Béke Zarándok: Lépések a Belső Béke felé - 1. rész 

Nagyon fontos, időszerű és igaz írás! Köszönöm Sella, hogy felolvasod!

Ez a legaktuálisabb jelen időkben! Hálásan köszönöm! 💖🙏

💐🎁🥰🙏

Piroska drága, 32:20 környékén. Nem vagyunk különállók, ez helyes, de az én fogalom logikai értelme a személyesség vagyis az elkülönülés. Az én, az egó megnevezése (ahogy ő nevezi Őegyediségét, ahogy hivatkozik magára), a tulajdonsága pedig a személyesség, ideológiai megnevezése, individuum. Figyelj rá, hogy a fogalmak amiket használsz, a logikai értelmük szerint is illeszkedő legyen abba a szövegkörnyezetbe amit közölni szeretnél. Az adni képesség helyes, ez a jóság, de nem a polaritás jó-rossz fogalma, mert ők is az elkülönülés kibékíthetetlen (antagonisztikus) ellentétét fejezik ki, nem pedig a harmóniát. A poláris struktúrában értelmezhetetlen a harmónia fogalma vagyis ott nincs, a semmi van helyette. A természetben nincs olyan, hogy jó és rossz, illeszkedő és nem illeszkedő van. EGY és a Lyó. Az EGY (Teremtő), a megnyilvánulatlan. A megnyilvánult a Lyó, a jóság, vagyis a nem az elkülönült semmítettségig bontott személyesedés, hanem az EGYségben maradás harmóniája. A jóság az önzetlenül adni képességet jelenti, nem pedig a polaritás, rossztól elkülönülő jó fogalmát. Az önzetlen adni képesség a harmónia, aminek a következménye a szeretet és ebben a szeretett térben jelenik meg a szerelem, ami a boldogság előszobája. A szerelem és a boldogság, csak MAGban, a kettős EGYségben lehetséges, jöhet létre. A kettős (duális) EGYségtől elkülönült személyiség, az én csak a saját énjébe tud bele szeretni, az elkülönülése miatt. Aki a szeretetet tekinti forrásnak, ő úgy akar kapni, hogy előtte nem ad, önző, hiszen személyesedve egyedi, máshogy nem is lehetne az oszd meg és uralkodj polaritás struktúrájában. A megtévesztésében lebukottnak van szüksége a szeretet elsőbbrendűségében az adássak ellentétben, hogy számonkérésekor hivatkozhasson az szeretet forásként való alkalmazására a következmények elkerülése végett, így szeretet lessz a jutalma a csalásának. A páros vagy kettős (duális) struktúrában a forrás, az EGYség harmóniájának az alapját jelentő önzetlenül adni képesség, a jóság. Lyó a róvásban = a pont a forrást jelöli, a KÍ-t (ATYA), a kör körülötte a KÍ áradását jelöli, a CSÍ-t (ANYA). A KÍ-CSÍ, EGYben vagyis harmóniában a kettős (duális) EGYség, a jóság. Róvásban a D, a gyermek. Ad, adám, Ádám. A Teremtés ezt adta a világának, a szabad akaratot annak, aki innentől a teremtést tovább viszi, így lett a gyermek társteremtő. Az önzetlen adni képesség a Lyó-ság, a megnyilvánult EGY (Teremtő, a megnyilvánulatlan) tulajdonsága, a szimbionta harmónia, azaz, az az EGYség, ami a kettősségben megnyilvánult Teremtőt EGYben tartja, ezért kettős (duális), ami azt jelenti, hogy az az EGY, aminek két tulajdonsága van és nem bontódik a semmítettségig. Nem lehet ketté választani őket, nem válhatnak egyedikké, személyesekké, mert akkor semmítődne a világ, úgy mintha soha nem is létezett volna. Tehát, az ATYA és az ANYA mindig EGYben kell maradniuk, soha nem válhatnak el, ŐK mindig "PÁR"-ban vannak és maradnak is. Őfelsége Szentkorona kép-visrli a Teremtő Természetét, a harmóniát, míg a Tóra a személyesség fejlesztését képviseli, a polaritás struktúrát, ami a természetben a bontás, lebontás tulajdonsága az elkülönülés, személyesedés. Személy = görög szó, jelentése maszk, az a maszk, amivel a lélek megnyilvánulását takarják el az arcon, vagyis a hazugság, megtévesztés eszköze a személyiség. Aki a személyiséget fejleszti, ő a felelős a hazug megtévesztés, a csalás megjelenéséért a környezetünkben. Az EM-BAR vagyis a Pár bontásával jön létre a személy, az egy-én-ek elkülönülésével, részekre bontva az EGYség harmóniáját, attól függ, hogy mennyire skizó (mennyi személyisége van) a maszkolt maszkos, hogy részt vagy hányadot, hányadékot képez, tulajdonságával.