Ajtay Andor: Nem sírok én, csak fáj nagyon 

Nem sírok én - Ajtay Andor énekel
Behár György - Szenes Iván szerzeménye
Ha most úgy negyven éves lennék,
én annyi mindent másképp tennék.
A napfényben fütyülve járnék,
és nem keresném, hol az árnyék.
A csóktól újabb csókra gyúlnék,
s tán twistelni is megtanulnék.
Hátha még valamit kérhetek;
úgy negyven éves hadd legyek.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy ifjúságom tovaszállt
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem jön vissza soha már.
S ha újra negyven éves lennék,
én minden szépet észrevennék.
Most a drága képet szinte látom,
amint táncolok egy utcabálon.
De másra néz most a kis édes,
és lekéri egy harmincéves.
Hátha változtatni még lehet,
úgy harminc éves hadd legyek.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy negyven év már tovaszállt
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem tér vissza soha már.
S ha újra harmincéves lennék,
te szép diáklány érted mennék,
Te szólnál - vár a vőlegényed.
én szólnék - juszt is elkísérlek.
És elmennénk egy futballmeccsre,
ott ránéznél egy húszévesre.
S én rádöbbennék ott legott,
hogy labdába sem rúghatok.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy harminc év már tovaszállt.
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem tér vissza soha már.
S ha újra húsz esztendős lennék,
stanicliból töpörtyűt ennék.
S tán meggyet is szednék a fáról
és nem olvasnék reumáról.
Mert, hogy is volt, ha jól emlékszem
nagy erőm volt, és pici pénzem.
Most nagyra tartják pénzemet,
ja, minden együtt nem lehet.
Nem sírok én, csak fáj nagyon,
hogy ifjúságom tovaszállt
Nem sírok én, csak fájlalom,
hogy nem jön vissza soha már.