Ez a permakulturás gazdálkodás valóban nagyon csodálatos. A legfőbb előnye hogy talajtakarással megvédjük a földet a kiszáradástól. Ez azonban egyben a legnagyobb hátránya is. Például egy szalma takarás alatt remekül megbújnak a kártevők. Mondjuk a spanyolcsiga. Néhány egyed egyetlen éjszaka alatt egy egész fejsalátát csutira rág. De egér és pocok is el tud bújni benne. Mi még a csiga invázió előtt próbáltuk ki ezt a módszert. Aki nem ért hozzá az első ránézésre gondozatlan dzsungelnek látja, nem édenkertnek. Hihetetlen volt megtapasztalni, hogy egy kivágott terülő boróka helyére a kopasz földre tettünk pár krumplit, majd sima szalmatakarás, egy alapos locsolás és kész. Hamarosan megjelentek a giliszták állandóan nedves volt a szalma alatt a talaj. És ezeknek következtében csodás termőföld alakult ki. Viszont a krumpli ugye nem nefelen őt hanem vízszintesen a föld felszínén nőttek az új gumók. Amit könnyen be lehetett takarítani csak félre kellett húzni a szalmát. Kapa sem kellett hozzá.
A paradicsomra egy tipp: Charles Dowding fóliában tartja a paradicsomot, az alsó, éppen csak száradni kezdő leveleket leszedi a paradicsomról, és így folyamatosan hajt a növény. Az eredmény: Több éves növények amik folyamatosan teremnek, a már nem leveles szár pedig a tő környékén felcsévélve pihen. Nagyon érdekes :)
Én is így nyomom. Nekem is csak 500 nm-em van. Viszont nem megy ilyen jól, igaz, én sokkal hardcoreabb vagyok. Én behoztt növényt nem használnék pl. meg nem is ennyire szabályos.
