Ádám mondja: "............ Hol van a szakadék alja? .. nekem az kattintotta át az egészet, amikor azt olvastam, hogy Jézus abban az órában, mielőtt Ő megáldoztatott azt mondta, hogy "eljött az óra, most dicsőíttetik meg az ember Fia". Vagyis abban az órában, amikor Ő leteszi az életét, ................, és itt tényleg egy teljes lemondás van, akkor azt mondja, hogy "Most dicsőíttetik meg az embernek Fia", vagyis valamilyen értelemben az Ő számára ez a legnagyobb hasznot hozza, tehát Őt felemeli az Isten és megdicsőíti. Amikor Ő a legnagyobb lemondásban van. ...... valami itt összeállt. ......... (Jézus) "az előtte való örömért, vállalta a gyalázatot". Tehát nem arról van szó, hogy itt valami végső altruizmus lenne, egy végső önmegtagadás, hanem az önmegtagadásban egy nagyon nagy én-igenlés mutatkozik meg, és ez a kettő együtt van, annak ellenére, hogy ez a kettő elvileg ......... szemben álló motívum lenne. Vagyis Jézusnak a legmélyebb áldozatában megvan mind a két szeretet. ..........., és az a különleges, hogy ez a kettő az Istenben érik egybe, aki a szeretet. Mert a szeretet, .............. az Isten örömének a kiáradása. Az Isten, aki telve van önmagával, mert egy folyamatos önátadás és egy folyamatos önmegelégedés folyamatában létezik az örökkévalóságtól fogva mint Atya, Fiú, Szentlélek. ................................" Számomra ez a rész a beszélgetés csúcspontja. Más alkalmakkor is, pl, az Ige olvasásakor, vagy mikor csak úgy spontán felzeng bennem az Atya és Fia közötti ezen párbeszéd, szívem szinte beleroppan.
jó hallgatni ezt az alázatos párbeszédet, .... a témával kapcsolatban megemlíteném, hogy Jézus például háromszor kérdezi meg Pétertől, hogy "szeretsz e engem", ami elsőre (magyarul) butának is tűnik, holott Jézus a szeretet három formáját kérdezi meg Pétertől, fília szeretet, erosz szeretet és agapé szeretet.
Kedves @davekid1216! Köszönjük a figyelmedet és a kommentedet. Annyit tennék hozzá, hogy Jézus a kérdéseiben nem sorolja föl ezeket a görög szavakat, amiket említesz. Az első és második Péternek szegezett kérdésénél az agapé szó szerepel (Jn 21:15 és 16), a harmadik esetében pedig a fileo (Jn 21:17). Péter pedig mindhárom esetben a fileo szót használja.
Ez egy érdekes és jó beszélgetés volt, eszembe jutott közben, hogy még a világ leggonoszabb embereként aposztrofált Aleister Crowley is azt a tételt fektette le Liber Al Vel Legis - A Törvény könyve című művében, hogy „Love is the law, love under will." Ez szabad fordításban kb. úgy szól, hogy „A szeretet a törvény, szeretet az akarat alatt.” Nagyon nüansznyinak tűnik a különbség a bibliai szeretet fogalmához (agape) képest, sőt, AC is az agape szót használja, de a tétel második felében nyilván a saját akaratra gondol. Másik fő tétele a könyvnek, hogy "Tégy amit akarsz, az legyen a Törvény teljessége.” És éppen itt van a különbség, mert Jézus számára ez volt a kísértés és ebben győzőtt, hogy "ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied". Crowley-nak ez a könyve egy kairói tartózkodása idején került lediktálásra. Állítólag egy Aiwass nevű szellem, magasabb intelligencia, aki magát Hoor-paar-krat - a Hallgatás Ura miniszterének nevezte - mondta tollba az új korszak, Horus korszakának törvényét. Érdekes, hogy a XX. század későbbi folyamatai mennyire abba az irányba mozdultak, amit ez a tételmondat megfogalmaz, pl. a szexuális forradalommal, ami pont arról szól, hogy tégy amit akarsz, gátlástalan módon, megideologizálva a szeretettel.
Na, ez az epizód nagyon tetszett, igen tanulságos beszélgetés volt, a saját életemre vonatkozóan is. Azon nyilván lehetne vitát nyitni, hogy a szeretetet fogalmát kétfelé osztjuk csak, vagy a bibliai görög nyelvnek megfelelően ötfelé (vagy esetleg hatfelé), végül is mindegy. A saját értelmezésem szerint a szeretet egy olyan komplex isteni valóság (mert maga Isten a szeretet), amelyet a maga teljességében racionálisan képtelenség befogadni és helyesen értelmezni, csak a bensőnkkel lehet felfogni és tanulni (tanulgatni). Kérdés, hogy ez kinek milyen mértékben és milyen egyensúlyban sikerül, vagy sikerül -e egyáltalán.
Szerintem a szeretet az isteni iránt való nyitottság, az isteni szépséghez való odafordulás, az isteni megnyilvánulása a hétköznapi valóságban. Ezért ugyanaz a szó mindegyikre, mert mindegyikben ott van, mindegyik egy tőről fakad. Köszönöm a beszélgetést!
