Mióta feltettétek, leloptam konverterrel, gyakran hallgatom és még most sem tudom úgy, hogy ne folyjanak a könnyeim. Vannak hangok, vagy illatok, vagy képek, amik telibe találják az embert, mert pont olyan mint ő. Nem csak tetszik vagy megérint, hanem olyan mint ő maga, ilyen ez a dal nekem.
A magyar, és egyáltalán, a zene egyik fénylő gyöngyszeme.Azt teszi amit kell, elrepít egy másik világba. Köszönöm mindenkinek akinek köze van ehhez az alkotáshoz.
Imádom ezt a dalt, megvan a gyűjteményemben. Tegnap este kb 20x hallgattam meg, bőgve... a mondanivalója miatt... - persze a sírás jó terápia! köszi, hogy felraktad!
Nem tudom miért sírok...ezeken a dalokon nőttem fel. A nővérem hallgatta mindig,és csak úgy tudtam elaludni,ha énekelte a Bojtorján dalokat. Azóta sok minden változott,de amikor ilyen dalokat hallgatok mindig libabőrös leszek és potyognak a könnyeim. Hiányzik a nővérem... Gyönyörű dalok! Ez igazi zene!
Bojtorján a gyermekkorom egyik kedvenc együttese volt, és persze most is szívesen hallgatom őket. Ezt a számot nem ismertem, de nagyon tetszik. Köszönet érte!
Üres az út, társam a csend, velem már nem tart senki sem. Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok, De még úton vagyok, te is láthatod. Még mindig csábít, hív a táj, még int felém a napsugár. Pedig már megváltoztak rég a városok, De az emléke él, csak a szép emléke él.; Mitől volt olyan szép nekem, csak én tudom. Látod már megint indulok, egy helyben állni nem tudok. Pedig már egyre többször elfáradok; De még úton vagyok, te is láthatod Tudom, nem várnak barátok, ismerőst már nem találok. A régi utcákat sem találom én, mondják: Lebontották rég, látod, szétesik a kép. Csak a dalom emlékszik rá jól tudom. Hol az a bódé, ami a sarkon állt, virágot senki sem árul már. Üresen ásít a kávéház. Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás? De mégis csábít, hív a táj, még int felém a napsugár Tudom, hogy egyre többször elfáradok, de még úton vagyok, te is láthatod. Hol az a bódé, ami a sarkon állt, virágot senki sem árul már. Üresen ásít a kávéház. Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás? Üres az út, társam a csend, velem már nem tart senki sem. Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok, De még úton vagyok, te is láthatod. Szótlanul lépek, ballagok,
Köszönet! Hatalmas zene, nagyon rég hallottam, ha nincs ez a video, nem "jött" volna vissza. Szerencsére Bojtorján még elcsíphető élőben, láttam is őket két alkalommal... dedikált cd, fotó stb :) Zoliék még mindig nagyon jól nyomják, remélem sokáig.
Na ezt nagyon jó hallgatni. Úgy látszik Erika a Bojtorján szinte utánozhatatlan minőségéhez még hozzá tudott tenni a hangjával. Minden idők egyik legszebb magyar nyelvű dala. Ez bizony nem gix-faktor. Köszönet Andrásnak a megosztásért!
"Úton vagyok (Tímeának)" Üres az út, társam a csend, ... Még úton vagyok Te is láthatod... Mitől volt oly szép, csak én tudom... Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás?
