Márti dala az Anna and the Barbies 2013-ban megjelent Ánem! albumáról:
Marti dala, Anna and the Barbies, Anna and the Barbies
Rendező: Mészáros Kati
Operatőr: Kóródi Dani, Mészáros Kati
Producer: Bentabet Ádám
Fővilágosító: Pethő Kristóf
Gyártásvezető: Osváth Gábor
Felvételvezető: Szabó István
Rendező asszisztens: Szabó Gyöngyi
Kameratechnikus: Halasi László, Juhász Péter
Ruha: Huszanyik Éva
Smink: Rikk Ági
Color grading at Positive Post Production
Colorist. Szitár-Csanádi György
Facebook: / annaandthebarbies
Instagram: / annaandthebarbies
Web: annaandthebarbies.hu
Spotify: goo.gl/nSpDOW
Deezer: goo.gl/h1qlWS
iTunes: goo.gl/mcyTkB
Koncertszervező: Tóth Gergely +36/70-277-8831 booking.aatb@gmail.com
Menedzser: Dénes Adél +36/30-578-6860 adel.denes.budapest@gmail.com
Dalszöveg:
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!
Jó néha sötétben "holdat nézni"
Hosszan egy távoli csillagot igézni
Jó néha fázni, semmin elmélázni
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni
Tele szájjal enni, hangosan szeretni
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj. Remegni, ha félek.
Olyan jó néha érezni, hogy élek!
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet...
...kezdjetek el élni!
Anna blogbeírása a forgatási napról:
" ...hunyorítanom kéne, a pupillám követelődzve össze is rándul : védd magad!!! Késő. Bénultan ájulok bele a gigantikus, filmes reflektor fényébe. Az üres színházteremben csönd van, a gyártás az aulában kávézik, a zenekar még úton a forgatásra. A színpad közepére készített két vasszék egyikén egyensúlyozok. Bármerre is dőlnék, leesni nem tudok, sűrű a színházi levegő, mint a tornatermi öltözők szaga, minden légköbmilliméterben próbák, jelenetek, premierek, sikerek és ideje előtt levett előadások. Egy maroknyi őrült, aki elhatározta, hogy egy sötét pincébe megannyiszor felépíti és le is rombolja saját kis álomvilágait. Kint egykedvűen ketyeg a predestináció, idebenn új szerelmeket, hősöket, uralkodókat, isteneket avatnak minden este. Az ember teremtőset játszik, és a Teremtő megcsillan az emberben ( talán, pár frappánsabban megrendezett jelenetet még kölcsön is vesz)...
Vakon ülök, a tágra nyílt résen keresztül kíméletlen tisztítótűz purgálja a mindennapok mókuskerékbe szorult, katatón gondolatait. Mennyi kis össze-güzükézett, fontos kupac! Kilapátoltunk a homokozót... A fehér fényben kis fekete porszemek csillognak, felverte őket a készülődés, kavarognak, táncolnak, mintha kimenőt adott volna nekik a gravitáció: hiszen ma klipforgatás van!
A sorok közt valaki matatni kezd, egy eltűnt statívot szid... zenekar érkezik, hangszereket pakolnak a színpadra, nemsokára érkeznek a statiszták is... a kávéillatú stáb nekilát egy újabb világ felállításának..."
blog.annaandthebarbies.hu/huny...
11 фев 2013
