Dornyay Béla nagyon lelkiismeretesen igyekezett menteni a műtárgyakat a második világháború idején. Az értékes tárgyakat 2 vagonba helyezték, '45 márciusában Egerszegre szállították. Március 28-án az egerszegi állomást bombatámadás érte, amely következtében a múzeumi kocsik is megsemmisültek. A múzeumi anyag legértékesebb, legszebb tárgyai semmisültek meg a Székely Nemzeti Múzeum anyagával együtt.
Amikor Müller Róbert 1967-ben az egerszegi múzeumban kezdett dolgozni, talált egy kis dobozt, amire az volt írva: a zalaegerszegi vasutasok a Zrínyi Gimnázium régiség gyűjteményének ajándékozzák (ekkor még nem volt Göcseji Múzeum), amiket a sínek helyreállítása során találtak. Volt közöttük olyan kosaras függő, ami biztos, hogy a Balatoni Múzeumból kerülhetett oda. Volt olyan ellentett élű réz csákány is, ami biztos, hogy Erdélyből származik. Ezt a csákány Vándor László visszaajándékozta a sepsiszentgyörgyi múzeumnak.
A hidak, utak járhatatlanok voltak. 1945 nyarán Dornyay Béla négy alkalommal gyalog tette meg az utat Keszthely és Zalaegerszeg között, hogy a sínek között talált tárgyakat összegyűjtse és hazahozza.
A sümegi Darnay gyűjteménnyel komoly aranytárgyak is kerültek a múzeumba. E tárgyakat nem szállították el. Dornyay Béla ezeket Diáson a kertjében ásta el. 1948-ban kezdték keresni, az ásás helyén nem találták. 1965-ben Sági Károly a Nemzeti Múzeumot kérte meg, hogy fémkeresővel nézzék át Dornyay kertjét.
10 мар 2024
