„Az én békémet adom nektek” mondja Jézus néhány órával azelőtt este, hogy másnap erőszakos halált halt volna a kereszten. Jézusnak ebben a mondatában sűrűsödik össze emberi létezésünk egész paradoxona. Józan ésszel vajon ki kérne ebből a békéből? És Jézus mégis ezt adja nekünk. Ha komolyan vennénk, amit búcsúzóul mondott, hogy velünk lesz minden nap, akkor az egész életünk más megvilágításba kerülne. Annál nagyobb ajándék nincs, mint hogy minden pillanatban az élő Isten jelenlétében lehetünk. Valójában nem merünk ebben hinni, ha oda is adjuk a problémáinkat és nehézségeinket Jézusnak, rögtön vissza is vesszük, nem merünk bízni benne, hogy majd valóban gondoskodik. Ha elhinnénk, hogy saját létezésünk projektjében mi csak az alvállalkozók vagyunk miközben Isten a fővállalkozó, az egész életünk átalakulna.
4 июл 2024
