Bói Anna: Sosem vagy egyedül! 

Bói Anna: Sosem vagy egyedül!
Nem vagy te egyedül sosem, drága lélek,
Csak egy illúzió, amikor így érzed.
Örökké átölel a szeretettenger,
Szeretetországot sosem hagyod el.
Igaz tudod hinni, látni, sőt megélni,
De az elméd téved, meg akar zavarni,
Azt vizsgálja Isten, milyen erős hited,
Mert amit ő ígért, sohasem szegi meg.
Veletek leszek a világ végeztéig,
Mondta egyszer Jézus, s hittél neki te is,
Mert akkor még tudtad Szeretetországban
Együtt vagyunk minden, egy szeretetláncban.
Ne érezd hát magad partra vetett halnak,
Magányos harcosnak, elhagyott árvának!
Mert a lelked tudja, sosem hagy el senki.
Nekünk itt a Földön csapatban kell lenni.
Meg se születhetnél magányos árvaként,
Hisz az édesanyád hordozott még imént,
És abban a percben, ahogy előbújtál,
Sok mosolygó, kedves, emberarcot láttál.
Őriztek, etettek, vigyázták létedet,
Mert itt egy gyermek, egyedül nem lehet.
Ha egyedül hagynák, meg is halna szegény,
S utazhatna vissza a szeretettengerén.
Ne ess hát kétségbe, sosem vagy egyedül,
Angyalok serege vigyáz rád is fentről,
És ha magányosnak éreznéd is magad,
Csak tedd össze kezed, s adj hálát, hogy még vagy!
Mert amíg éled e csodás életet,
Játszva a játékot, létedet teremted,
Ezer segítőd van, szentek és nem szentek,
És te is segíthetsz, annyi más embernek.
Mindig van, ki rosszabb helyzetben van, mint Te,
Fogd meg hát a kezét, s segítsd őt sietve!
Add neki oda, miből neked sok van,
Időt, figyelmet, mosolyt adhatsz mostan.
És akkor egyszer csak azt veszed majd észre,
Hogy te magad lettél a Szeretet része.
Belesimulva e boldog állapotba,
Már nem leszel többé sohasem magadba.
Észreveszed te is, azt a sok szép lelket,
Mely ott ragyog mindig, hogy fényét megleljed.
És felismerve a saját fényedet,
Az utad többé már sötét nem lehet.
Mert átragyog rajtad is a teremtőd fénye,
Világítva utad, szeretve, kísérve.
És ebben a fényben, meglátod majd azt is,
Mennyi fényes lélek ragyog éppen most is.
Két dolgot kell csupán nagyon megjegyezned:
Szeresd Teremtődet, s szeresd testvéredet!
A felebarátodat úgy, mint önmagadat,
Mert a Jóisten, minden mást majd megad.
Látod, már nem kell hinned többé benne,
Hogy egyedül vagy, árván, keseregve.
Rajtad múlik csupán, kinyújtod-e kezed,
S valaki magányát tévedéssé teszed.
Bói Anna © 2023.02.07.
A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és
a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva.
Videó: Berettyóújfalu 2023.04.02. (saját felvétel)
Zene: Jesse Gallagher: Angel Guides / anna papné bói 2023.04.10.