"Tudom, kell az aranyszerelem, gondjaidtól távol, tudom, nem kell már a türelem, nyomorúság vádol. Bolygó fény a kezemen, takarjon a fátyol, álmodj hát a dalomon, lázad van és fázol. Refr.: Téged hív, karjaidba zár, szeret a mocsár. Gazdaggá tehet a halál, szépen muzsikál. Bántottak már úgyis elegen, a hajnal is keserű, robotol a ránc a szemeden, könnyed tenger ízű. Akkor hát legyen elég, a dühödben látom, ébrenlétbe beleég az aranyszín álom. Gyere hát, fáj minden odakinn, mosolyog a lámpám, az ígéret örök idebenn, aludhatsz a vállán. Rongyos életedet add, szeretett-e olykor, olcsó mind a szerető, aki drágán csókol"
