont a története fogott meg, mivel végül egészen másmilyen lett, és úgy tettem le magát a könyvet, mint a hobbitnak egy megcsavart, furcsa változatát, mivel helyenként nagyon elüt az eredetitől, viszont végig követi valahogy. Közben pedig egy egészen más atmoszférát teremt. Új téma. Ugye gyerekkorban találkozik az ember ezekkel a dolgokkal, én is láttam a filmeket egészen kicsiként (talán 10-11 évesen), tetszettek, de úgy nem fogtak meg. Nem is emlékszem arra, mit gondoltam róla. Fel sem fogtam, hogy mekkora dolog az, amit látok, mekkora univerzum tartozik hozzá, és hogy mindebben mennyi lélek van. Azután nem sokkal elolvastam a Gyűrűk ura könyveket, még a régi, puhakötetes kiadást, amiket nagypapámtól kaptam. Végigrágtam őket, az unalmasabb részek utólag alig maradtak meg, egyes helyszíneket úgy kell felelevenítenem, hogy miképpen is képzeltem el őket tulajdonképpen, és kihagytam a IV. könyvet, amiben Frodó és Samu mennek. És így ugrottam a király visszatérre. A világ akkor szippantott engem magába, amikor még egyszer megnéztem mind a hat filmet. Ekkor teljesen "rajongóvá" lettem, bár nem szeretem ezt a szót. Elolvastam a Gyűrűk urából a kihagyott részeket, utána a hobbitot, majd beleástam magam a mitológiába, és már nyakig benne vagyok. Amellett, hogy kíváncsi vagyok, hogy a paródiakönyvekről alkotott véleményemről mi a véleményetek (De hülyén hangzik!), azt szeretném kérdezni, hogy mi volt az a mű, ami által beszippantott titeket ez a világ?

Pont tegnap értem el a Szilmarilok, Beleriand Birodalmai fejezethez, és 8 oldalon keresztül csak hegyek, folyók, völgyek, sikságok meg még nem tudom mik váltották egymást, és nem mondom, hogy itt vesztettem csak el a fonalat, de itt totál 😅 Azthiszek beszerzem az Atlaszt és ujraolvasom ezt a részt. :)

Nekem otthon megvan a polcon a Bambit és a Gyűrűkúra :D na egyszer azokat is újraolvasom. Csak mondjuk most már azt is tudom pl hogy ki az az Arvedui / Arglebargle vagy hogy hívták a paródiában :D De a poénokon már fiatalabb koromban is jókat nevettem, a csábos bündehölgy, a pattintott fémkorszak, vagy mikor Arcagond amputálja Faromúr fejét... áh 😆

Hú ez is nagyon hasznos volt, be is szerzek egy atlaszt Köszi!

Nem tudom hogy azóta sikerült-e kipróbálni, de a Gyűrűháború kártyajátékot nyugodtan próbáljátok ki, nem annyira hosszú mint a War of the Ring társasjáték, ha a szabályok megvannak másfél 2 óra. Viszont szigorúan 4en érdemes játszani.

Olcsón megússzátok, ha egy olvasójegyre ruháztok be, a budaörsi könyvtárban pl. az életmű nagy része megvan. A lányok nagyon szerették a meséket, még ha kicsit avittas is volt.