Annyira más világban nevelkedtek ezek az emberek,bár nehéz életük volt,mégis valahogy volt értelme.Manapság csupán a vagyonhalmozás,az értelmetlen fogyasztás,pazarlás éltet bennünket.
Drága Marika és Lajos, üdvözlöm önöket Magyarországról Rózsika, én sem vagyok fiatal, és özvegy, 50 évet voltunk házasok,most egyedül élek,, Nagyon tudom hogy mi az élet, nagy családból származók,13, voltunk testvérek,bizony nagyon sokszor alvás volt a vacsoránk,,Kis lány korom óta dolgozom,most annak iszom a levét,,Rokkant,, lettem, kívánom hogy nagyon sok évet éljenek meg nagy,nagy szeretetben!! Üdv Rózsika ❤️💐🌸🌹🌺❤️🇭🇺👵
Na ez volt még az ember, a kitartás, munka, mindenki segített, mindenkit, igaz hogy szegények voltak de még is oly boldogak voltak, amilyen a mai ember nem tud már lenni. Tagja vagyok én is ennek a világnak, csak a telefon, az internet a kisgyerek kezébe is ahelyett, hogy kimenne a kertbe, vagy len játszana jót az udvaron és miegymás, de minden tiszteletem ezeké az embereké. Innen is kívánok még ennyi évet, vagy majdan többet, mint ahol most tartanak! ❤️
a Márkó család Károly Robert ídejéből létezik Erdélyben , az én dédnagyanyám is úgy jött Bukovinába Siciliából annak idején mert tudott irni,olvasni és számolni és ez nagy szó volt akkoriban.A legfontosabb mesterségek a kőművesség,az útászat és a szobrászat.Abba az időben nagy szükség volt szobrászokra mert ők faragták ki a malomköveket, aztán jöttek a kubikusok, a szobrászok akik a temetőkben is faragtak kőkeresztet és másféle műemlékeket.
Azért az szívfacsaró, amikor azt mondja, hogy " Romániában élő magyarok vagyunk. Nem lesz az, amit mi akarunk." Fôleg, hogy az én szülőfalum is kis híján oda lett csatolva. Csak a jószerencse mentette meg.
