-
Török asszony
-
Magyarsáros, Kis-Küküllő vármegye, Felső-Vízmellék, Erdély
-
Az "Új élő népzene 2." c. albumról
-
1997
---
Úgy méne, úgy méne a nagy török asszony
a nagy széles úton a nagy rengerdőbe,
jobb karjára vette kicsi fiacskáját,
bal karjára vette kincses kis ládáját.
Gondolta magába': Istenem, Istenem,
melyiket hagyjam el, melyiktől váljak meg?
Kicsi fiacskát még ad nekem az Isten,
de kincses kis ládám nem lesz többé nékem.
Úgy méne, úgy méne a nagy török asszony
a nagy régi úton a nagy rengerdőbe,
elére egy nagy fát oda leüléve,
elére egy nagy fát oda leüléve
leterítette a kicsi pokróckáját,
megszoptatta rajta kicsi fiacskáját.
Elméne az asszony, otthagyá a fiát,
kicsi fiacskáját e szókkal áldja meg:
Gyenge meleg eső legyen megferesztőd,
gyenge meleg szellő legyen megszárítód!
Járnak jó asszonyok, téged megszoptatnak,
járnak jó asszonyok, téged megszoptatnak.
S úgy méne úgy méne a nagy török asszony
a nagy régi úton a nagy rengerdőbe,
talála egy tehént, úgy bőgi a bornyát,
megette a farkas tavalyi tinóját.
Gondolta magába' szegény török asszony,
gondolta magába' szegény török asszony,
ez oktalan állat hogy bőgi a bornyát,
hát, én hogy hagytam el kicsi fiacskámat.
Visszatére, vissza a nagy török asszony,
visszatére, vissza a nagy török asszony,
eléri a nagy fát, feltekint a fára,
s az ő kicsi fiát sehol se találja.
Angyal-e vagy madár, ki emez ágon jár,
csattogtatja szárnyát s veri szívem kínját.
---
14 окт 2024
