Az Aljas nyolcas számomra hozta a Kutya szorító és a Ponyva regény magas színvonalát. Olyan volt, mintha egy színdarabot néznék és nagyon jók voltak a karakterek. Django kizárólag az atmoszféra miatt tetszett. A Brigantik valahogy erőltetett volt, a Volt e egyszer egy Hollywood, pedig egy kínokig elnyújtott nosztalgikus onanizálás.
Érdekes volt meghallgatni így utólag, nem is amiatt, amit az Aljas nyolcaról mondtak Robiék, hanem amit a többu Tarantino- filmről. Nekem legtöbbször idő kell, amíg be tudom fogadni egy-egy újabb filmjét, noha alapvetően Tarantion-rajongónak tartom magam. De a filmjei soha nem adják könnyen magukat, várnom kell, amíg az első megtekintés után ráakadok a "nyitjukra", ráérzek a hangulatukra. Ez így volt az Aljas nyolcas esetében is, legelőször nem értettem, mi ez az egész, aztán bekattant, ez itt most egy színpadi dráma és krimi szerelemgyereke. Én a Becstelen brigantikat is szerettem, leginkább a végtelenbe nyúló párbeszédek miatt, amik közben a színészek brillíroztak. Egyébként, amiről kevés szó esik, az a legendagyártás és az alternatív valóságok megteremtése, ami különösen a Volt egyszer egy Hollywoodban érhető tetten. Nagyon érdekes látni, ahogy a rendező eljátszik a gondolattal, mi lett volna, ha sikeres a Hitler elleni merénylet, ha Manson elmebeteg követőinek nem sikerül Polanski feleségét megölnie, stb.
"Quentin Tarantino saját bevallása szerint legfőképp két film hatott rá az Aljas nyolcas megírásakor, A dolog (1982) című horrorklasszikus és első rendezése, a Kutyaszorítóban (1992). Mi több, Tarantino szerint saját filmje zenéjéhez Ennio Morricone kompozíciókat is felhasznált, amiket annak idején A dologhoz írt, de végül nem kerültek a végleges változatba. QT le is vetítette a horrort az egész stábnak, miheztartás végett, hiszen a történet is hasonló, ami furcsa lehetett Kurt Russell számára, hiszen ő annak a filmnek is a főszereplője volt."
Csodálatosan jó film. Tarantino legjobbja. Feliratosan érdemes nézni, bár magyarul nem láttam, de kétlem, hogy a déli/fekete kiejtéseket tudják szinkronizálni.
Igen, itt is előadta, hogy Tatantino pont a Djangoért kapta meg végül az Oscart, hiába magyarázzák el neki akárhányszor, hogy megkapta a Ponyvaregényért. :D De így szeretjük. :)
Kedves Robi! Nagy rajongód vagyok és minden tiszteletem! De nagyon nem értek veled egyet. Szerintem a Django nagyon jó volt, A Becstelen Brigantik pedig a legjobb Tarantino film! A rendező mestermunkája. Mi a bajod a Brigantikkal vagy a Djangóval? Ugyanokkor szerintem a fent nevezett, ominózus film, az Aljas nyolcas viszont egy rakás szar. Egy filmipari hulladék. De persze ez csak én véleményem... és lehet, hogy én vagyok fordítva bekötve.
Nekem is nagyon tetszett az Aljas nyolcasban, hogy Tarantino nem erőltette Hitler megölését, a cselekményszálak kecsesen megkerülték a führer karakterét. A rendezőnek sikerült a 8 főszereplőre fókuszálnia a néző figyelmét. 4:00
Persze, egy Tarantino nevű színész aki külföldön lakik, az nyilván magyarul csinálja a filmeket... Meg persze, angolul van az a kép odanyomva a pofádba egész videó alatt, de ettől függetlenül amugy magyar. Nem, viccet félretéve, nem magyar... A magyar filmek általában szarok... Vannak jók de nem sok
Itt azért nem csak a nyers erôszak ami dominál hanem a ravaszság, fifika a másik átejtése stb. egyszóval a szimpla inteligencia. Valójában ez a két dolog kiegészítve egymást harcol a karakterekben.
Én nem értek egyet Robiékkal. Szerintem ez nem Tarantino egyik legjobb filmje, hanem messze a legrosszabb. Bár ehhez hozzátenném, hogy szerintem alapból egy agyonkultivált rendezőről van szó, akinek soha nem voltam nagy rajongója, még ha egy-két filmjét szerettem is (főleg a Kutyaszorítóban c. művét). Bővebben a véleményem: Az Aljas Nyolcas a klasszikus "ki a hunyó/ki tette" színházi játékdarabra épül, amelynek ugyebár az a lényege, hogy a néző az apró elejtett vizuális részletekre, félmondatokra, és jelekre fókuszálva képessé válhat arra, hogy megfejtse a történet nagy csattanóját, és a cselekményt úgymond megelőzve rájöhessen, hogy ki is a bűnös a kis helyen összegyűlt társaságból valójában. A játékidő nagy részét ebben a keretrendszerben is tölti a film és fokozatosan építkezik a nagy leleplezés, illetve az ebből esedékes tetőpont és végkifejlet felé. Aztán az utolsó fél órában Tarantino hirtelen úgy dönt, hogy "áh, kit érdekel ez az egész, legyen vérfürdő és trancsírporn", majd ezzel a könnyed alkotói karlegyintéssel egy csapásra elvágja a cselekmény komplett folyamát, ezzel ítélve teljesen halálra a filmet. A film koncepciója teljesen érvényét veszti. Ez kb. olyan felelőtlen és ostoba írói döntés, mintha megnéznéd a Harry Potter sorozatot az utolsó részig, aztán Harry és Voldemort végső konfrontációjánál hirtelen plüssmackók kezdenének potyogni az égből időzített bombákkal a seggükben, majd egy láncrobbanást előidézve elpusztítanának mindent és megsemmisülne a világegyetem. Vannak filmek, amelyek esetében az éles koncepció -és/vagy műfajbeli váltás működik, ilyen a 2018-as Overlord. B-kategóriás háborús film és horror, de nagyon jól fel van vezetve a váltás egyik stílusból a másikba, mert megfelelően relfektál erre a cselekmény, a karakterek, és nem olyan hirtelen módon zajlik le az egész. Az Aljas Nyolcas esetében ez nem működik, végérvényben csak a nézőből csinál bolondot vele Tarantino. A másik kulcsfontosságú probléma, ha a játékidő utolsó fél órájától eltekintek... hát, őszintén... az egész film. Jóindulattal hoz egy enyhe középszert, de elképesztően dinamikátlan, sótlan, és eseménytelen. A párbeszédek döntő többsége nem járul hozzá érdemben se a karakterépítéshez, se az univerzumépítéshez, se a cselekmény előregörgetéséhez és ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a "hunyó" kilétének lelelplezéséhez. Ellenben bődületesen sok van belőlük. Tarantino ebben az alkotásában igazán kiéli a dialógus-fétisét, a karakterei ugyanis csak úgy fossák a szót, ellenben alig hangzik el valami érdemleges a szájukból. Olyat például már hallottam, hogy párbeszédismétlés - sőt, néhány esetben cselekményismétlést is (amikor egy adott sztori valami miatt ezt megköveteli), de hogy egy film a saját amúgy is papírvékony cselekményének a darabjait ismételje? Na, az tényleg rendkívüli jelenség, itt viszont ez van. Az Aljas Nyolcas pofátlanul húzza az ember idejét. Teljességgel indokolatlan a három órás hossza. Egy pármondatos cselekmény van rétestészta módjára elnyújtva, sőt, sokszorosítva, mindezt pedig önismétló és sótlan dialógusokkal. Vannak alkotások, amelyeknek jól áll a lassú tempó, mert így marad idő a karaktereknek és a cselekménynek kibontakozni, és mert van annyi tartalom a szkriptben - jelen esetben viszont a semmiből nem nagyon van hova építkezni. Az már korábban is elég egyértelmű volt, hogy Tarantino filmes kelléktára és ismerete elég sekélyes, ha azt vesszük alapul, hogy a film, mint kulturális médium mennyi mindent tenne amúgy lehetővé. Alapvetően ugyanis egy audiovizuális médiumról beszélünk, és amit pl. Kubrick, Kurosawa, W. Refn, vagy bármely más tehetséges rendező képes volt egy képpel éreztetni, bemutatni, és szemléletni, az Tarantinonak csak 10 percnyi szófosással sikerül (egy kép többet mond ezer szónál). Tarantino mindig is a háttérben megbúvó kisfiú volt az osztályban, aki kapott a többiektől egy kis simit a buksijára, meg két kekszet, valahányszor ügyes volt, de sose játszott a nagyokkal egy ligában. Mindenesetre lehetett szeretni, mert a maga jogán tényleg egyedi volt, és legalább az a kevéske, amit fel tudott mutatni a többiekhez képest, az hordozott valamiféle minőséget magában. A szomorú viszont az, hogy mára Tarantino-nak már az se megy több évnyi megfeszített erőlködés árán, amit régen a kisujjából kirázott. Nem hiába említettem a Kutyaszorítóban c. darabot a kommentem elején. Az a film kimondottan hasonló alapfelállást tudhat magáénak, mint az Aljas Nyolcas, az utóbbival ellentétben viszont teljességgel aetentikus volt és működött. Azért, mert jól definiáltak voltak a karakterek, a cselekmény érdemleges volt és fokozatosan bontakozott ki, a párbeszédek valóban átélhetőek, stílusosak voltak, és gazdagították, színesítették a filmet, valamint az egész mű kitartott az alapkoncepciónál az elejétől a végéig.
Jó film, de a top5-be se fér be Tarantinonál. Azért Robiék véleményét érdemes fenntartásokkal kezelni mert amennyire tudom nem túlságosan nagy rajongói a rendezőnek, szóval érthető hogy "furcsa" a véleményük.
@Lics Norgi Köszönöm a kioktatást, Norgi. Akkor legyél már szíves, és mondd már el a mondanivalóját, hogy okosodjak kicsit, mint jelenleg kulturálatlan egyén. :D
@Lics Norgi De könyörgöm, idefingasz egy fölényeskedő, megvető stílusó kommentet, de arra már nem telne, hogy legalább felhozz érveket. Lehet velem egyetérteni, meg nem egyetérteni, de lehet azt normálisan is. Plusz én legalább érveltem az álláspontom mellett. Te meg annyit írsz, "hogy Robi ezt, meg azt mondott". Grat.
@@konczdavid Minden Tarantino filmkedvelő a végső leszámolást, a bosszút, tehát az utolsó félórát várta igazán. Te meg ezt tartod a film hibájának. LOL! No comment!
Nem f*kázás céljából írok, csak az érdekel, hogy ha valakinek más a véleménye valamiről akkor egyből nem érdekel? Írd le miben nem értesz egyet és lehet vitázni. :)
szia robi!A brigantik szerintem,és bocs,de zsidógyalázás is vhol(személyes vélemény)..ezzel a 8assal meg kaptam megint vmit az emberből.Ritchie hez hasonlóan valahol kaptafaember,és picit viszatért Nekem is :-)ezzel a filmmel
