A karácsonyi ünnepkör jelképe, a feldíszített fenyőfa felállításának a szokása kétszáz éve érkezett a német nyelvterületekről a magyar vidékekre. Elsőként a felsőbb társadalmi rétegek és a polgárság körében honosodott meg. A magyar népi kultúrában a karácsonyfa ág majd később fa formájában a 20. század elején terjedt el. A szegényebb családokban a fenyő helyett a könyebben beszerezhető kökény, rozmaring, meggy, cseresznye, nyírfa és más ágakat díszítették fel karácsonyra. A Délvidéken a tövises lepényfa illezve a glédicsfa ágait nevezték a szegény ember karácsonyfájának. Azt díszítették papírangyalkákkal, házilag készített szaloncukorral, pattogatot kukoricalánccal és ezüst vagy aranypapírba csomagolt díóval. A tövébe csuhából készült betlehemes figurákat, almát, diót, aszaltszilvát, fügét és a lucabúzát tettek. Ezt a szoksát örökíti tovább a topolyai Nagyapáti Kukac Péter Hagyományörző és Néprajzkutató Társaság.
3 янв 2024
