Nagyon guszták, irigykedek, hogy nem lehettem ott, de az csak véletlen, hogy nem látok gyufatésztát? Ha már a bajai a lé? (Ami nekem is nagy kedvencem amúgy.)
Régi Borízű hallgatóként is mondom, hogy UP gasztronómiai ízlését sokkal inkább a romantikus sztorik befolyásolják, mint a tényleges minőség. Ha van story és lehet róla séfekkel belterjesen beszélgetni róla, akkor Péter rajong, ha csak jól meg van csinálva, akkor szóra sem érdemes. És a legkeményebb, hogy ugyanez igaz a zenei ízlésére is. Sóra sem érdemes dögunalom punk együttesekért rajong, miközben minden más szar. És ezeket tényleg úgy írom, hogy szeretem hallgatni és olvasni is UP-ot.
UP különleges képessége, a hogy legnevetsegesebb ervrendszerek mentén rajong és vet meg bizonyos dolgokat, miközben a legnagyobb baromságokat beszélve önjelölt szakértőként funkcionál nagyjából bármilyen témában. Termeszetesen egyébként egy összetett mondatot nem tud megfelelően összerakni, podcastrol podcastra megszenved egy 2 mondatos sztorival is. A borizu hang igazából annak az dokumentációja, ahogy épül le ez az ember folyamatosan.n
Sajó mondta, hogy imádja az öncélú zenekritikákat (amilyeneket ő is ír érzésem szerint). Az egész Magyar Narancs, régi Index, Cink, VOLT stb. előtti és utáni újságírói örökség az öncélúságról szól. Ezzel amúgy semmi baj nincs, a magam részéről tök szórakoztatónak találom, és sokszor sokkal érdekesebbnek, mint a "nemilyet", azt viszont szerintem fontos ilyen tartalmak fogyasztásakor tisztázni magunkban, hogy ez azért nem szentírás, amit az általunk kedvelt újságírók elénk tárnak. Ezt azért fontos tisztázni, mert egyrészt valahogy pont úgy írják meg, mintha az lenne, másrészt sokan úgy tenintenek rá, mint egyetlen igazságra. Szóval olyan ez, mint az erős pista, jó, de vigyázni kell vele, vagy nem is tudom hogy mondjam, de talán a lényeg átjött.
