Tegnap jólvanezígy-es pólóban a játszóházban egy másik jólvanezígy-es pólós anyukával némán összebólintottunk és tudtuk, hogy igazunk van, mint Csokinak!
A nagymamám 87 éves, parasztasszony, a szó legszebb értelmében. Egy olyan időseket foglalkoztató közösségbe jár minden nap (mi ovinak hívjuk) ahol van lehetőségük x-boxon játszani. És játszanak is. Kért okostelefont, hogy láahassa az unokáit, dédikéit (viberen). Van tablete, amin minden nap a szókirakóval játszik. Sokat megélt, sok dologhoz nem ért, de nem tekinti ördögtől valónak a világ fejlődését.
én is ilyen idős szeretnék lenni, és rólam megírhatnák majd, hogy "és minden nap megnézi a Jólvanezígy-et és a Fókuszcsoportot" :D még csak 21 évet kell erre várnom! :D a kérdés már csak az: ti itt lesztek? ;)
Végre-végre beszél valaki az őstraumámról, tíz évesen álomba sírtam magam, amikor a Kincskeresőt olvastam, ráadásul van egy 5 évvel fiatalabb húgom, akinek vizionálhattam a koporsóját....29 éves vagyok és még mindig beleborzongok ennek a könyvnek a gondolatába is :)
El kellene dönteni, hogy mi a fontos a gyerek szempontjából. Addig nyüstölni az olvashatatlan, élvezhetetlen nehéz olvasmányokkal, amikre az irodalomtanár elélvez, de a gyerek rossz esetben egy életre megutálja az olvasást. Vagy inkább kalandos, vicces könyveket olvastatni, amik szórakoztatják és ugyanúgy a szövegértést segítik elő. Emlékszem gyerekfejjel gyűlöltem a kötelezőket, de a Rejtő, Verne, Karl May, Cooper könyveket nem tudtam letenni még este sem. Nem állítom, hogy ez a legjobb módszere az olvasás megszerettetésének, de a gyerek képzeletét inkább mozgatják meg ezek a jellegű könyvek, mint a nagy irodalmi műremekek. Ugyanakkor az életkor és érettség előrehaladtával nyilván ezeknek a komolyabb könyveknek is van létjogosultságuk.
Tavaly nyáron olvastam az Árvácskát. Aztán megnéztem a filmet is, mert az is van! És miközben olvastam totálisan értetlenül álltam afölött hogy ezt komolyan 8.-ban kellett olvasnunk?! Nem emlékszem, hogy olvastam volna. Éppen ezért tettem most meg. Ezt egy tizenéves gyerek kezébe viszont biztos nem adnám, főleg ha alulról súrolja... Gyönyörű! Magyar szakosként meg pláne elidőztem egy-egy kifejezésen vagy képen, de kisgyerekkel nem olvastatnám. Nem azért, mert "érthetetlen", "élvezhetetlen", hanem mert nem ért meg rá. "Szörnyű" élmény volt (olvasni). Mindenkinek ajánlom!
@@dianadamm1381 Pontosan, teljesen más gyerek és más felnőtt fejjel egy ilyen. Szerintem itt is a legfontosabb a mértékletesség és az 'emészthetőség'. Itt arra is gondolok, hogy egy Quo Vadis vagy egy Aranyember igen terjedelmes könyvek és ezek is elrettenthetik a gyereket vagy egy fiatalt. Ezt talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint hogy egy kisgyermekkel elsőként nem egy drámát nézünk meg a tévében, hanem egy játékosan oktató mesét mondjuk. Mindkettő taníthat valami fontosat, csak nem mindegy, hogy azt milyen életkori érettség alatt teszi.
Unokaöcsém 9 évesen kapta meg az Egy ropi naplóját. Nagyon tetszett neki, ki is olvasta az összes részt és azóta is szeret olvasni.🙂 Persze a műfaj azóta változott, de nem lett traumatizálva, mint anno én az említett művekkel. 😃
Hidd el, a Harry Potterrel minden gyereket be lehet rántani az olvasásba. És vannak modern magyartanárok, akik alkalmazzák is. Gyermekemnek ilyen volt. Aztán jött egy tanfelügyelő, majdnem kirúgták, és mehettek vissza a gyerekek a Kincskereső kisködmönhöz. A fideszes közoktatás nem feltétlenül gyerekbarát.
A kincskereső 4. osztályos kötelező volt ha jól rémlik, emlékezetes nyár volt, lassan 29 évesen mindenre emlékszem belőle.. Végig sírtam az egészet, kicsit traumatikus élmény.
Szintén 29 éves vagyok, végig bőgtem az egészet. Egyénileg is el kellett olvasnunk és az osztályban hangosan is olvasnunk kellett. A mai napig él bennem,hogy az osztálytársaim kánonban mondják az irodalom tanárunknak,hogy sírok és nem értik miért.😅 Traumatikus élmény volt.
nekem harmadikban, ev kozben (talan a teli szunetben) volt kotelezo a krindzskereso kiskodmon. anyam olvasta, mert en a masodik oldal utan azt mondtam, hogy en inkabb megbukok, de ezt nem folytatom. az olvasonaplot is o diktalta le... amugy arra emlekszem az egeszbol, hogy a konyv szigeteloszalaggal volt osszeragasztva, mert a novereim is annyira szerettek olvasni, hogy a huszonhatodik oldalnal ketteteptek.
A Kincskereső kisködmönnel abszolút egyet tudok érteni... már nem emlékszem pontosan, de szerintem a legelső kötelező olvasmányunk volt másodikban talán... szerencsére kevés dolog maradt meg belőle, a torokgyík, Küsmödi, meg a körtemuzsika, és az érzés, hogy a világ egyik legnyomasztóbb olvasmánya. Utána nagyon sokáig tartott, mire újra megszerettem könyveket olvasni. Tömény nyomasztás, nem alsósoknak való... A Rejtő regények, amúgy pont jók arra, hogy megszerettessék az olvasást, főleg a híresebbek, a Piszkos Fredes, meg a Légiós könyvei...
Mi baj a Kincskeresővel? Ma sokkal nyomorultabb regényeket alapoz meg a magyarok elkeserítő társadalma, nektek meg Móra Ferenc nyomasztó! Hol éltek, kedvenc felebarátaim? Mit tudtok egyes tömegével megélt emberi sorsokról? Mindenki a Rózsadombon tengeti az èletét? Megsúgom, a mai fiatalok 40%-a nem képes örömteli olvasásra, nem érti az írott szöveg, az írás értelmét. Képzeljetek el az ezeknek a gyerekeknek az életét. Utána panaszkodhattok a Kincskereső nyomasztó hatására. Elvette az eszeteket a NER.
Néhány tény a dunaszerdahelyi foci klubról(DAC). A klub tulajdonosa Világi Oszkár, dunaszerdahelyi oligarcha, aki nagyon magas pozícióban van a MOL-ban. Mikor épült a DAC stadion (MOL Aréna) akkor az építkezésre a magyar állam is adott egy csomó lóvét. Ez a közel 250 millió forint annak csak a töredéke. Ha jól tudom Világi benne van abban az alapítványban is (meg még ki tudja mennyiben), ahol döntenek a magyar filmes pénzekről. Így már nem is annyira meglepő, hogy ennyi pénz akad egy ilyen dokumentum film forgatására.
Nekem is az első kötelező olvasmány a kincskereső volt. 2-3. Osztály körül. Èppen csak megtanultunk olvasni. Katasztrófa volt, megutáltam a következő 10 èvre az olvasást. Kèsőbb kamaszkènt találtam meg a saját ìzlèsem ès azóta szeretek olvasni. De úgy gondolom felnőtt fejjel is, hogy ezeket a kötelezőket bőven felnőtt fejjel kellene olvasni, valószìnű az ìrók sem gyerekeknek szánták.
A Kincskereső Kisködmönhöz nekem 4. osztályban volt szerencsém. Nem tudom, ti hogy vagytok vele. Nem emlékszem rá semmilyen szempontból, de ez is lehet, hogy traumatizált sok kortársamat és engem is. Egyetértek, szerintem is azonnal kellene változtatni a következő olvasmányokon. És igaz, hogy ezeket a könyveket középiskolában is lehetne olvastatni... Mennyire rossz kifejezés, főleg úgy, hogy szeretek könyvet olvasni. Mondjuk szerintem az Antigonét sem kellene elsős középiskolásként olvasni. Meg egy csomó más könyvet sem. Semmit nem értettem belőle. Aztán negyedikben, mikor újra elolvastam, azért már teljesen más volt. Az olvasás egy jó dolog. De csak abban az esetben, ha meg is tudod érteni és át tudod érezni, miről is van szó. Nyilván a könyvek, amiről beszéltek, fontos művek, csak nem mindegy, mikor olvasod.(làsd Antigoné) A felsős kötelezők közül közül kettőt olvastam, a Pál utcáit és a Légy jó mindhaláligot. Utóbbit nem igazán értettem, az elsőt kedveltem, de csak a pozitív szereplő miatt, viszont tisztán emlékszem, hogy nem értettem, hogy miért szenved szegény fiú.(Nemecsek, ötödik) Szükséges lenne megszerettetni mindenkivel az olvasást, mert sokat tud adni. És szükséges lenne már változtatni azon, hogyan választják ki az olvasmányokat. Üdv, Egy southamptoni burcsázó
Sosem felejtem el azt a nyári napot amikor elkezdtem a Kincskeresőt olvasni….sírva rohantam be az udvarról anyuhoz, hogy miért olvastatnak gyerekekkel ilyen dolgokat…és még arra is emlékszem, hogy szeptemberben az első dolgozat kérdések közt szerepelt, hogy miért volt bűntudata a fiúnak…(3. osztályosak voltunk)
Pályázati témában szolnèk hozzá párom kutya kozmetikát nyitott volna de pályázat amire pályáztunk ez ügyben mindig meg telt volt de egyszer végre 2ev után elfogadták kaptunk egy csomó papírt meg egy címet ahol folytatódik az elbírálás na a lényeg a címen nem volt semmi csak egy le bontásra váró épület volt hát mi itt be fejeztük a pályázatot 😂😅
Sziasztok! Nem Magyarországon élünk😅. Itt is kell olvasni a gyerekeknek könyvet, de ők választanak könyvet, és prezentálniuk kell. Van 1 nyomtatvány, és ki kell tölteniük, és a kedvenc részüket fel kell olvasniuk. Ja meg talán havonta könyvtárba viszik őket, és kell könyvet kölcsönözniük. Hála isten a mi gyerekünknek van kedvenc könyvsorozata, hoz, de nem olvassa el😂.
Feróról lehetne egy brutális filmet csinálni szerintem - izgalmas, kalandos jelenetekkel az első pár évtizedben - a kezdetektől a "végéig". Olyanra gondolok, mint a A hullám (Die Welle), hogy min megy át az ember és az elme egy ilyen életút során, az ő szemszögéből átélve és kivülről nézve - honnan, hova, hogyan. Ahogy megmagyarázza az agya az éppen aktuális életéről, hogy úgy jó és úgy van a helyén, ahogy van és az érzés, amivel éled a mindennapjaidat , hogy "ugyan olyan vagyok, mint voltam - Ti változtatok".
A legtöbb kötelező olvasmány nem való annak a korosztálynak amelynek olvasnia kell. Nem nekik szánta a szerző! Akkor miért nekik kell elolvasni? Nem fogják érteni nem fogják értékelni. Nem csak a Kincskeresőről van szó, középiskolában olyan erős mély dolgokat kéne megérteni, amihez se tudásuk, se tapasztalatuk nincs és a szerző se gyerekeknek szánta, hanem komoly felnőtteknek! Így van, az olvasást megszerettetni kellene. A következő probléma, hogy elemezni is kell a kötelező olvasmányt ami abból áll, azt kell tudni amit a tankönyv és tanár elmond. Mi van? Az a író pláne nem azért írta amit írt hogy diákok bemagolják hogy arra gondolt a szerző blablabla. Hanem hogy aki elolvassa, abban gondolatot érzelmeket ébresszen. De ez egyedi szubjektív dolog csak akkor működik, ha nem szabják meg hogy mit kell gondolni róla. Holt költők társasága? Ez az egyik legkárosabb része az oktatásnak.
Stréber voltam, minden kötelezőt elolvastam. A Kincskeresőt nem tudtam. A szüleim olvasták fel az utolsó fejezeteket. Azt se fogtam fel, mi van benne. Pedig elvileg jó képességű voltam..
Hú, a Kincskereső kisködmön nekem is nagy vesszőparipám! Szerintem is teljesen alkalmatlan arra, hogy a gyerekek első olvasásélményeinek része legyen. A tartalmi oldala csak egy része az ellenérveknek, de tényleg iszonyat nyomasztó, és ahogy Ádám is mondja, nem biztos, hogy ilyennel kellene kezdeni. E mellé jön, hogy az egész világ, amit elénk tár, teljesen ismeretlen egy mai városban élő fiatalnak; hogy a nyelvezete iszonyat nehéz ennek a korosztálynak a körmondatokkal, az átvitt értelmű jelentésekkel; hogy a megnevezett dolgok, fogalmak jelentése ismeretlen a mai gyerekeknek (kredenc, stelázsi, stb.). Tényleg jó, hogy a betűket nemrég megismerő gyerek ezzel küszködjön? Évtizedek óta ragaszkodnak ehhez a könyvhöz kötelező olvasmányként, és én nem úgy látom a statisztikákból, az olvasni szerető tinédzserek számát tekintve, hogy nagyon alátámasztaná az indokoltságát. És akkor még azt a témát fel sem hoztam, hogy szerintem a "kötelező olvasmánynak" így ebben a formában tuti semmi értelme. Mondom ezt könyvtárosi végzettséggel, több ezer kötettel a hátam mögötti könyvespolcon. :-)
Én zenész családból jövök, már régen tudtam, hogy mi az okarina, de nem tudtam összekapcsolni a körtemuzsikával, így csak olvastam hülyén.... Szóval teljesen jogos, amit írsz! Még én is tolmacsot kértem, pedig a stelázsit értettem! 😅
Igen, lehetne akár Móra Ferenc mű is helyette, de egy könnyedebb. Jókainál is ez a helyzet, neki is vannak akár sci-fi-írásai is, amelyek sokkal alkalmasabbak lennének a közelebb hozására. Jobb helyeken megpróbálják összekapcsolni a különböző időszakokat-korokat, a közöst is meglátva bennük, így időben egymástól távol lévő szerzőket is össze lehet rímeltetni. Az sokkal érdekesebb, de persze munkaigényesebb is.
Ki emlékszik a Micó című novellára? Azt is 3-4. osztályban kellett olvasni, vagy korábban, és anyám végül megtiltotta, hogy gyakoroljam. Azt mondta, ha problémázik a tanítónő, mondjam, hogy nem engedte.
Még az is lehet. Van olyan hogy szakáll festés. Mondjuk ha úgy egészítik ki a szakállát, hogy egységes, formás, szimmetrikus legyen, úgy, hogy bizonyos helyeken nincs szőr, akkor csak a bőrt festik? Arcfestés.
Kozsó maga egy rajzolt figura. Elég régóta ismerem, mielőtt még "ismert" lett. Emberileg annyira a legalja, hányinger-keltő volt már akkor is, hogy elment az étvágyam a reggelitől. Talán az ebédtől is. Undorító féreg ez.
A magyar iskolarendszer teljesen úgy fest, mintha az lenne az egyetlen célja, hogy a lehető legtöbb dolgot egy életre szólóan meggyűlöljön a gyerek. A tanulást, az olvasást, a menzát, a történelmet és irodalmat, a zenét és rajzolást, a közösségi programokat, ünnepeket...
[Kincskereső kisködmön] Egyébként sztem ez egy jó könyv, abból a szempontból, hogy jól mutatja, milyen volt a világ a védőoltások és a modern orvostudomány előtt, amit láthatóan sok felnőtt elfelejtetett, vagy rosszul "emlékszik" rá. Ezért inkább az Egy Oltatlan Naplóját olvasgatja FB-on, és azt hiszi, hogy régen minden jobb volt. A gyerek egész nap a természetben volt és egészségeseket kajált, nem úgy, mint ma. Csak közben némelyikük meghalt még 18 éves kora előtt, vagy egy életre lebénult, ha járványos gyermekbénulást kapott. Ezek az egybites kretének meg azt kockáztatják, hogy ha elég embert sikerül hozzá behülyíteni, akkor ezek az esetek simán visszajöhetnek. Aztán majd egy részüknél az lesz, mint a spanyol szülőknél, akiknek a gyereke torokgyíkos lett oltás hiányában, és a szemük előtt halt kínhalált a kórházban (lassan megfulladt). Apuka annyit tudott mondani, hogy a sok oltásellenes csoporttól átverve érzi magát. Ehhez az kellett, hogy meghaljon az egyik gyereke, addig azt hitte, hogy mese az egész. Pedig csak olvasnia kellett volna régi könyveket, hogy bepillantást nyerjen, milyen is volt korábban.
Nem akarom védeni a kötelezőket, de ha nem akarjuk, hogy a 9 éves gyerekünk szembesüljön idő előtt a halállal ( annak természetességében ), akkor a Minecraft-tól is illene eltiltani, ahol halomra öl minden.
Az irodalom fejlődése nem teszi idejétmúlttá a Kincskereső Kisködmönt. Hogy mit tartatok olvasmányos szövegnek, ez változhat, Móra irodalmi értéke nem. Nekem annak idején nem okozott semmilyen problémát az olvasása.
8 месяцев назад
Nekem sem... 24 oldal után letettem, az olvasónaplót összekamuztam és azóta is ott van a könyvjelző, ahova 20 évvel ezelőtt betettem. 😅
Az irodalmi érték önmagában egyáltalán nem teszi alkalmassá arra, hogy segítsen megszerettetni az olvasást a mai gyerekekkel. Sőt, éppenhogy egyre inkább idejétmúlttá teszi a régebben íródott könyveket. Mivel a legtöbb suliban sajnos még mindig a kötelezők között szerepel a Kincskereső kisködmön az alsó osztályokban, a statisztikák kiválóan tükrözik ezt.
@@ehranehran2569 Ebben maradjunk. Móra Ferenc idejétmúlt, ti meg időszerűek vagytok. Kihagynátok az olvasmányaitok közül, szerintem meg alapolvasmány, a magyar ifjúsági irodalom kiemelkedő alkotása. A Mórát kidobók nyomasztó, mindent eluraló érzelemhullámról beszélnek, én semmi ilyesmire sem emlékszem. Csodálkozásra, együttérzésre, a már akkor is az élet múlására figyelmeztető régi nyelvhasználat furcsa szépségeire, s a bennem ébredő, a végére minden pórusomat ellepő szeretet érzésére. Nem vagyunk egyformák.
8 месяцев назад
@@balogh9015 Lehet. Sosem fogom megtudni. Lehet amúgy elolvastam volna azóta, csak kicsit idősebben, amennyiben nem 10 éves kor környékén akarják ráerőltetni az emberre. Egyébként imádok olvasni, szépirodalmat és szakirodalmat egyaránt, korszaktól függetlenül. Egyszerűen csak ezek a regények, amik kötelezőek, ezek abban az életkorban unalmasak, ezáltal kontraproduktív az erőltetésük.
37:39 Köszönöm. A világ legócskább legunalmasabb legdögletesebb könyve volt az életemnek. Az egyetlen könyv ami nem adott semmit,sőt inkább kevesebb lettem töle mint mielőtt kinyitottam. Kínomban az utolsó 100 oldalt úgy olvastam hogy 2 oldalt elolvastam 10-et átlapoztam, mert már kibírhatatlan volt. Semmit nem vesztettem,sőt időt nyertem.Valahogy összeszedtem egy 2-est belőle aztán örökre elfelejtettem azt a szart.
Nem tudom, honnan ered, de én Robitól hallottam, hogy a tankönyveket öregek írják öregeknek. Ez így lehet a kötelezők kiválasztásánál is - ismerős a tanítónéninek, érti (már), a nagypapa gyümölcsösével egy nosztalgiazsákba kerül, úgy megszépül, hogy az csak na! Nem kell az ilyen mai izé, más se hiányzik, mint hogy a kölkök jobban értsék, mint én! Piszkos Fred, Bőrharisnya, az túl fiús, meg nem is magyar, Mogyorót meg úgyse értenék! Meg különben is, ezt az elfajzott generációt móresre kell tanítani, mi is túléltük, azt jólvanazígy!
SZintén! 5.-ben az ajánlottakban volt, és azért olvastam el. Aztán már abba sem hagytam az olvasást, de a kötelezők nagyrészét kihagytam. Elkezdtem, hogy mondhassam, hogy megpróbáltam, de csak az Egri Csillagokat olvastam el. Mondjuk, azt többszöris.
Jó, azért a Kincskereső régebben íródott. Akkor még nemvolt tévé, nem volt tele az ember élete látványhalállal (filmek, sorozatok, képregény), de mivel mindig is érdekelte az embert a halál, hát különböző módon szembesítették önmagukat vele. Illetve ne feledjük azt, hogy az a korszak a mai modern gyógyszerek előtt íródott, a gyerekhalál sokkal természetesebb, volt. Ezért is vállaltak annyi gyereket. Nagypapám mesélte, hogy 11-en voltak testvérek, de 13-an lettek volna, csak kettő meghalt. És ezt olyan természetességgel mesélte, hogy csak lestem. Más kor, más élethelyzet.
Teljesen igazad van. En mikor megtudtam, hogy ikreket varok megkerdeztem a nagyanyamtol, akinek ket ikerpar testverei is voltak, de mind meghaltak babakorukban, mi is tortent veluk. Azt valaszolta: “Nem tudom, tan azt hiszed elvittek oket orvoshoz?!” Annyira belem egett ez akkor . A mai kor emberenek ez teljesen erthetetlen hozzaallas a gyerekvallalashoz.
A gyermekhalál régen sem volt természetes. Nem azért született 11 gyerek, mert annyira akarták, hanem mert lövésük sem volt a fogamzásgátlókról. Nem voltak orvosok, védőoltások. Volt éhinség. Volt olyan, hogy skorbut járvány volt, mert volt egy aszályosabb év. Szinte sose fürödtek. Új ruhákra nem volt pénzük etc. Sokat olvastam a 19. század orvoslási szokásairól. Meglepődnél ha tudnád, hogy mennyire átszőtték a hiedelmek meg a babonák az életület. Így nemcsoda ha brutális volt a csecsemő halandóság.
Sziasztok, a kötelező olvasmányokkal, az a probléma, hogy nem szórakoztató? 🤔 Amikor Én voltam gyerek, már akkor sem olvastunk el minden kötelezőt! A kötelező olvasmányoknak a lényege az, hogy a történelmi szférákat konteksztusba helyezze. Amikor az Illiászt vagy az Odüsszeiát olvassa az ember, azzal egy nagyjábóli képet kap a Ógörög kultúráról, amikor a gyufa árus lányt olvassa, képet kap róla, hogy akkor és ott milyen szar volt az élet. Ha nem olvasnak ilyeneket a gyerekek, márpedig nem olvasnak, jön a hópihe nemzedékek sora, meg a szociálisan teljesen érzéketlen társadalom... És igen, ebben élünk, 👏👏👏👏👏👏👏. Mert már a mai társadalomban is többségben vannak azok akik, sz@rtak arra hogy a kötelezőt elkllene olvasni...
Hozzátenném még, hogy igen is egy tanár feladata, hogy tudja hogy az adott tanítványa képes-e befogadni egy könyv mondanivalóját. Ha emlékeim nem csalnak volt választható kötelező olvasmány, és volt olyan hogy a tanár ajánlott személy szerint olvasni valót... Arról nem is beszélve, hogy nem hiánan vannak történelem/irodalom szakos tanárok..
Ha a nebulo kotelessegbol olvassa el ezt ugy, hogy a vilagon semmi kedve nincs hozza es meg szar elmenyt is nyujt neki, akkor nem az ogorog kulturarol vagy a tortenelmi szferakrol fog gondolkozni, hanem le akarja tudni, megirni a dolgozatot aztan nagyon gyorsan elfelejteni. Nemes gondolat amit irtal, de a kisiskolas gyerek nem igy fogja ezt fel.
@@bogarhatumaszkarpone Helló, meglátásom szerint Erre való a támogató környezet, meg a beszélgetés. Sajnálatos módon, Én nyílván feltételezem azt, hogy a szülői, családi háttér, és vagy a tanári kar ide vonatkozó tagja, ezekre az egyszerű motiváló tényekre, vagy csupán a tényekre, hogy ez meg az erre és arra világít rá egy olvasmányban, ad a diáknak valami támpontot. Természetesen ezt mindazok ellenére feltételezem hogy a megfelelő környezet, számomra sem állt mindig rendelkezésre, az összefüggéseket, magamnak kellett át látnom, Talán egész életemben 2-3 tanárom volt, akitől megfelelő iránymutatást kaptam ezügyben. És sajnos sok tanárom volt. De talán naivan azt feltételezem, nincs mindenki az Én cipőmben... Itt jegyeznémmeg, hogy a tanárok képzésén is lenne mit csiszolni!
A kötelező olvasmányos gondolatmenetben több pontatlanságot érzek. Először is ne keverjük össze a szépirodalmat a szórakoztató irodalommal, ha szabad kérni. Értem én, hogy Maident jobb hallgatni, mint Beethovent, de ugye ebből nem következik, hogy egy szint volna a kettő? Aztán egy gyereknek teljesen mást jelent egy adott mű, mint egy felnőttnek. Nem célszerű kivetíteni a felnőtt érzéseket a gyerekekre, nagyon nem. A legfontosabb pedig, hogy megint a hópiheséget érzem sajnos, mint egyre többször. Nehogy valami trauma érje azt a gyereket, mert katasztrófa történik. Esetleg, netán, talán nem a műben van a hiba, hanem abban, hogy képtelenek vagyunk normálisan átbeszélni a gyerekkel az adott könyv tartalmát, az általa kiváltott érzéseket? Nem mondom, hogy a kötelező olvasmányok listája ideális, de pont nem ezen és nem így kéne változtatni rajta...
Én sem, helyette a Tüskevár volt kötelező, ami nem csak nem érdekelt, de untam, utáltam, kínszenvedés volt! Nem ezt érdemelte az a regény! De a lányomnak ajánlottam, hogy olvassa. Persze, már nem 8 éves, és ha mégsem tetszik, nem fog érte szidást, és egyest kapni a suliban!
Szégyen, nem szégyen én szerintem egy kötelezőt el nem olvastam a Pál utcai fiúkon kívül... Szörnyen unalmasnak tűntek... Mégis imádok olvasni, mert anyám tizenévesen oda nyomott egy Leslie L Lawrence könyvet a kezembe, hogy ezt olvassam, mert izgalmas.. 😄 azóta kb már 40-50 kötetes gyűjteményem van a könyveiből.. igazi tini könyvek, felnőtt fejjel már kicsit sablonos, de megváltoztatta az olvasáshoz való hozzá állásom az a író, szóval nagyon ragaszkodom is hozzá.. :) természetesen azóta is imádok olvasni.. azt ami érdekel! 😄
a “szégyen, nem szégyen” részhez, én olvastam, de minek. nem sokkal többet tudok egy csomóról, amit olvastam, mert nem értettem és emiatt nem is nagyon emlékszem. én is azok közt vagyok, akik a torokgyíkra emlékeznek csak a kincskereso kisködmönből, meg egy nagyon éles képre Gergő kishúgáról a ravatalon, ahogy gyerekként magam előtt láttam amikor olvastam, keverve a könyv leírásait meg a saját nővérem és húgom vonásait vegyítve… ha csak ezt hagytad ki az életedből, akkor azt hiszem te jöttél ki gazdagabban ebből a dologból. ennek ellenére én nagyon szeretem Móra Ferencet, meg nekem se vette el ez az élmény a kedvem az olvasástól, de az is biztos, hogy nem ettől szerettem meg xd a későbbi felsős/gimis kötelezőkről jobb emlékeim vannak ott egy csomót nagyon örülök, hogy elolvastam, mert magamtól nem tettem volna és jók voltak, de az is olyan, hogy nem marad le semmiről az ember, ha 16 évesen unalmasnak tartja, mert ha szeret olvasni, akkor majd elolvassa idősebben, ha felkelti az érdeklődését 🤷🏼♀️😃
Erősen él a kép a fejemben, ahogy a bátyám sírva könyörög anyámnak, hogy ne kelljen filmen megnéznie a Kőszívű ember fiait, mert nem bírja és szenved. 😂😂
Sosem olvastam egyik kötelező olvasmányt sem. Mindig inkább bevállaltam azt az évi 1 db egyest, amiért a dolgozatot nem tudtam megírni belőle. Hozzáteszem, 11 évesen már könyvtárba jártam, csak az ízlésemnek megfelelő könyveket kerestem. Persze ezt hiába mondtam az akkor 70 év közeli nyugdíjból visszahívott Kati néninek, nagyon kötötte az ebet a fához, hogy ha ezeket nem olvasom el, akkor nem leszek soha normális felnőtt.. Hát őőőő.. most így tudva a sztorikat, amúgy jobb is, hogy nem olvastam el :D
Kőmíves Kelemenné.... Tudom, asszony kell a házhoz, de a mai napig nem értem... miért kellett hatodikos koromban elemezni? akkor utáltam meg a magyar irodalmat.
Én középiskolában HEFOP-os voltam (fogalmam sincs minek a rövidítése), ami egy kompetencia-alapú irodalom és nyelvtan tanítás volt. Azt jelentette, hogy az olvasmányok korhoz illő témákat dolgoztak fel kortárs íróktól, olyan nyelvezetben amit az adott évfolyam könnyen befogad. 9.-ben Antigóné helyett Varró Dániel volt pl. az ajánlott olvasmány de 12.-re ugyanúgy eljutottunk József Attilához meg hasonlókhoz. Ez 2007-2012 volt állami iskolában szóval létezik az a fajta oktatás amit ti hiányoltok csak ez egy EU-s program és ezért gondolom alig használja manapság állami iskola pedig szerintem jó volt.
Oké, hogy "2007-2012"-ben ez volt, de eltelt több mint 10 év, ami a leépülés jegyében telt. Kérdés, hogy még most is van-e arra lehetőség, amire akkor.
A jövővel kapcsolatoss elmélkedéseitekről abszolút az Altered Carbon c. sorozat jutott eszembe. Személyre szabott reklámok, biológiai modifikációk... Érdemes lenne ránéznetek.
Remélem a Kozsó filben az is benne lesz , hogy 2000-nyarán hat-hét negyedikes a salgótarjáni Kodály Zoltán általános iskola udvarán, a nagyszünetben telefonon hívogatja Kozsót, ő minden alkalommal felveszi, majd el kezd habzószájjal üvölteni, mire a kuncogó gyerekek mondat közepén lerakják. Majd hívják megint. Biopic-be belefér.
91-es születésű vagyok (év vesztes). 10 évesen 4.ben volt nekünk kötelező a Kincskereső kis ködmön. Én szerettem a könyvet és értettem miért volt kötelező. Az a rész, amit felolvastatok az irigységet mutatja be. Alapjáraton vannak benne nyomasztó részek, de így "kiragadva" még nyomasztóbbnak hat. De a teljes képet nézve tanító jellegű, ahogy az egész könyv is. Jó páran félreértelmezik hogy mi szükség van a kötelező olvasmányokra. A kis ködmön inkább jellemformáló és tanító jellegű. Más könyvek pl az Egri csillagok mondhatni az alapműveltség része. Megint mások szókincset gyarapítanak. És ott vannak azok a könyvek, amiket meg jóformán csak azért kötelezőek, mert kötelezők. "Fogadd el, olvasd el" ilyen számomra az Antigoné (Pfujj). Ez meg hogy most mi hogy hat a gyerekre. Mindig nevetek. A saját anyámat is ki nevettem. Sokan úgy állnak hozzá, hogy majd ők megmutatják a világnak hogy milyen jól fogják nevelni a gyereket, erőlködni fognak hogy semmi se érje, és ha valami történik mindig lesz mit vagy kit okolni a történtek miatt. Az utolsó utáni gondolat sem lesz az, hogy a gyerek a hibás. Ha anyám tudta volna hogy a 2000-es évek elején és közepén miket csináltunk az interneten. Miket néztünk meg és hogy viselkedtünk már akkor az online térben név nélkül. Egyem a szívét minden szülőnek ha azt hiszi, hogy az ő kis gyermeke szent és sérthetetlen... Annyi minden fogja őket érni a suliban, az életben, hogy nem egy ilyen könyv miatt lesznek depisek. Annyi inger fogja őket érni életük során, hogy maximum a könyvet olvasva elgondolkoznak azon, hogy "jól viselkedek-e vajon?". Az interneten bármit megtalálhatnak, a filmekben, a zenékben, az internetes "térben" szintén érni fogják őket nyomasztó dolgok. De a legtöbb az életben és a közösségben fogják. És azok fogják formálni leginkább a jellemüket. Elolvashatnák a Zabhegyezőt is, nem fogják keresni John Lennont, vagy ha igen akkor vigyenek ásót meg lámpát :D 32 éves vagyok. Lassan 33, és rengeteg mai fiatallal foglalkozok. 10-en és 20on évesekkel. És 1 fokkal sem rosszabbak a mai fiatalok mint az én korosztályom. Mások, mert mást tapasztaltak meg. Minket is próbáltak a poszt kommunista szutyok tanáraim, majd munkatársaim és főnökeim a "kussolj és dolgozz" elvre nevelni. Már nálunk sem jött be ez a dolog, mert nem volt eltántorító erő és volt alternatíva. A mostaniknak sokkal több és más alternatíváik vannak kvázi mindenre. Olvasásra, szórakozásra, munkára, és amint látjuk az ország elhagyására is :) . Őket már nem biztos hogy az fogja "meghatni" mint minket. És nincsen fekete volga ami értük menjen kedves elvtársak :) Nem a könyvek fogják a jellemüket döntően befolyásolni. Ahhoz már túlságosan csökkent az értékük, de ha valaki a kis ködmön miatt, vagy az Árvácska, de kiemelném a Sadako élni akar c. könyvet. Ha ezeket fiatalon elolvassák és csak 1 kicsit is elgondolkoznak azon. Hogy vajon helyesen cselekszek-e? Már megérte.
Nem baj Csokker, nem maradtál le semmiről. Reméljük megélünk még eg y rendszerváltást. Talán jobban sikerül. Bár...itt a komcsik adják egymás kezébe hatalmat. Ha az MSZMP maradt volna,akkor is a gcié lenne az ország.
Azért általában úgy szokott ez kinézni, hogy lebeszélik a versenytársakkal, hogy adjanak aránytalanul alacsony árat vagy kimagaslóan nagyot, és mint egy bundázott meccs, már a verseny előtt el van döntve az eredmény.
Én első könyvem a halálra ítélt szakasz volt.... Kincs kereső kis ködmönt az egyébb kötelező marhaságokkal együtt kihagytam az életemből... a Halálra ítélt szakasz után jött a Navaróne ágyúi, majd Rejtő Jenő könyvek , stb.
Nem az első olvasásélményem volt azért A halálra ítélt szakasz, de viszonylag korán a kezembe akadt, és többször is elolvastam. Bár kétségkívül nem a magasirodalmi értékei fogják meg az embert :-D De ha segít megszerettetni az olvasást, akkor bármilyen könyv alkalmas lehet arra, hogy a gyerek figyelmébe ajánljuk.
26:19 - Nem a kép a lényeg, az csak illusztráció. Megdöbbentő, de a konténerhajók brutális mennyiségű üzemanyagot fogyasztanak el. "On average, however, a large cargo ship can consume anywhere from 100 to 300 metric tons of fuel per day. This translates to approximately 30,000 to 90,000 gallons (113,000 to 340,700 liters) of fuel per day." Ha utánaszámolunk, akkor bizony egyetlen konténerhajó, egyetlen nap alatt annyi üzemanyagot használ el, mint amennyit átlagosan 100.000 autó egy városban. Amikor először olvastam én is megdöbbenem rajta, de igaz... 😕
Ne felejtsük el, hogy egy konténerhajó 3-500 ezer tonna árut szállít egyszerre így továbbra is a második legjobb szállítási eszköz a vasút után. A kínaiak pont most építenek egy nukleáris meghajtásút, ami remélem követendő példa lesz az ilyen órási hajóknál.
8 месяцев назад
@@erikturnar6466Na igen, ha már tengeralattjárók és repülőgéphordozók is vannak nukleáris meghajtással, mondhatni egyenes következtetés az atommeghajtású szállítóhajó.
@@juliannafekete3041 Én nem mondtam semmit arról hogy ki mitől hal meg, csak azt hogy a hajók brutális mennyiségű üzemanyagot használnak el. A hír a klímaváltozásra utalt, ahogy a képi illusztráció is. Mindegy hol történik a károsanyag kibocsátás, a bolygót mindenhol érinti.
@tuleloblogger Tudják ők is nagyon jól, itt a lejáratás volt a cél. Kikeseredtek az oldalból 3-4 gáz posztot, és bemutatták hogy haha hűjje ótatlanok. A "2024-ben oltás miatt hisztizni ciki" rész meg a leggázabb rész volt. Érdekes, a járvány alatt nem volt ciki hisztizni meg dehumanizálni oltatlanokat, annak ellenére sem, hogy "hűjje ótatlan" svédek nem igazán akartak kipusztulni, sőt a második felétől gyakorlatilag alig éreztek valamit a járványból, a halálozási görbe meg a kezdeti emelkedés után szépen ki is lapposodott. Itthon meg két hét karanténban tartották a nem alusisakos-konteós egészségügyi szakértők a boltban vett konzerveket XD (Nem oltottaknál is tényleg akad pár orbitális hülyeség ettől független). Most meg, hogy kiderült, hogy nem haltunk ki mégse, és nem az oltás, hanem a természet végezte el a munkát a járvány megállításában, hirtelen mégse beszéljünk már az előző évek ámokfutásáról... Nyugaton érdekes mód tudnak beszélni erről, sőt valóban megindultak vizsgálatok, kárpótlások, meg olyan nyilatkozatok, hogy mennyire szarul kezelték a járványt. Itthon meg gigantikus kuss van a fősodorban.
Tök ugyanaz megy a filmek terén is, mint anno. Ugyanúgy propagandára használják a filmipart, mint anno. A filmalapból leginkább propaganda filmeket támogatnak. Undorító!
Nincs semmi baj a Kincskereső kisködmönnel,én nagyon szerettem,szivmelengető volt!!!De a Rejtő könyv se rossz ötlet ,én 10 évesen faltam a Rejtő könyveket!!!Ezzel az erővel a Hamupipőke,meg a Hófehérke és a hét törpe is nyomasztó lehet,de ez a világ legnagyobb butasága!!!Csak olyan gyereket nyomasztanak ezek ,akik lelkileg labilisak !!!Az ország nagy részében nyomorognak a gyerekek,nem hiszem ,hogy nekik nagy trauma lenne a Kincskereső kisködmön,hiszen a saját bőrükön tapasztalják!!!Viszont abban igazatok van ,hogy a kötelező olvasmányoknak haladni kéne a korral,de ez egy irodalomtanárnak sem ugrik be!!!
Elszomorító ez a primitív gondolkodás a kötelező olvasmányokról. Amiket elmondtok azt egy gyerek gondolja, de 30 évesen ideje lenne felnőni. Igen, unalmas a Kőszívű ember fiai első 100 oldala ... majd utána olyan izgalmas lesz, hogy le se lehet tenni. Illetve utólag ha belegondolsz az az unalmas első 100 oldal olyan tájleírásokat és kifejezéseket tartalmaz, ami fejleszti a szókincset egy életre. Egy Harry Potter nem fejleszti a szókincset. Azt olvassa a gyerek a szülővel a szabadidejében. Móricz írásait mai napig nem kedvelem, de igenis fontos tudnia a gyereknek, hogy amíg ő az új iPhone-ért ordít, addig volt olyan időszak Magyarországon, amikor gyerekek meghaltak éhsében, betegségben. Ha ezek a történetek a szülővel átbeszélésre kerülnek feldolgozásra, akkor nem traumatizálnak.
Én gyűlöltem kb mindent amit az iskolában olvastattak velem, kimondottan szarul és lassan is olvastam emiatt. Se a kötelezőket, se a verseket... mind teli van cifra értelmetlen szóval, amit még anyámék se tudtak mit jelentek. "Vánkos". Hát mi a faszom az a vánkos?! Akkor se tudta senki körülöttem, ma se. 13 éves voltam amikor nagyszüleim karácsonyra a Harry Pottert adták ajándékba, teljesen ki voltam, hogy könyvet kaptam, hiszen addig max a képes mesekönyvek voltak azok amiket szívesen kinyitottam... olyan ez, mint a fogorvos. Oda se mész szívesen, mert minden tapasztalatod kellemetlen. Én se fogtam szívesen fiatalon könyvet a kezembe, mert inkább szenvedés volt olvasni, mint szórakoztató. Végül a karácsonyi szünetben szar volt az idő, kint sár meg latyak, anyámék nem engedtek ki és untam magam. Semmit sem tudtam a Harry Potterről, akkor jött ki az első film, internet még nem nagyon volt, legalább is nekem nem volt hozzáférésem, suliban nem volt róla szóbeszéd, de csak rászántam magam. És akkor anyámék szavaim élve "eltűntem". 2 hét alatt elolvastam az akkor megjelent 4 kötetet... aztán jöttek a Darren Shanok, majd a Babó, Gyűrűk ura és még a Szillmarillokat is elolvastam 1 éven belül. Anyámék előtte sírtak, hogy nem vagyok hajlandó olvasni, ezután azért sírtak, mert meg kellett nekem venniük a könyveket, mert a városi könyvtárban a legtöbb népszerű könyvre éves előjegyzések voltak. Anyagi csőd lett számukra a hírtelen megtalált könyvrajongásom. Meglepő módon ezek után még a nyomrult kötelezőket is könnyebb volt elolvasni, bár bevallom azokban a modoros nyelvezet miatt nem sok örömöt találtam. Bárki találta ki, hogy legyen Mikszáth mű a kötelezők között, arra ráejteném egyessével a tizedikről a Révai Nagylexikon gyűjteményt.
32:32 - Különvélemény - Minority report. Bár abban retina szkenneléses azonosítás után ugrálnak fel a személyre szabott reklámok. Szégyelljétek magatokat, ha nem láttátok, azonnal bepótolni!
A Kincskereső Kisködmön nekem jól megmaradt, de nem éreztem magam traumatizálva, mondjuk visszagondolva, olvashattam volna jobban a koromhoz illő olvasmányokat.
Volt vállalkozó start program, 4,5 milliót lehetett kapni. Augusztusban indult a jelentkezés, először nem versenyezni kellett, hanem, aki kapja marja volt, de összeomlott a rendszer, ezért muszáj volt rendesen megpájáztatni, de augusztus óta nem sikerült eljutni a támogatási szerződés aláírásáig
Általánosban alsósként az Árvácska is ugyanilyen, csak rosszabb, és azt még filmen is meg kellett neznünk 7-8 évesen. Pucéran járatják a kislányt, mert sajnálják rá a ruhát, meg akarják mérgezni, de a kislány az újszülött csecsemővel itatja meg a mérget, aztán égő parazsat nyomnak a kislány kezébe, és a végén valamiben meg is hal. (Azt hiszem élve elég)
