Tènyleg igaz ,ebben vagyok most,a làny azt mondta fèl, mert sokat csalódott ès ezèrt lassan haladjunk,sajnos mindent próbàltam megadni Neki,túl sok voltam neki,el is ment!😞
Az emberek váltogatják az elveket! Azt hiszik ha kedvük szerint hol úgy viselkednek mintha egymáshoz tartoznának, hol úgy mintha nem az egy kapcsolat! A kapcsolat az, mikor nem hűtlen az ember akkor se ha rossz a kedve! Ráadásul nem feltételezget, hanem hisz, bízik a másikban, és tisztázó kérdést használ a feltételezés helyett! Ha választ kap, nem vonja kétségbe, hiszen tudja az esetek többségéből kiderül, a másik őszinte vagy átveri! Hűség az mikor veszekedés helyett egyezkedik valaki, és nem váltogatja az értelmezés módokat, hanem a hozzá állása együttműködő!
Ezért olyan fontos az önszeretet és a megfelelő határok meghúzása már a kapcsolat elején. Mert egésznek kell lenni, és a társ az csak egy extra, egy hab a tortán. Így nem alakul ki a toxikus függőség... persze mondani könnyebb tudom... 😃
Ez így van...bár még sosem éreztem azt, h valaki sok lenne, inkább én vagyok sok, mivel igénylem a figyelmet és a törődést. Játszmázni viszont nincs kedvem.
Voltam ebben a cipőben, és arra jutottam, miután kikukáztam a fiatalembert, hogy állítgatni próbált, mint egy csapot: most legyél, most ne, most rajongj, most ne, most szeress, most ne.. Itt a hiba a másik félben van: innen az output szépen felépített, egyenes vonalban felfelé ívelő dolog volt, ott meg egy érzelmi hullámvasút , még radikálisan fel nem szívódott, aztán megint vissza, stb. Én ezt közöltem is anno, hogy az érzelmek nem kapcsolóra működnek. Szerintem ez belső bizonytalanságon alapuló ön egoban keresendő probléma ami párkapcsolatokon keresztül ível és nincs megjavítva. Magát kell megjavítania az illetőnek, és nem mástól várni a megváltást. Kitűzni az elvárásait és céljait és tudatosan tanítani magát a jó magatartás formára, ahol empátia és célok hasznos arányban haladnak előre kéz a kézben az úton.
1000 köszönet ezért a videóért. Ez életem hibája. Én mindig abban hittem, hogy a férfi életének értelme a nő. 30 éve ver a sors, mert kitartottam ezen hitvallás mellett. A nőket valóban taszítja, ha fontosak nekem. Én úgy gondoltam, nekem "az egy" kell, nem mindenki, aki "megáll" és nő, persze. Kerestem valakit, aki idővel a feleségem lesz, benne van a szóban, a másik felem. Érte élek, dolgozok, mindent megadok neki, amit tudok, ha kell, életem áldozom érte.Nem kell más, ha szeret és hozzá tartozhatok. Szörnyű nagy tévedés. A nők lecserélhető mellékszereplők akarnak lenni, sokszor iszákos, haverező férfiak mellett, akinek eszében nincs anyagi biztonságot adni. Megverik, megalázzák, megcsalják, eldobják a nőket, akik értük sírnak, akár véget vetnek életüknek is. Sokszor sírnak, 3 gyerekkel, egyedül, vajon, mit rontottak el. Minden férfi egyforma, csak azt akarja. Talán, ha olyat választanának, aki ragaszkodó, nem lenne ilyen gond, csak az unalmas. Az izgalnas, kinek jut kenyér a hónap végén, kinek nem. 👏
Én is tapasztaltam ezt már magamon is és másoknál is láttam. Ha igazán szerelmes két ember egymásba akkor ez nincs:) Azt látom, hogy akkor mind a kettő célja, hogy minnél többet lehessenek együtt.. egyikben sem merül fel, hogy a másik túl sok. Legalábbis amíg lángol a szerelem addig nem. Jó esetben ha két érett ember szeret egymásba akkor később sem merül ez fel , mert mindenkinek megvan a saját élete és nem a másikra támaszkodik és vagy csimpaszkodik:)
Nem, szerintem ennek semmi köze a szerelemhez. Mindenki hoz valamit magával a múltból, és megjelennek a játszmák. Kérdés, hogy milyen szinten. Van, hogy túl lehet lépni rajta, van, hogy véget ér. Az igazi nehézségek akkor burjánzanak el, ha legalább az egyik fél személyiségzavaros is.. akkor kitarthat ez évekig. Szerelmes bárki tud lenni. Az sajnos amúgy a kapcsolathoz nem elég.. :/
Igen, tapasztaltam. 4-5 hónapig minden nap, mikor lesz "gyűrű baba". 5. hónap: én tehetek a "szívrohamról". 6-7 hónap: én akarom elnyomni azzal, hogy találkozzunk többször mint havi 5 nap.Megbeszéljük, aztán kijelenti, hogy mégsem tudunk többet találkozni, dolgoznia kell. Ekkor szakítok, megkeres, újrakezdjük, többet találkozunk, de aztán újra nem, megint én alkalmazkodom a végén. 1.5év: megtámad. A 2.5 év alatt sokszor "teherbe esett", hogy teszteljen. Újra megkeres ,és egymásra találunk, újra fake terhesség, erre négy héttel meg félrelép egy üzbég vőlegénnyel. Akkor ez személyiségzavar is volt, és gondolom súlyos is :I
Egy saját példát hoznék. Én alapvetően nagyon szeretem, ha ragaszkodik a másik, imádok szerelmesnek lenni, gondoskodni a másik félről, stb. Mégis volt már nekem is olyan, hogy úgy éreztem: megfojt a másik. Azonban ilyenkor sosem tisztán szeretetteljes közeledés volt a részéről, hanem a bűntudatkeltés is mélyen benne volt. Sosem felejtem el, amikor exemmel elmentünk sétálni, jó idő volt, friss levegő, egy szóval nagyon jól is sikerülhetett volna. A séta után viszont nemet merészeltem mondani a szexre, és a fejemhez vágta, hogy én csak kihasználom őt, ez így csak barátság, miközben ő szeret, és mindig a párom akar lenni... Ugyan azt mondta, hogy szeret, vonzó nőnek talál és velem szervez, mégis rosszul éreztem magam... Illetve ha tehernek érezzük a másikat, akkor szerintem valamelyik fél részéről nem őszinte a szeretet. :/ Sőt, lehet, hogy egyik fél részéről sem az már. Ha valaki csak akkor kell, amikor mi már nem kellünk neki, az sokkal inkább a saját egónk védelméről szól, mint aző hiányáról. Szerintem. Nagyon jó és elgondolkodtató videó volt!
Kedves Ametiszt..szerintem ott hibáztál hogy elmentél vele sétálni..😌 romlott volt a káposzta amit újra akart(ál) melegíteni🙃 Vannak szitúk amiket meg kell hogy éljél..de vannak amiket nem muszáj..😉
Én mindig nagyon hamar tisztába jöttem a másik fél iránti érzéseimmel, viszonyulásommal. Anno, amíg el nem értem a bizonyossági fokom, igencsak ragaszkodónak tituláltak. Persze később megjött az egyensúly is. Mégis bennem inkább az volt, hogy természetes ha a másikkal minél több időt szeretnék tölteni. Egyrészt megismerni, hiszen érdekelt hogyan látja, éli az életét, másrészt megosztani vele a nekem fontos, örömteli dolgokat. Ma már ezt inkább igényemnek nevezném. Mert a kapcsolat számomra azt jelenti, hogy kölcsönösen árad az energia. (és ezzel most jól leszűkítettem, de szerintem érthető). Igyekszem megőrizni a magam szabadságát és tiszteletben tartani a másikét is. Nem tudom jó út-e, de ma már nincs feltétlenül szükségem arra, hogy bizonyosságot adjak, illetve kapjak. Mert érzem, tudom.
Kedves Kitti! Köszönöm ezt a videót ,annyira jól megfogalmaztad -remélem nem gond a tegeződés , tiszteletet szeretem megadni -valóban így vagyunk sokszor szélsőségekbe esünk mi is! A világ is ilyen szerintem, anno nem filozofáltunk ennyit, éltünk! Sokkal egyszerűbben. Nem voltunk egymás terhére sem mert a kapcsolódás a társadalomban teljesen más volt . Az emberek segítettek természetes volt a vendéglátás ,vagy egy beugró személy . Ezt sok ember el se tudja képzelni ,persze a világi a terhe a családi kapcsolatok a nyugdíjazási idő ,a nők férfiak szerepe ,a kütyük megjelenésééel a forgási sebessége az információknak a teljesítményeknek az igényeknek teljesen más lett ! Én pont az a korosztály vagyok aki a két világ között nőttem fe. Köztünk van a legtöbb egyedülálló ugyanis a régi értékekhez ragaszkodunk /nagyszüleink világháborút éltek meg teljesen más szerepkörrel a nők férfiak -mintáink/ ,de a modern demokratikus rendszerváltáskor cseperedtünk föl. Nagyon jó volt,hogy elmondtad ; igen az egyenes kommunikáció és az elfogadás tisztelet ezek alap dolgok viszont ehhez érett személyiség kell és intelligencia. Nem könnyű ilyen szélsőséges különbséggel beilleszkedni megélni a saját életed ,ami nem az elvárt hanem az én felvállalt felelős döntésem sorstársaimmal együtt. Fiatal középkorúak. Kívánom a továbbiakban is sok ilyen egészséges látásokat kapj ,és add át őket! Nagyon köszönöm , sok sikert az elhivatott munkádhoz !
Nagyon nem kell ehhez tényleg személyiségzavar. Pont ezt figyeltem meg egy kollégámmal kapcsolatban. Talán ideje a költözésnek és a munkahely-valtasnak. 🤗
A nem kellesz elèggé tipikus esete.... ...ez a" jojózàs" attòl is lehet , hogy valójában nem igazán tudjuk eldönteni , hogy a màsik félben megleltük e a " vágyott" személyiséget. Mindenesetre az ilyen dolgok keszekusza érzelmhullámokat kelltenek .
szerintem ez normális. az embert neki tökéletesen megfelelően csak a Jóisten vagy ő maga tudja szeretni. ezt az elején a férjemmel is megéltem. meg kellett érteni, hogy ez a kapcsolat mindig tökéletlen lesz. nekem kellett hozzá felzárkóznom, mert ő csinálta jól és csinálja jól, mert egy igazi férfinak az a feladata, hogy úgy szeressen egy nőt, ahogy ő teszi.
Eddig így éltem az életem. Én ezt úgy fordítom, hogy ha nem vagyok önmagam, az a lény, akinek születtem, akkor az egóm túlnőtt rajtam, és képtelen leszek szeretni, mert uralni akarom az életem (persze nem veszem észre, hogy pont így csúszik ki a kezem közül az irányítás). Az egó tipikusan a "semmi sem jó úgy ahogy van" programban tartja az embert, épp ezért, mivel a gondolkodása is el van homályosítva, rángatja önmagát éppúgy, mint a másikat. (Vagyis inkább a program rángatja őt, hiszen sosem lesz jó az ami éppen van...) Ha felvállalom önmagam, akkor a belső érzelmi világomból pontosan tudni fogom, hogy mire vágyom, és ahhoz keresek/találok partnert. Addig meg marad a csikicsuki és a panaszkodás... :)
Nincs bennem ilyen bizonytalanság. Ha két ember akármilyen kapcsolatban van, de önmagával rendben van, akkor nincsenek ilyen bizonytalan énképből eredő vágyvezérelt és a másik számára borzasztó visszajelzések. Γνώθι Σαυτόν!
Ezek az emberek nincsenek rendben saját magukkal,és lehet 50 éves is igenis éretlen kamaszként viselkedik.ha valaki társat akar és ő társ akar lenni vele akar lenni és kész.Túl függetlenek erősek akarunk lenni,játszmázunk de minek?egyébként a függés nem is olyan rossz mert összetart...talán épp ez hiányzik...
Velem állandóan ezt csinálják az emberek. Biztos bennem van a hiba, hogy mindig ez a huzavona ismétlődik. Engem mindig akkor "szeretnek" mikor megelégeltem és eltávolodom, nemet mondok. Nincsenek normális kapcsolataim emiatt. Még nem tudtam megfejteni mi a baj velem.
Nagyon hasznos kis video. Egyszerű a megoldás: nem kell az elején senkinek sem szórakozni mert ez igen is játszma és az indító fél tehet róla aki már bocsánat de sötét a szerelemhez. Úgy tudom két szerelmes ember egymás közelségére vágyik, ennek semmi ķöze a ráutalódáshoz, az éretlen fél meg el kezd szórakozni mert 30,40 évesen egy óvodás szintjén van, nem meri bevállalni, h törődjön a másikkal. Ez ilyen "dugási játszma szindróma" az oviban kezdőcsoport😂
Finomabban amit ön vagy kegyed megfogalmazott teljesen egyetértek! Lehetséges a hiányos ismereteken alapuló éretlen viselkedés! Sajnos ha csak egyik viselkedése helytelen, az bántalmazó kapcsolattá válhat! Mivel egyoldalú kapcsolatban senki se szeretne élni! Őszintének kell lenni azt kész!
És mi van akkor ha a másik fél hozzám állása bizonytalanít el teljesen? Ha azt érezteti egyébként nem tudatosan, hogy oké ha vagyok, de amúgy nem hal bele abba se ha nem vagyok. Ha érzelmileg olyan alacsony szinten van, hogy nem tudja kifejezni azt hogy mit jelentek neki, de akár hónapokat is vár rám, ha éppen telítődtem azzal a fajta keserűséggel, amit a közömbössége generál bennem? Ha így állandó bizonytalanságban tart akaratlanul is? :(
A szeretetnyelvben van az alapvető különbség, de ez nem derül ki azonnal, kinek mi a szeretetnyelve. Az együtt töltött idő, a közös étkezések, a kis ajándékok?
Én azt gondolom túl keveset reagál felém, aztán Én azt gondolom túl sokat figyel rám, és ezek permutációi. Lehet olyan nézőpontot keresni, hogy Mi hogyan vagyunk egymással és az időinkkel? Mikor van több-kevesebb időnk egymásra? Hogyan tudjuk ezt közelíteni? Lehetne ez pusztán őszinte beszélgetés (kommunikáció)?
Igen..👍 kedves Ágnes..😌 de csak is akkor működik ha mind a két fél megfelelő magával született belső inteligenciával rendelkezik..(tanult inteligencia ide édes kevés..és nagyon sokan ilyenek)..🙄
Ez egy aberrált áramlás. Én úgy szeretem, ahogy gyerekként szerettem. Jó tudni, hogy van valaki a lakásban, csak ne szóljanak hozzám, vagy ha hozzám szólnak, ne kelljen válaszolni!
Sajnos ebben vagyok most ,az elejèn minden jó volt a lànnyal,most meg azt mondta sok vagyok neki,gyors volt minden ès nincs kèsz egy kapcsolatra,most meg szenvedek, mert beleszerettem !
Teljesen magamra ismertem. Csak sajnos nem tudom, hogyan lehetne ezen javítani :(. Valószínleg a megfelelő kommunikációval. És tényleg azt tapasztaltam, hogy sokan mások is ilyenek.
Kérdés a másiknak mi a végcél Ha már házasságot keres akkor nagy butaság ha pont az nem tetszik neki ha ő a mindene mert előre vetíti a házasság jövőjét Éjjel nappal veszekedni fognak ne is várja el később hogy kelleni fog. Szerintem
Én azt gondolom, ha nyílt kommunikáció van a felek között, akkor nem lenne kétség egyikükben sem. Mire gondolok? Pl. "Figyelj, szükségem van egy kis egyedüllétre, ezért 2 napig ne keress!" Ilyen egyszerű.
Ilyet egy nőnek mondani kb. a halálos ítélettel egyenértékű, azonnal elindul a bogár... Rossz kedve se lehet az embernek azonnal magára veszi, hogy miatta van... :) Aztán amikor már miatta is akkor még inkább súlyosbodik a helyzet, kiderül, hogy a férfi az oka mert nem tudja kimutatni... Ó hát ez egy neverending story az egoról a hordozott traumákról az érzelmi függőségről, gyengeségről, gyávaságról (önmagunkkal való szembenézés hiánya) és mindezek palástolásáról, úgy, hogy lehetőleg mindent ami a sántaságunkra utal visszaforgatjuk a másikra mert így nem kell tükörbe nézni. Legjobb védekezés a támadás! Az ego Fantomként közlekedik és minden kialakult konfliktushelyzetben ráront a mit sem sejtőre... Na az meg aztán, hogy egészek vagyunk vagy afelé tartunk és mondjuk kibírunk 2 napot a másik nélkül lelki egyensúly felborulása nélkül egyenesen váló ok! Még hozzá úgy, hogy előtte a fent felsoroltak végig vannak pörgetve a szétidegelés határáig. Amire már nem lehet mást mondani, hogy ennek itt a vége ha nem tudunk rajta változtatni. Ezután belép egy harmadik fél aki megmenti szerencsétlen maga alatt lévő -csak is érzelmi alapon működő nőt- és már is minden megoldódik... Szerintem egyébként semmi sem, de legalább a szabad akarat és a karma működik. :D
Egy picivel nagyobb távolságot kell tartani, mint amit a másik gondol, hogy mire vágyik. Igaz hogy ez néha egy pici "szenvedőséggel" jár, de ez mégis hosszútávon a kapcsolatot életben tartja, a másik érdeklődését akarást éberen tartja.
@@faragoannamaria7764 Nem a nőkre mondta, hanem a témára - akkor kellesz, amikor nem kellek - általában nők. Elmebetegek. Kerüljétek őket. Egyébként jól szituált, kedves alakok. Van egy ilyen oldaluk...
Hú, én ezt 2:50-ig hallgattam. A másik oldalról értelmezném a dolgot. Volt egy ilyen csaj, akitől ha eltávolodtam akkor elkezdett vonzódni hozzám, ha ott voltam, akkor meg eltaszított. Ezt nem élesen kell elképzelni, ahogy itt leírtam. Egyszerűen vannak ilyenek. Ezt a viselkedést egy munkatárs igazolta, hogy ilyen az illető. Talán Ön is ilyen, Kitti, ha ebből a szempontból tudja "értelmezni" a dolgot. Ha vonz valaki, vele akarok lenni. Ez a 10-ből 10 időpont jó neki. LOL Ez tényszerűen egzisztenciával függ össze: meg tudod tenni, vagy nem. De - jelen esetben nő oldaláról - minden látszat ellenére, nem ez a kérdés... hanem a birtoklás, a befolyásolás. Ha a hálómba ejtettem, akkor már nem kell. Valamiféle opportunista nézőpont. Egy elvük van: opportunisták.
