" Itt születtem és ezen tájon" Immár nyolcvan évi, hogy szívesen járom az utcákan és büszkeség tölt el, hogy látom születési helyem fejlődését. Mindent ide köt. A háború előtt a löszfal megfékezésél, az előszállési út épitésénél dolgozott apám. A háború lezdetén - a solti oldalpn- beásott légvédelmi ágyúval védte a fiatal hidat. Orom, hogy nyólcvan év után sétámo megállít egy egyben, hogy neki nagyon ismerős a szemem. Lehet mondom, mert anyám ismert volt Földváron. Szeretem számos rokonomat látni. Nagy dolognak tartom, hogy családok tagjai nyolcvan - kilencven évet megértek. Sajnos most már inkább a temetőket járom. Az idő azonban igen gyársan ballag. Ma már nem tudom gyalogosan bejárni a két temetőt. Nagyon sajnáltam, ami a Puskás utca 21. számú házat lebontották. Egy ilyen séta közben nem lehet minderől megemlékezni. A sok valós és gyerekkórban tapasztaltam. Örömömre szolgál, hogy mind többen érjük a 91. évek és gyünyörködhetünk szüló helyünk fejlődésébe. Soha nem felejhetem el, amikor az első kedves lány kezét fogva másztunk föl a kálvária dombra. Vele nem volt nszerencsém. Vigaszom, hogy halála előtt még megölelhettük egymást és azóta csak sírjához tudok elbotorkálni. Meg van azonban a technikai lehetősége, hogy a fejlődésének ma is figyelemmel tudom kisérni.
