Ezt nagyon jó volt hallgatni és elmélkedni rajta! Továbbra is a Zent tartom az egyik legbölcsebb vallásnak. A napokban sokat elmélkedtem azon, hogy vajon mit jelent nekem a kereszténység és mit jelent a Zen. Egyiket sem tanultam intézményi keretek között, vagy egyik tekintetében sem volt igazi tanítom, mesterem. A kereszténységet persze szinte az anyatejjel szívjuk magunkba. Anthony de Mello és Popper Péter könyvei révén viszont közel kerültem a buddhizmus bölcsességéhez és valami egészen csodálatos vonzódásom van hozzá. A napokban feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon melyik áll hozzám közelebb? Arra jutottam, hogy a kereszténység inkább szívközpontú, a Zen pedig értelem, tudatközpontú világlátás. Ha Jézus szava él a szívünk mélyén, akkor nem kérdés, hogy hazudunk a vadásznak. Ha pedig a Zen itatja át az elménket, akkor elmélkedhetünk, hogy hazudjunk-e. Én most úgy érzem, hogy Jézus szavaival a szívünkben és a Zen bölcsességével az elménkben járhatunk a legigazabb úton.
Vagy megmondod a vadásznak, hogy tudod merre ment a nyúl, de nem fogsz válaszolni, mert állatvédő vagy. Ezzel eleget tettél mindkét erkölcsi kötelességednek: nem hazudtál és igyekeztél közvetve sem másnak a halálát okozni. Itt nem is olyan nagy a dilemma, mert nincs az életed közvetlen veszélyben. De mikor az is megjelenik tétként, akkor jöhet az igazi dilemma, kockáztatod-e a magad életét valaki másért?
Nekem Jézus adta meg ugyanezt a gondolkodást és felelősségteljes választási módot..(amit csak az Újszövettségből szedem össze) Igaz, némiképp haragban vagyok ma is a dogmákkal és a katolikus egyházpolitikával (de "kopogtatam és ajtó nyilt" stb). A Zen értékes és érdekes embereket hozott hozzám közel. Köszönöm
Ha a lelkunk tokeletes, akkor hogyan lehet, hogy a foldi eletben megsem tudunk azok lenni? Koszonom szepen elore is a valaszt, mindegy kitol jon Mire vegigneztem a videot, meg is kaptam a valaszt Koszonom :-)
Tisztelt Chong An Sunim amit példaként felhoztál 08:30-kor egy drámai történet volt, köszönöm, hogy elmesélted, megosztottad. Egy bányamentő-parancsnokról szólt, aki megmentett 11 embert a haláltól és választania kellett. A történetből hiányzott az, hogy a bányamentősnek viszonya volt az egyik bányász feleségével, akinek a férje a 3 bányász között volt. A bányamentő-parancsnok kiadta a halálos itéletet, gondolta inkább vesszen oda a 3 ember mintsem 11. Jézus beszélt az elveszett juhról, aki otthagyta a 100-at. Kérdésem a következő: Jézus példázatot mondott, így olvassuk Lukács evangéliumából: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja. A kérdésem az, hogy a bányamentős-parancsnoknak a döntése nem önzőségen alapult? Jézus miért mondta azt, hogy a 99 juh életét is kockáztatni kell azért, hogy az 1 eltévelyedett juh előkerüljön és életben maradjon?
Igen, ez a lényeg. A jézusi példázatban nem az szerepel, hogy hagyod elpusztulni a 99-et 1-ért, hanem hogy nem hagyod elveszni az 1-et, hanem ott hagyod a 99-et, hogy keresd az egyet. A 99-et nem a farkasfalka közepén hagyod, hanem a pusztában, ahol legelnek. Nem jó a hasonlat, mert nem ugyanarról szól az alaptörténet. Jah, és nem történetből semmi nem hiányzott, mert amit te mondasz, az 2 (vagy 3) ember legteljesebb magánügye és nyilván a zen ilyesmivel nem foglalkozik!
Ugye azt tudod, hogy példabeszédként ez nem igazi juhokat jelentett, hanem embert aki letévedt az igaz útról? Igazi juhokat senki nem hagyna ott, embereknél ez megtehető.
Annak de azok sose fogynak el Nem lesz ominózus valasz ahol leáll az agy analitikussága oszt fölös a többi Avagy van olyan de az a dunning krueger szindróma xd Hüjéknek ez könnyebb de a zseni holtig tanul Max szinonimák vannak de azok is kellenek
köszönöm,,,ha csak egy időpillanatra magállnánk elmélyültségünkben figyelnénk bele az áramlatokba... a fénybe... a természet megannyi csodájába... Abba az örök változó, pulzáló s megújuló minőségbe... nagyságba ami körülvesz minket.... Akkor megnyílnának azok a bizonyos kapuk ! Ezáltal Ön-magunk válnák képes-sé Ön-magunk megújuló látására.... elfogadására... szeretetére.... Akkor bizony fel lebbene az a bizonyos Fátyol, és megmutatkozna kristály tiszta világunk... amiben nincs helye.. mert helytelen az elválasztódás.... Hiszen aranyló fénnyel sugározzák felénk időtlen idők óta az egyetemes Mesterek az információkat.... Azért a folyamatért, hogy Ön-magunk mesterévé legyünk képes-ek válni, és ebben a lét- állapotban megcselekedni világunk valódi dolgait..
