Dalszöveg: Tündérmesét ki hinne még úgy, hogy eldobták? Volt egy család, volt sok barát, s itt egy börtön várt! Egy kőszobor a kertben, nevetni volna kedvem! Bolond ez mind, most kell a hit, csak hogy túl éljem! Nincsenek csodák! Az élet megy tovább! A múltam semmi más: egy ketté tört világ! Nincsenek csodák! Itt senki meg nem vált! Egy gyermek szép hitét, mi eddig bennem élt, végleg szétzúzta egy kéz! Porszem vagy, ennyit érsz! Most bárki néz rám, egy kis senkit lát, és nem azt ki voltam rég! Hamis reményt, hazug reményt miért is táplálnék? Daccolni kell, nem érdekel a sok jó szándék! Egy kőszobor a kertben, nevetni volna kedvem! Az nem segít, bolodnok mind, hogy kell túléljem! Vadon a virág felnő magától, Legyen az apám bármilyen távol! Nem adhatom mégsem föl, Elzárva az élettől! Itt ez az átkozott hely, Harcolnom kell! Nincsenek csodák! Lépnem kell tovább! Míg van bennem erő, míg tart a bátorság! Mert nincsenek csodák, hol szívem megfosztják, A legszebb álmoktól! És vígasz nincs sehol, De a világ itt így egész, Porszem vagy, mégis élsz! Ha bárki most néz, egy más embert lát, és a lány aki félt, már nincs többé! Nincs többé!
