A Lélek Szava | A papképzés szépségeiről és nehézségeiről | Martos Levente Balázs püspök 

Természetesen jó mondása Pázmány Péternek, mégis nem nyugtathatjuk meg a lelkiismeretünket ezzel... más dolog a törékenységünket, tökéletlenségünket alázatosan elfogadni, és megint más, ha kifogásként használjuk, mint sajnos tapasztaljuk sok-sok plébánián. Nagy tisztelet a kivételnek. Még a jogos(!) kritikára is ez a válasz, ne a papot nézd. A szentségeket kiszolgáltatja, az ugyanúgy "érvényes" és értékes. De ez ne legyen "ürügy" és kifogás. Mert az is mondva vagyon "Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad.” Krisztus vére ennél sokkal értékesebb.

Szomorúan hallottam a "modern papképek"-gondolatot (Nemeshegyi Pétertől idézve). Miért, már ez is relatív, hát nem egyértelműen a szentmise és a szentségek kiszolgáltatása a legfontosabb feladata a papnak? Igehirdetés, közösségszervezés...ezt más is meg tudja tenni. De a pap pont a szentmise, benne az átváltoztatás és a szentségek kiszolgáltatása által lesz életadó atya...

Annyira nem őszinte ez az ember, a teológia megvan, de a szívbe nem szállt le a tudomány, ezért folyton mosolygással palástolja. Tökéletes választás segédpüspöknek, az állam békepapjának tipikus példája.