A 80-as években a Szovjetunió épp a hátrányát akarta behozni az Egyesült Államokkal szemben az űrversenyben. Hozzálátott a saját űrsiklója, a Buran kifejlesztéséhez. Ebben a történetben kapott főszerepet az An-225-ös, amelyet eredetileg a szovjet űrprogram szolgálatába akartak állítani, hogy nagyméretű alkatrészeket, berendezéseket, és természetesen a Burant, valamint a hordozórakéta elemeit szállítsa a többi között Bajkonurba.
Az óriás tervezése 1985-ben kezdődött. A fejlesztési időszak rendkívül rövid volt, kevesebb, mint négy évet vett igénybe. A Mrija 1988 novemberében emelkedett először a magasba. A fejlesztést és az építést jelentősen gyorsította, hogy a tervezők az An-124-esből, a Ruszlánból indultak ki, annak számos elemét, rendszerét, alkatrészét egy az egyben felhasználták a 225-ösön.
A Mrija másfél éves karbantartás és modernizálás után a napokban állt újra szolgálatba.
De mekkora valójában ez a repülőgép? Mekkora terhet képes a levegőbe emelni és milyen messzire képes repülni? Hogyan került ki a szovjet űrprogramból és hogyan lett belőle kereskedelmi repülőgép? Elkészülhet-e valaha a 80-as években félbehagyott második példány, és a mi a helyzet a típus Kínában tervezett sorozatgyártásával? (Szerkesztő: Kránitz Balázs)
29 авг 2024
