Ilyen szinten általánosítani én azt gondolom, hogy nem szabad. Én a saját példámból, illetve néhány ismerőséből táplálkozom, és a kép a szemszögemből sokkal, de sokkal árnyaltabb. Középiskolában hétvégi füves voltam, egy pár barátommal együtt, majd az egyetemtől egészen harminc éves koromig szinte napi rendszerességgel szívogattam.A leginkább "aktív" időszakomban is, a saját magam által felállított szabályok szerint használtam, sosem iskolában, munkában, és nem a zözi körül forgott a világ sem számomra. Mikor az életem, olyan szakaszba lépett, hogy már ez egyszerűen nem fért bele, egyik napról a másikra abbahagytam. Persze kb 2 hétig ingerlékenyebb voltam az elején, de nem sóvárogtam a zöld után, nem lettem alkoholista pótcselekvésből és hasonlók 15 év füvezés után sem. Hozzátenném, hogy ez alatt a 15 év alatt is teljesen aktív életet éltem, sportoltam, tanultam, családot alapítottam, karriert építettem, majd eljutottam arra a pontra, hogy 1) nem azt éreztem már betépve, hogy a világ vicces és vibrál, csak a kanapéhoz, vagy a gép elé szögezett, amit nem szerettem 2) nem szerettem volna tovább kétes emberektől kétes eredetű rossz minőségű és mennyiségű füvet venni 3) egyszerűen időben már nem fért bele, így leálltam. Nem azért, mert elbutultam, nem azért, mert eldeformálódott a személyiségem, és nem azért, mert nem tudtam máshogy lazítani stb. nettó baromságok , mint ahogy itt vaktában lövöldöztök a sztereotípiáitokkal! Ez csak szimpla elhatározás kérdése volt. Sok idő telt el azóta, és szívtam már 1x 2x baráti összejövetelen, mert olyan volt a társaság, hogy a középiskolát idézte, de ettől még eszembe nem jutott "visszatérni". Rajtam kívül egyébként, a környezetemben többen is vannak így...túllendültünk ezen a "gyerekkori hóborton", mint még megannyian mások a világban. Ha a "doktor úr" nem látott még ilyet, az biza elég nagy szégyen a praxisára nézve. Egyébként elég vicces végig olvasni a kommenteket is. Mindenki ítélkezik, meg okoskodik, valami olyan dologról amiről fogalma sincs, miközben úgy írja a megbélyegző hozzászólását mohóságról, meg könnyebb útról, hogy aznap a 40. szál cigit szívja, a 8. söre mellé, amit 2 nyugtatóval kísér le, hogy tudjon aludni attól a 7 kávétól amit aznap megivott. A "Nagyképű leszel tőle", meg a "vajon nem egyszerűbb-e elcseszett embernek definiálni a füvest, mint kitágítani a füvezés értelmezésének a spektrumát?" és hasonló bődületes baromságok gazdáit kérdezném, hogy titeket melyik bolygóról küldtek ide?
Teljesen egyetertek azzal amit leirtal, azzal kiegeszitenem sajat pl.-bol, h mikor eletemben eloszor komolyabban rakaptam, ami tartott kb 8 honapig. (Esti program volt melo utan.) Nagyon nehez volt letenni, es 2-3 hetig letargia kovetkezett. De utana 1 evvel megint rakaptam, de csak par honapra, es mar sokkal konyebb volt letenni ujra. a letargia 1 napig tartott. Aztan megint elokerult, de mar nem ereztem a rabjanak magam. Megtanulatm kezelni, ha fontos dolog van az eletemben, munkaval kapcsolatban. Mert ott kell lenni fejben jobban mint maskor. Vagy mikor csinaltam a jogsit stb.. Lazan megallom, eszembe sem jut, h szivni kene pedig bent van a fiokomban a weed VAPE. New Yorkban elek. Itt LEGALIS. Es ismerek orvost, ugyvedet, vallalkozokat, sot $ milliomos embereket, akiknek az elete resze. Es NINCS KIHATASSAL az eletukre, Itt USA-ban teljesen mas a fu megitelese.
Nekem szinte dettó ugyan ez volt. Amikor már el értem azt hogy, nem az igazi és csak ágy, film, kaja, alvás ott tudtam hogy ennek itt annyi. Tudni kell abba hagyni. Meg persze felnő idővel az ember család stb. Mérlegelni kell a dolgokat hogy, meg éri kockáztatni ezt a szaladgálást rossz figurákhoz. telefonálgatni jó lesz e vagy kevés szar stb. Véleményem szerint ebben az országban nincsen kultúrája sajnos. Addig amíg az idősebb generációnak teljesen természetes az hogy ha valaki munka után gyárból ki esve be dobja azt a bizonyos mennyiségű alkoholt, majd ezt otthon folytatja addig nincs nagyon miről beszélni. túlságosan be szűkűlt emberek élnek itt akik úgy itélkeznek hogy szerintem még csak nem is látták hogy néz ki egy ember aki használja. Szimpla sztereotípiák vannak mint amikor én suliba jártam annak idején hogy aki raszta az fix hogy szív aki goás az már mindent is csinál a rocker meg iszik. Ez bele ég az emberek tudatába és ő már a gyerekének ismerősöknek ezt mondja. Ezt főleg vidéki városokban tapasztaltam ami a pálinka Mekkája. (én is vidéki vagyok). Az sose lesz baj ha valaki részegen ordítozik mert ő részeg ki alussza.
Felmerül a kérdés, hogy mit nevezünk meg a "füvezés" motivációjának. "Mohóság", "könnyebb út"? Nem feltételezhető-e fel a létjogosultsága egy olyan motivációnak, amely a percepció módosulásának kihasználására irányul; egy olyan befelé fordulás, amely egy (pszichés) épülési folyamat dekonstruktív részeként jelenik meg? Számos olyan kulturális hagyomány létezett és létezik, amely elismeri a tudatmódosító szerek ilyen irányú hatásmechanizmusát. Nem lehet, hogy aki "könnyebb útnak" használja a füvet, az alkoholt, a drogokat stb. az egyszerűen szar ember és nem a marihuanával van baj? Vagy talán még provokatívabban: vajon nem egyszerűbb-e elcseszett embernek definiálni a füvest, mint kitágítani a füvezés értelmezésének a spektrumát?
Én húsz évig szívtam egyfolytában. Már évek óta csak alkalmilag alkalmazom. Van, hogy havi egyszer. Erről ennyit. Egyébként semmi mellékhatást nem tapasztaltam. Önző sem lettem. Lediplomáztam közben, ergó a memóriámmal sincs baj.
