Debreceni Hajdú Táncegyüttes: Nádudvari csárdás és pásztortánc (Elődöntős produkció) 

dixmcic

Sziasztok Itt van az eredeti szöveg hozzá. 1. Sej szombat este jottem én a világra Nem fürösztött engemet meg a bába Majd megfürdök a berettyó vízébe Sej nem ia ülök csak a babám ölebe Sej barna kislány ha tudtad hogy nem szeretsz Mért nem írtál egy szomorú levelet Írtad volna tetted volna postára Sej ne adtad volna a falu tudtára. 2.Férjhez adták a nénémet a báró fiához, Engemet is férjhez adtak a zsíros kondáshoz. Öröme a nénémnek a báró fiával, Nékem pedig siralmas a zsíros kondással. Költögetik a nénémet hatágú korbáccsal, Engemet is költögetnek páros, édes csókkal. Siralmas a nénémnek a báró fiával Nékem pedig örömöm a zsíros kondással. 3. Jajj de széles jajj de hosszú a Pázmányi tanya Jajj de sokat jártam benne hónapos koromba Jártam benne két hónapig minden reggel este Aki minket vezetgetett áldja meg az isten 4. Cifra szűröm Debrecenbe vettem Érte 30 forintot fizettem A vállamra nyalkán felterítem Még az angyalát is elkerítem 5.Úgy ég a tűz ha lobog Úgy élek én ha lopok Loptam csikót lopok is Ha fel akasztanak is. Van kenyerem, szalonnám, Szemre való a babám. Bográcsos húsom eszem, Jó borral öblögetem.

The Hungarians are a country maker people. And there are many different professions within a country. There were peasants, citizens and aristocrats. Approximately until the 1950s, the broadest stratum was the peasantry. But each stratum had its own traditional culture in history. The citizenry left its national characteristics the earliest. (Approximately after the Austro-Hungarian compromise.) For the longest time, the peasantry and the nobility preserved its traditions. (Perhaps the Hungarian festive noble clothing was the most typical tradition among the nobility.) After the WWII., as a result of the Soviet occupation and the accompanying communist takeover, the aristocrats who remained in the country were persecuted, interned and dispossessed. The Hungarian nobility ceased to exist. In the 50s, when folklore began to be documented more seriously, the traditions of the aristocracy were already considered worthless, and no one remembered the traditions of the citizens. Thus, from the Hungarian national culture, only the peasant culture remained for posterity. The importance of peasant culture was strengthened by the fact that during the socialist period it was the most compatible with the socialist ideology, so it was the only traditional thing that could be shown to West German tourists paying with hard currency in Hortobágy.