Pont a minap gondolkodtam, hogy milyen jó lenne egy adást látni BZ-vel erre tessék két éve megvolt 😅 Még csak az elején járok, de már imádom! Anno én is vendégül láttam egy podcastra, zseniális figura!
A Halálsoron volt az a könyv, ami úgy igazán megszerettette velem az olvasást jópár éve. Én eleve az egyik szememre vak vagyok, a másikra meg csak kb 25%-ot látok, szóval alapvetően nehezebb olvasni mindent, a szemem is hamar elfárad, de ezt a könyvet nem tudtam letenni. A régi, hatkötetes verziót olvastam, úgy osztottam be, hogy minden napra egy könyv jusson. Egyrészt annyira elfáradt, meg bevérzett a szemem az erőltetéstől, hogy utána nem csöpögtetni kellett bele, hanem konkrétan öntözni kellett, másrészt képtelen voltam aludni utána, de egyáltalán nem azért, mert annyira féltem volna, hanem mert egyrészt értékeltem, helyretettem magamban, amit olvastam, másrészt azon agyaltam, hogy ez vajon hogy fog tovább menni. Azóta is sokszor előveszem, bizonyos részeit újraolvasom, ennek köszönhetően néhány részt már kívülről tudok idézni. Egy mesterien megírt, mély lélektani, lelket tépő dráma ez, több nagyon fontos üzenettel. A Remény rabjai szintén kiemelkedik nálam is az életműből, hasonló alapkoncepciót fest le King, csak a "színekkel" játszik nagyon másképp. Ebben még a Halálsoronnál is kevesebb horrorisztikus elem van (illetve konkrétan semmi). Darabont Feri bácsi felülmúlhatatlan filmet csinált mindkettőből, annyiban korrigálnám BZ-t, hogy pont a film az a terjedelme ellenére, amiben a történésnek kb a negyede szerepel. A könyvben kb 150 oldalba bele lett sűrítve még az is, hogy milyen volt a börtönben Norton igazgató érkezése előtt.
Szívből gratulálok az adáshoz! Az eddigi összeset nagyon szerettem, de ennek akkora dinamikája van, hogy egy pillanatra sem engedett elkalandozni, pedig volt mit jegyzetelni.🙂
Egyszer voltunk egy Rock meets Classic - a tribute to Queen koncerten, ahol egy angol pop-rock zenekar szinfónikusokkal játszott Queen számokat. Elkezdték a műsort és játszották sorban a számokat (Hammer to Fall, Radio Gaga, I want it All, I Want to Break Free stb) és kb. egy óra után mondják, hogy most szünet, de ha visszajönnek indul az igazi buli. Gondolkoztam, hogy már mindet eljátszottak amit ismerek, milyen buli és a szinte a teljes második szett olyan volt, hogy Tie Your Mother Down, Bohemian Rhapsody, We Will Rock You. A We are the Champions-t kb. 20 percig játszották. Tök érdekes volt, hogy nekik (az angolok) mennyire mást jelent a Queen. Inkább a 70-es évek.
A Promised Land az a cucc, ami szerintem többet mond ma is mint akar az Operation vagy az Empire, azok kurva jo, tizpontos klasszis metal albumok, de a Promised Land a metalon tuli vilagnak is tud szolni , mind szövegileg mind zeneileg, a hangulata egy külön vilagot teremt. Meghaladtak magukat azzal a lemezzel, olyasmi az amit egy zenesz egyszer csinal meg az elete soran. Az hogy ezutan hogyan sikerült az összevisszasagba navigalniuk magukat meg most sem ertem, bar az ujabb lemezek is okesak, a kreativitas zenitje itt volt. Fantasztikus egy lemez az a Promised Land.
Ismét egy kiváló beszélgetés sikerült. BZ és a tök zsibbasztó viccei már már kultikusak. Ő is olyan hogy órákig lehet hallgatni miközben azt hiszed eltelt 20 perc...aha 1 óra 20 perc... Ha esetleg lehet ajánlani vendéget akkor bátorkodom egy olyan névvel előrukkolni aki elsőre nagyon érdekes tudom,és kicsit kívülálló.De jobban belegondolva nem is annyira... De egy jó kis beszélgetés kerekedne Herczeg Zoltán divattervezővel
Ez a műsor elsősorban nem zenei műsor, így Zoli egyáltalán nem rossz ötlet, sőt! :) Egy megkeresést mindenképpen megér! (Most is egyeztetés alatt van egy humorista is pl.)
Zoli "akkori felesege" a Shock-os Valentin Szilviát jelenti? Mar reg ota gondoltam, hogy lehet valami kapcsolat kozottuk, de nem sok utalast talaltam erre vonatkozoan.
Szerintem a Kubrick-film úgy jó, ha nem a könyv megfilmesítéseként tekintesz rá. Akkor - és csak bizonyos hangulatban - oké, de picit sem hozza a King-féle mélységeket. A később készített másik filmet meg talán hagyjuk is. :) De ugyebár ízlés & pofon ismét, mások vagyunk, más tetszik, máshogy élünk meg élményeket.
